Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)
1982-08-04 / 9. szám
1982 augusztus 4. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A WA LLEN BERG-IRODALOM ÚJABB MUNKÁI FELHÍVÁS A MAGYAR-ZSIDÓ KATASZTRÓFA TÚLÉLŐIHEZ THE POLITICS OF GENOCIDE - THE HOLOCAUST IN HUNGARY című művem rövidített és korszerűsített, új kiadása angol, héber, magyar, romén és más nyelveken is elő készületben van. A korábbi hiányok lehető kiküszöbölése érdekében ismételten felhívással fordulok a magyar-zsidó katasztrófa túlélőihez annak érdekében, hogy a gettók, koncentrációs és bevagonirozási központok, deportáló táborok számszerű adatait, az alábbi pontoknak megfelelően közölni szíveskedjenek. Az egyes, említett központokkal kapcsolatban igyekeztem megállapítani: 1. a gettó székhelyét, 2. a bevagonírozás helyét, 3. a Zsidó Tanács tagjait, 4. a német és magyar tiszteket, akik a koncentrációs eljárás lebonyolításával voltak megbízva és értékek után kutattak, 5. a zsidók számát a gettóban, különbséget téve a helyi zsidók és a szomszédos közlésükből beszállított zsidók száma között, 6. azon községeket, ahonnan a zsidókat az egyes koncentrációs táborokba szállították, 7. a deportálás! szállítmányok időpontját, 8. egyéb tárgyi adatokat. Az alant felsorolt helységekre nézve, amelyek gettókul, koncentrációs és beva gonlrozási központokul szolgáltak, nincs elegendő adatom. A fenthivatkozott adatok nem, vagy csak felületesen szerepelnek a Yizkor-könyvekbon ós mói forrásokban. Hálás lennék olyan tárgyú adatokért, amelyek ezen 24 helységre vonatkoznak. A közléseket vagy a NEWYORKI FIGYELŐ címére vagy hozzám (Randolph L. Braham. Room 1450, Graduate Center, City University of New York, 33 West 42 Street, New York, N.Y» 10036) kérem eljuttatni, amiért ezúton fejezem ki köszönetemet. A íentemlített 24 helység a következő: 1. Balassagyarmat 2. Bárdfalva 3. Békéscsaba 4. Beregszász 5. Dunaszerdahely 6. Érsekújvár 7. Győr 8. Hatvan 9. Huszt 10. Iza-járás 11. Kecskemét 12. Komárom 13. Léva 14. Mátészalka 15. Nagykanizsa 16. Nagyszőllős 17. Paks 18. Salgótarján 19. Sárvár 20. Sopion 21. Szeklence 22. Szolnok 23. Técső 24. Zalaegerszeg Ugyanez történik a Lipótvárosban, kiirtásáról. Simon Wiesenthal, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy életét a zsidó nép kiirtásában résztvett bűnösök felkutatásának szenteli, - már évekkel ezelőtt felemelte aggódó szavát Raoul Wallenberg sorsa miatt s felvetette azt a kérdést, miért nem tett a svéd kormány idejében erőteljes lépést Wallenberg szabadon bocsájtása érdekében? Dr. Roboz Ottó, a pesti fiúárvaház volt igazgatója, aki Raoul Wallenberggel ennek Pestre érkezése másnapján találkozott, 1976-ban írott cikkét azzal a kérdéssel kezdte: mi volt az oka annak, hogy a svéd kormány csak a szövetségesek partraszállása után egy hónappal, 1944 július első napjaiban adott engedélyt Wallenbergnek, hogy a magyarországi zsidóság életmentésének munkáját megkezdje? Nagyrészt Tom Lantos U.S. képviselő és felesége nagyjelentőségű akciójának köszönhető, hogy az utóbbi két évben egymásután jelennek meg kitűnő írások Wallenberg önfeláldozó munkájáról, háború utáni sorsáról és nem utolsó sorban: megmentésének lehetőségéről. Valamennyi könyv és tanulmány maradandó emléket állít Wallenbergnek s mi mindegyikről csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg. Sajnálatos azonban, hogy bár valamennyi író hosszú hónapokat töltött kutató munkával, s mindegyik igyekezett magyarázatot találni Wiesenthal és Roboz hosszú évekkel ezelőtt feltett kérdéseire,— egyik sem tud megnyugtató választ adni azokra. A közelmúltban megjelent könyvek és tanulmányok sorából hat írás emelkedik ki: KATI MARTON: WALLENBERG HARVEY ROSENFELD: RAOUL WALLENBERG- Angel of Rescue ELENORE LESTER: WALLENBERG - The Man in the Iron Web THOMAS PRECIOUS: THE ULTIMATE HOSTAGE: