Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)

1981-07-15 / 8. szám

1981 július 15. NEWY0RK1 FIGYELŐ 15 A világ inagvar zsidóságának élete A MUNKÁCSI ZSIDÓ GIMNÁZIUM VOLT Valamennyi szónok kiemelte a munkácsi gimnázium kulturális ered­ményeit, amelyek magasan felette álltak a többi középiskoláénak. Dr. Strasser János záróbeszédének végső kicsengése így hangzott: — Érzelmeimet talán a legjobban egy zenei hasonlattal fejezhetném ki. A zenében is egy témára építenek variációkat. Az én témám a szív do­bogása sa három Variáció pedig a következő: NÖVENDÉKEINEK 40 ÉVES TALÁLKOZÓJA IZRAELBEN A Tel Aviv melletti Herzlián gyűltek össze a volt munkácsi zsidó gim­názium egykori növendékei július 12-13. napjain, 40 év után első ízben történő találkozóra. Mintegy 600 volt növendék jelent meg a világ összes kontinenséről. Az ünnepély keretében három nyelven, héberül, angolul s magyarul hangzottak el felszólalások. A héber nyelvű beszédeket Rubin Illés volt igazgató, valamint Sole Lajos tanár tartotta. Angol nyelven Schönfeld Oszkár volt növendék tar­tott beszédet. Dr. Strasser János tartotta az egyedülállóan működött, kár­pátaljai zsidó gimnázium történeti beszámolóját, — magyar nyelven, hi­szen 1939 január óta a héber nyelv, mint tanítási nyelv mellett a második nyelv magyar volt. Ezt megelőzően, tudvalevőleg, Munkács Csehországhoz tartozott sígy a második nyelv cseh volt. Az anyaországi tanárok közül Strasser doktor volt az egyedüli túlélő­je a vészkorszaknak. Kegyelettel emlékezett meg elhalt kollégáiról, a hitle­ri idők áldozatairól. Megemlítette a jelenvolt, 86 esztendős Rubin Illés volt igazgató hervadhatatlan érdemeit abban az időszakban, amikorra magyar fasiszták vették át uralmat Munkácson sa zsidó gimnáziumot megszüntet­ni akarták. Rubin Illés személyes, fáradhatatlan közbelépésének köszönhe­tő, hogy a szélsőjobboldali magyar kormány hozzájárult az iskola fennma­radásához. Könnyek a sírás és az öröm érzeteinek vegyületében, a 40 év utáni találkozó hatására, - könnyek, amelyek szemünkbe tolulnak, ha vissza­emlékezünk elpusztult testvéreinkre, - végül a harmadik variáció: ugyan­csak könnyekben nyilvánul, hogy a három gyönyörű nap után ismét ütött az elválás pillanata, de tápláljuk a reményt, hogy ez a találkozó a jövőben periodikusan meg fog ismétlődni. — * Az emlékezetes, hatalmas sikerű találkozó szervezésében hihetetlenül lelkiismeretes, eredményes munkát fejtett ki Kestenbaumné, Kallus Trudi, férje, valamint a Sole-test vérek, továbbá dr. Szatmáry Móse. A találkozóval egyidejűleg tartották Jeruzsálemben a vészkorszakra való emlékezés ünnepélyét. Ez szervesen követte a munkácsi zsidó gimná­zium találkozóját stöbb százan tették át székhelyüket Herzlia-Tel Avivból Jeruzsálembe, hogy a munkácsi zsidó gimnázium volt növendékeinek szer­vezete is áldozzák a mártírok kegyeletének. A felejthetetlen megnyilvánulásról emlékkönyv készült, amelyben szereplő képekből mutatunk itt be néhányat. A NEWYORKI FIGYELŐ azt vallja, hogy minden olyan társadalmi megnyilvánulás előtt, amely a nemes magyar-zsidó kultúrális múltat ápol­ja s amely bizonyítéka a magyar származású zsidóság rétegei összetartásá­nak, — fejet kell hajtani. Ezt teszi lapunk most is, amikor megkaptuk s olvasóközönségünk tudomására hozhatjuk a munkácsi volt magyar-zsidó gimnázium 40 éves találkozójáról szóló beszámolót. A VÉSZKORSZAK KÉPEI A MUNKÁCSI TALÁLKOZÓ EMLÉKKÖNYVÉBEN A ZSIDÓ TANÁCS SZÉKHÁZA MUNKÁCSON BEVONULÁS A GETTÓBA 1944 PESZACH UTOLSO NAPJÁN HACKETT D. GABRIEL: BARTÓK, AZ EMBER (Folytatás a 12. oldalról) Amerikát szerette és tisztelte mindazért, ami szép és jó benne. De ez nem vakította el. Remek humorérzéke volt. Meg­figyelte és kiviccelte a sok fonákságot, vulgaritást, a gyakori ellentmondást a kegyes alapelvek s a mindennapi piszkos gya­korlat között. Utolsó nyarát egy, az ASCAP által bérelt villában töltöt­te a Saranac-tónál. A ház mögött volt egy kis bungalow. Ab­ban komponált Bartók, sietve, magas lázzal. A szobában min­den tele volt apró cédulákkal: mindegyiken egy-egy „zenei gyorsírás" egy-két motívum. Ajtó, ablak zárva, mert a legki­sebb huzat szertefüjta volna a jegyzeteket. Vastag cigaretta­­füstben, levegőtlen szobában ment a versenyfutás a halállal: elkészülni a zongoraversennyel Dittának s a brácsaversennyel, mielőtt késő. Talán Mozart diktálta így a Requiemjét. utolsó napjain. Szeptemberben rosszul érezte magát s hazautazott river­­dalei lakásába. Onnan pedig a kórházba. Már becsomagolva álltak, a kórházba menni, amikor váratlanul befutott az egyik „legjobb tanítvány", aki megtudta a hírt és nagysietve jött, magával hozva egy fényképészt. Bartók nem halhatott meg neki, mielőtt lefényképezted vele magát! A kórházban már félig kómában volt, amikor az ügyvéd­je hozta a tervezett végrendeletet. Alá kellene írnia, gyorsan! De akkor már oly gyenge volt, hogy aláírni sem tudta. Orvosa, felesége, Péter fia s egy-két barát jött-ment. Többjüket be sem engedték s a szoba előtt, a folyósón álldogáltak, amikor egy fiatal kórházi doktor jött arra s azt kérdezte: — Ugyan ki is ez a kis öreg, akiből ilyen nagy dolgot csinálnak? - (Szó szerint: — Who the heck is this little old man they make such a fuss about? -Nem volt értelme megmagyarázni. Bartók sem magya­rázta volna meg. Az ajtón áthallatszott Ditta zokogása. Min­denki tudta, mit jelent. (Copyright Gabriel D. Hackett, N.Y.) Hackett D. Gábor barátunk, az általánosan elismert író, fényképész-művész, Bartók Béla szoros baráti köréhez tarto­zott. A Bartók-centenáriumi év alkalmával írt költői írásának örömmel adunk helyt. A MUNKÁCSI HÉBER GIMNÁZIUM LÁTKÉPE ÉS AZ ISKOLA EMBLÉMÁJA jOO Tana a

Next

/
Thumbnails
Contents