Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)

1981-06-29 / 7. szám

14

NEWYORKI FIGYELŐ

1981 június 29.

Egy értékes cikk foglalkozott korábban a sajtónkban j a svéd zsidóság jubileumával 5 és kiemelte, hogy az Ünnep- 2 ségen a svéd király is meg- | jelent yarmulke-vel a fején, i Bár a yarmulke nem zsidó ; eredetű, a király nyilván ez- i zel akarta kifejezésre juttat- i ni együttérzését az ország i zsidósága iránt. Ez a gesz- ( tus ma, amikor a zsidóságnak mind kevesebb barátja mer kifejezést adni baráti érzésének, — nem becsülendő le. Azt hiszem azonban, hogy a cikk írója túlzott jelentőséget tulajdonít a svéd király részvételének. Nyilván azért, mert a pesti zsidóság megpróbáltatása idején egy svéd férfiú állott mellettük.

Raoul Wallenberg kiemelkedően örökítette meg nevét a magyar zsidóság történetének , legszomorúbb korszakában. De a svéd kormánynak alig volt más része ebben, mint hogy 1944 júliusában (hangsúlyoznom kell: ez már a szövetségesek normandiai partraszállása után történt), nagy nyomásra végül is engedélyt adott arra, hogyRaoul Wallenberg diplomáciai státusszal a pesti követségen dolgozzon a magyar zsidók érdekében.

Wallenberg megérkezésekor a magyarországi vidéki zsidóság sorsa már beteljesedett. Ugyanígy annak a több mint Ötvenezer zsidó fiatal, férfinek sorsa is, akik már a német megszállás előtt magyar munkatáborokban pusztultak el.

Raoul Wallenberggel Pestre érkezése után két nappal, 1944 július első napjaiban találkoztam. Mint a fiúárvaház igazgatója, azt az üzenetet kaptam, hogySternSamulakásán egy fontos személlyel való megbeszélésen vegyek részt. Dr. Vadász Aladárral, aki mindvégig legaktívabb elöljárónk volt és Léderer kollégámmal együtt ott találkoztam Wallenberggel.

Wallenberg fiatalsága meglepett, — szerénysége még jobban. Beszámoltunk neki arról, ami addig gyermekmentési vonalon történt. Amint ismeretes, a németek egyik első rendelkezése volt, hogy a legtöbb zsidó intézmény épületét lefoglalták. A gyermekeket egy fedél alatt helyeztük el a fiúárvaházban, ahol egyre több gyermek: árva és nem árva talált menedéket. Napról napra mind sürgetőbben merült fel a gondolat, hogy a fiúárvaház kapujára valamilyen védettséget jelző táblát tegyünk ki. így született meg a "Vöröskereszt Gyermekotthon" gondolata. A jobboldali beállítottságú magyar vörös:eresztnél ennek engedélyelése szóba sem jöhetett. De i Nemzetközi Vöröskereszt litílnő svájci megbízottja színesen nyújtott ehhez segítő kelet. Példánkat néhány lekes iatalember követte és állí;ott fel kisebb méretekben igyan, de hasonlóan kitűnő jredménnyel u.n. “Vörösceresztes Gyermekotthont".

Wallenberg az első találkozás során hosszasan,'csaknem minden részletre kiterjedően fejtette ki meglepő tervét: svéd védelem alatt rövidesen egy gyermek-vonatot fog megszervezni “svéd zászló alatt" és ezzel a vonattal a fiúárvaházban elhelyezett sokszáz gyermeket Svédországba telepíti át. Erre soheem került sor, a terv fantasztikus és természetesen kivihetetlen volt. De talán ez a legjellemzőbb dokumentuma annak, hogy Wallenberg, aki Pestre érkezésekor még naiv volt az elébe tornyosuló akadályokkal szemben, a növekvő veszély súlya alatt nőtt meg nem alkuvó harcossá.

Nem mondunk sokat azzal, hogy Wallenbergegymaga többet telt a zsidóságért, mint a többi svéd együttvéve, A német zsidóüldőzés hosszú évei alatt a háború .“lőtt mlndöszsze ezer németországi zsidó kapott svéd bevándorló vízumot. Ez a szám később osztrák és cseh zsidókkal 3,000-re emelkedett ugyan, de nem kell hozzá nagy matematikai készség, hogy rádöbbenjünk arra, hogy mindez alig fél ezreléke volt az elpusztított hatmilliónak.

Nemcsak a svéd kormány, maguk a svéd zsidók sem állottak feladatuk magaslatán: a “munkanélküliség" szólamán kívül ők is belekapaszkodtak abba a kifogásba, hogy zsidó

menekültek beengedése Svédországban is antiszemitizmust fog előidézni. Nem is fogadott be Svédország egyetlen lengyel vagy balti-állambeli zsidót a sok millió közül. Csaknem valamennyi elpusztult. Később ugyan 900 norvégiai zsidó 1942-ben, és a dán zsidók nagyrésze 1943 októberében menedéket nyert, — ők azonban skandinávok* voltak és így mint testvér-nemzetbeliek léphették át Svédország határát.