RAOUL WALLENBERG F.E.WERBELL and T. CLARKE: LOST HERO - The Mystery of Raoul Wallenberg PER ANGER: WITH WALLENBERG IN BUDAPEST Elenore Lestemek különleges érdeméül tudható be, hogy már 1978-ban Bashevis Singer, Nobel-díjának elnyerésekor felfigyelt Stockholmban Wallenberg nevére és azóta odaadó buzgalommal többször is elment oda, hogy Wallenberg múltjáról minél tökéletesebb képet alkosson. Méltóan emeli ki Wallenberg ideálját: a humanizmust, baráti kapcsolatok ápolását, a haladás eszméjét és az embermentés gyakorlati alkalmazását. Rosenfeld beszélgetései Wallenberg egyetemi kollégáival (University of Michigan) a kitűnő és szorgalmas egyetemi hallgató képét elevenítik fel. Wallenberg, aki építésznek készül, a fiatalok normális életét éli. A nagy humanista csak később formálódik ki benne, utazásai során és főleg annak a pokolnak megdöbbentő látványán, ami őt Pesten fogadja. Rosenfeld találóan idézi Churchill híres mondatát: — There are no great men, only ordinary men facing a great challenge. — (Nincsenek nagy emberek, csupán a köznapi emberek hatalmas feladattal találják szemben magukat.) Werbell és Clarke részletes képet ad Wallenberg életéről a szovjet börtönökban. Bár Per Anger svéd diplomata fenntartja a reményt, hogy Wallenberg valahol a börtönök mélyén még életben van, ez a remény évről-évre csüggesztően és szomorú realitással halványul el. Kati Marton behatóan foglalkozik Wallenberg szabadon bocsájtásának kérdésével és feleleveníti Söderblom moszkvai svéd követnek Sztálinnál való beszélgetését 1947-ben. A svéd diplomata Wallenberg sorsáról érdeklődve, siet hozzátenni, hogy ő maga úgy hiszi, hogy Wallenberget a nácik ölték meg. A svéd követnek ez a megjegyzése győzte meg Sztálint arról, hogy a svédek Wallenberg sorsa iránt végeredményben érdektelenséget tanúsítanak és így Wallenberg sorsára nyugodtan tehet pontot. A szerző végigkíséri az olvasót a börtönök és kényszermunka-táborok során, ahol Wallenberg az elmúlt évtizedeket töltötte. Nehéz eldönteni: melyik könyv írója adja a legméltóbb portrét Wallenbergről. Valamennyi hű képet ad személyéről és csodálatos bátorsággal véghezvitt mentő munkájáról. A fenti könyvek írói nem is állanak irodalmi versenyben egymással. Mindegyik könyv írója a legnagyobb odaadással és írói felkészültséggel adta nyomdába művét. Csaknem valamennyien hosszú időt töltöttek svédországi és egyéb kutatással, hogy magyarázatot találjanak arra: miként formálódott az ifjú Wallenberg a huszadik század vérfürdőjében az üldözöttek önfeláldozó megmentőjévé. Kati Marton könyve emelkedik ki, mint a Wallenberg-irodalom legjobb alkotása, s amint Charles Fenyvesi, a kitűnő journalista megállapítja: — It is the best written of all and may become the standard Wallenberg biography. - Fenyvesi megállapításával egyetértünk, de hozzá kell tennünk, hogy valamennyi író hűen és mély megdöbbenéssel festi le azt a pokoli képet, ami Wallenberget Pesten fogadta. A realitásokkal egyiküknek sem kellett túlzásba mennie hogy a még megmaradt zsidóság naprólnapra, helyesebben: óráról-órára mind veszélyesebbé váló sorsáról és ezzel kapcsolatban Wallenberg emberfeletti mentő munkájáról beszámoljanak. Ezen őszinte hangért valamennyi munka írójának elismerés jár. Amint Thomas Precious kiemeli írásában, Wallenberg megérkezésekor saját szerepét még naivul könnyűnek látja. Svéd zászlóval fellobogózott vonatokat tervez a gyermekek ezreinek Svédországba való áttelepítésére, ahogyan azt a gyermekek sorsáról tárgyalva, megérkezése másnapján Vadász Aladárnak és Roboz Ottónak az első bizalmas megbeszélésen kifejtette. De rövidesen a realitások vonalára lép és a viszonyok romlásával mindenütt ott van, ahol asszonyok, férfiak, öregek, betegek, gyermekek életét veszély fenyegeti. Pályaudvarokon, internáló táborokban, kényszermunka telepeken tervezett gyilkosságok