De innen, az Atlanti Óceán amerikai partjáról nehéz a svédeket kritizálni. Az utolsó 900 németországi zsidó menekült, akiket a németek 1939 májusában kiengedtek, a Saint Louis gőzösön hányódott az Atlanti Óceánon: a hajó Amerikában nem tudottlehorgonyozni. Az egyébként zsidó körökben is népszerű elnök,

J. BARAL, MD. BŐRGYÓGYÁSZ

Az Amerikai Bőrgyógyász Szövetség diplomás tagja Bőr és nemibetegségek gyógyítása Hajátültetés — Bőrrák operáció 245 East 63rd St. New York N.Y. 10021 j j Telefon: (212) 355-2828

♦ Csak előzetes jelentkezésre Medicare-t elfogadunk

*♦ »♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»»<

I

1

GALILI G. ERVIN:

látogatáson a jad vasém

FALAI KÖZÖTT

(Folytatás a 13. oldalról)

Itt, a marta nemében szinten egyedülálló s fekete haz.illkohói épült OllEI, .117,KOK padló kuv /.el.éli 'I megsemmisítő tábor; Aiísehwilz. Bergen Belsen. Birkenau. Dachau Majdanek, Mauthausen, Treblinka stb. táborok neveit olvassuk.

Az örök emlékezést s az emberi mngábaszallást hirdető épület elől ti térségen áll a 21 meter magas „Hősiesség Oszlop '-a amely neve ben hordja hivatását. Nem kevés bé megrendítő Rappaport szobrászművész monumentális alkotása, melyet — szerény véleményünk szerint — miniatűr formában, százezeres számban népi-olcsó áron kellene forgalomba hozni, hogy valamennyi zsidó házban emlékeztetőül szolgáljon...

Az épület előtti fasorban örökítik meg — a történelem során az őt megmentekkel szemben mindég hálás zsidó nép azok nemes cselekedeteit, akik személyes szabadságuk és néha puszta életük kockáztatásával bujtatták a világ által halálraítélt zsidókat. Ezek a Népek Jámborai kitüntetésben ré szesülnek.

A Jád Vásém kiadványainak főszerkesztője a Nordau-dijas dr. Rotkirchen Lívia, mig a Népek Jámbora-i osztályán Brauschnitz Verát találjuk.

Aki még nem volt ott, lelki szlik ségletnek tekintsp. hogy legalább egyszer látogasson a „Jád Vásém"-be..

WALLENBERG ÉS A SVÉDEK

a Irtai ROBOZ OTTÓ

Franklin D. Roosevelt, körülvéve zsidó barátokkal, akik közül nem egy miniszter, magasrangú bíró vagy elnöki tanácsos volt, mosta kezeit: “a német quota betelt". Az amerikai zsidó vezetők felfogása és előrelátása 1939-ben nem /olt jobb, mint a svéd zsidóké. Tiltakozás nélkül vették tudomásul az elnöki elutasítást.

Sok írás jelent meg a háború után Wallenberg önfeláldozó munkájáról a pesti zsidóság megmenekülésével kapcsolatban, és valóban: nem érdemtelenül. De mert Wallenoerg tarsolyában többek között gyermekmentési tervvel érkezett Pestre, azt hiszem nem érdektelen, ha ezzel kapcsolatban néhány adatot megemlítek.

A fiúárvaház két épületében tömörült 800 gyermek és közel 400 felnőtt megmenekülése Wallenberg segítségén kívül annak is köszönhető, hogy egy fiatal cionista csoport valódi és hamis igazolványokat igyekezett szerezni. Ü.n. svéd menlevele csak keve seknek volt az árvaházban. Néhány igazolványt a Nemzetközi Vöröskereszt bocsátott rendelkezésükre 1944 szeptemberében.

Minder persze a legtöbb esetben nem jelentett tényleges védelmet a németekkel szemben, még kevésbé a nyilasokkal szemben. Inkább lélektani hatása volt: zsidó testvéreink “menlevelekkel" jobbal bíztak a megmenekülésben Magam karácsony-tájt egy ki! karácsonyfával a vállamon cikáztam a fiúárvaház két épülete között. Ezt a mozaiko okulásul a jövő nemzedék számára jegyzem fel, hogy eg; ötlettel több maradjon számukra, ha a gyűlölet lángj; valaha megint fellángólna.

Az, hogy a fiúárvaház túlélte azokat az időket, az isteni gondviselés után elsősorban a zsidó életrevalóságnál köszönhető. A vöröskeresztnek egyetlen képviselője sen vett részt az intézmény munkájában, a fiú- és leányárvaház alkalmazottainak és önkéntes munkásainak lelkei gárdája “alkotta” az u.n. “vöröskeresztet".

Az épületbe beszállásol zsidó munkaszolgálatos csoport közreműködése is feljegyzésre érdemes; ők voltak segítségünkre akkor is amikor karácsonykor a nyilas katonák által elhurcolt egyil gyermekcsoportot kimenekítettük és visszahoztuk az árvaházba. Vihar Béla: “Sárgí Könyv" 194 5, című munkáj; bővebben foglalkozik a nyila: katonák karácsonyi vérengzésével a fiúárvaházban, aminél

ra, amikor minden gyermek éhes, sohsem zúgolódtak a szűkös kenyér miatt. Az a két kisfiú: Révész Gábor és Katz Izsák, akiket a n\..asok-’a Dunához kísértek, dé' ők ‘-a víz alá buktak és a jeges Duna sodrával menekültek el a puskagolyók zápora elől. Az a 12 éves árvagyermek, aki egy kis kézié "kocsival"T.Tponta vitt az ár- V an a zTxD élelmet "egy razzia soran elvitt gverek-csoportnak, — ők voltak az igazi hősök , és a zsidó élniakarasminta képeL

tizenhárom halálos áldozata volt, — akik hiányoztak az 1,200 megmenekült sorából.

Ma, amikor napról napra világosabban látjuk, hogy mi zsidók elsősorban saját magunkra számíthatunk, és erre Izráel az elmúlt negyedszázad során oly csodálatos példát mutat, — ezt kétezer esztendő, de 1944 is megmutatta.

A mi hőseink gyermekek voltak: fiúk és lányok, akik a kártyavárszerfl épületben jobban viselkedtek, mint sok felnőtt. Serdülő koruk daca-