megakadályozásában. Thomas Precious egyszerű szavakkal vázolja azt a képet, ahogyan Roboz Ottó és munkatársai a fiúárvaház Vilma királynő úti és Munkácsi Mihály utcai épületébe 800 gyermeket s 400 felnőttet zsúfolnak össze.Mindez Raoul Wallenberg és Komoly Ottó segítségével történik, akik a németek által még respektált Nemzetközi Vöröskereszt hozzájárulását, Friedrich Bom és Charles Lutz aktiv közreműködésével megszerzik. Ezáltal vált lehetővé, hogy a fiúárvaház épületei és ezt követően hasonlóan bátor fiatal emberek, főleg cionisták által egymás után felállított épületek a németek felé, mint „nemzetközi" intézmények szerepeljenek. ahol Wallenberg mind több házat bérel, amiket svéd zászlóval és svéd követségi felirattal lát el az új „svéd állampolgárok" védőhelyéül. Wallenberg példáját követik a svájci, spanyol, portugál követek és a pápai nuncius. Egy magyar származású zsidó férfiú, George Mandel-Mantello mentő akciója El Salvador állam nevében már évek óta folyt a németek által megszállott Európában. Az ún. védlevelek álcázásul szolgáltak, magát a védelem munkáját Wallenberg mellett a zsidók látták el. Wallenberg irodájában nagyrészt zsidó férfiak és asszonyok dolgoztak. A svájci követ részéről Krausz Miklós állított fel Weisz Arthur üvegházában „svájci követséget. !Ezen akciók a németek felé bizonytalan értékű védelmet jelentettek, - a nyilasokkal szemben hatástalanok maradtak. Wallenberg a viszonyok súlyosbbodásával éjjel-nappal fokozott energiával rohant mindenfelé, ahol segíteni kellett: „svéd" házakba, táborokba, „nemzetközi" házakba, gyermekotthonokba. Amikor a nyilas katonák fegyverrel támadták meg a gyermekotthonokat, Roboz vállán karácsonyfával álcázva (1. Új Kelet, 1976 május, Menora, 1976 március) értesítette a svéd követséget. Wallenberg perceken belül minden összeköttetését igénybe vette és Wallenberg személyes érdeme, hogy a gyermekek a nyilas kaszárnyákból, élve szabadultak ki. A háború után megjelent első könyv Vihar Béla: Sárga könyv-e volt (Budapest, 1945). Tényeket lerögzítő jegyzőkönyveket tartalmazott a magyarországi zsidóság mérhetetlen szenvedéseiről. Ez a könyv sok írót ihletett meg és részben ennek hatása alatt is számtalan könyv jelent meg azóta a’ magyarországi zsidóság 1944-es szenvedéseiről, megaláztatásáról és nagyrészének Az újabb Wallenberg irodalom kiváló szerzői részletesen vázolják azt a nagyszabású tervet, ami Wallenberg célkitűzése volt a harcok befejezésekor: minél hamarabb élelemhez és hajlékhoz juttatni a kiéheztetett zsidóságot. Debrecenbe akart eljutni, az új kormány ideiglenes székhelyére, hogy mielőbb talpra állítsa az élelemtől hónapokon át megfosztott zsidó lakosságot. Orosz őrséggel utazott, amely Debrecen helyett végzetes útjára kísérte. 1945 januárjában még senki a világon, Wallenberg sem realizálta, hogy a hidegháború a második világháború befejezése előtt már kezdetét vette. A magyarországi zsidóság megmaradt töredéke elismeréssel veszi körül a hat új Wallenberg írásmű szerzőit. Ha Wallenberg itt lenne közöttünk, joggal lehetne büszke arra az emberfeletti munkára, amivel a pesti zsidóság nagyrészének életét megmentette. Velünk együtt gyászolná azokat, akik védencei közül már elmentek erről a világról. S velünk egyetemben ünnepelné az asszonyokat, férfiakat, öregeket és azokat a gyermekeket, akik ma már felnőtt korban élnek s akik 1944-ben svéd vagy svájci „védett" házakban, vagy „nemzetközi" gyermekotthonokban mentették meg életüket Wallenberg önfeláldozó munkájának eredményeként. Ezek lelkűk mélyén életük végéig őrzik Raoul Wallenberg halhatatlan nevét Izraelben, Pesten, Európában, Amerikában, Ausztráliában, — a világ minden táján. — fedor -*************^** tfiili hadfijain rf~rr~ Vy* “*“A toeérdekfl vagy érdekes Írásoknak. Dana közéit kéziratokat nem kökMafc vW Minden cikkért Iróia fetet:
