Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)
1981-07-15 / 8. szám
Tájékoztató VI. évf. 8. szám 1981 július 15. Ára 50 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK VANUATU AVAGY A KÓKUSZPÁLMA ORSZÁGA AZ UN-BEN Az Egyesült Nemzetek ismét korszakos sikert könyvelhet el magának azáltal, hogy a Biztonsági Tanács felvételre ajánlotta Vanuatu országát a közgyűlésnek. A magyar nyelven becenévként ható nemzet Ausztráliától nem túlmessze húzódó szigetcsoport egyik tagja, amely 150 ezer acre területet foglal el, csupán 120 ezer főnyi lakossággal, de annál több kókuszpálmával, amely nek terméke, a kókuszdió képezi leg nagyobb bevétel i forrását. Az Egyesült Nemzeteknek valóban semmi más nem hiányzott, mint ennek az országnak felvétele testvéri kötelékébe. Lelki szemeink előtt már megmutatkozik a jelenet, am ikor a rotációs rendszer eredményeképpen Vanuatu kerül a B iztonság i Tanács nem állandó tagjai közé, hogyan fogja majd a világbékét Izrael, minden országok fenegyerekével szemben megvédelmezni. Vanuatu egyébként melanéz nyelven röviden annyit tesz, hogy: VOLTUNK, VAGYUNK ÉS A JÖVŐBEN IS LESZÜNK ! Ennél szebb nevet magának független ország nem választhatott. S ha majd az általános fegyverkezési versenyben Vanuatu ism eg fogja kapnia maga urán ium-szükségletét a kókuszdió termelés békés céljaira, valamelyik nagyhatalomtól, akkor már bátran beállhat a dicstelen világkórusba a zsidó állam becsmérlésére. S akkor Izrael - m it is tehetne egyebet? - fogja majd visszakiabálni: VANUATU! BELPOLITIKAI FIGYELŐ Alfonse D'Amato, New York Állam új szenátora az Egyesült Államok szenátusában, nagy aktivitással fogott hozzá törvényhozói munkásságához. Néhány hónappal ezelőtt a zsidó világkongresszus amerikai tagozatának meghívására baráti összejövetelen ismertette felfogását, politikai álláspontját a szőnyegen levő politikai kérdésekben. Az összejövetel házigazdája Schneier Arthur főrabbi, a zsidó világkongresszus amerikai tagozatának elnöke volt. A szenátor megnyilvánulásai hatalmas tetszést váltottak ki hallgatóságából. Legutóbb D'Amato szenátor, eleget téve annak az ígéretének, hogy zsidó vilagkongresszusbeli híveit folyamatosan tájékoztatja politikai lépéseiről, - levélben megküldte a június 10.-én, a szenátusban tartott felszólalásának szövegét az iraki atomkohó ellen intézett izraeli légitámadás ügyében. A beszéd példaképül szolgálhat Izrael barátai és ellenségei részére egyaránt. Nem 'hisszük, hogy az izraeli álláspontot nyomosabb érvekkel lehetne alátámasztani, mint ahogyan a szenátor tette. Kijelentette többek között, hogy nem hiszi, Izraelnek lett volna más választása, mint az atomkohó elpusztítása. A DV^mato által „bombagyár nak nevezett felszerelés alkalmas lett volna olyan erejű atombombát produkálni, mint amely Hirosimát pusztította el. Irak ezzel fenyegette azt a nemzetet, amely azon elveket ismeri el alapjai gyanánt, amelyre Amerika épült. Izrael az egyetlen hű szövetségese az Egyesült Államoknak a Közelkeleten. Az izraeli támadás önvédelemnek és semmi másnak nem minősülhet. Abban az időben hajtották végre, amikor nukleáris olaj nem volt a reaktorban és a munkások java távol volt. Az Egyesült Államoknak, valamint a szabad világ többi nemzeteinek több megértést kellene Izraellel szemben tanúsítania. Izrael nemcsak önmagát védte meg az elpusztítás veszélyétől, de az egész Közelkeletet megvédte olyan háborútól, amelyet esetleg nem élt volna túl. Itt az ideje, - mondotta a szenátor, - hogy Izrael módjára Amerika is nézzen szembe a tényekkel. Ne Izrael felé szakítsuk félbe a fegyverellátást, hanem inkább ne adjunk el AWACS-légierőt Szaudi Arábiának. Ezzel visszanyerné az Egyesült Államok azon nemzetek tiszteletét, amelyek megkérdőjelezik Amerika elkötelezettségét saját szövetségesei iránt. A zenátor azzal fejezte be felzólalását, hogy Izrael akciója önvédelem és nem aggresszió volt. Az a tény, hogy Javíts szenátor utóda a washingtoni szenátusban Alfonse D'Amato, az amerikai zsidó közösségnek megnyugtatására szolgálhat. > > «/sei \ * \ _____ í5 u mj.lU- ' ••ÖLI’"PF.CF. t l.r. l77 so*---’^hhohsick 1.2 90 3 NEM KÉTSÉGES,HOGY KÖZÉLETÜNK EGYSÉGES... Podmaniczky Félix, az Operaház híres igazgatója mondta egy ízben, hogy Wagnert vagy jól kell adni, vagy sehogy, de valahogy adni kell. Ez a hasonlat, ha egy kicsit sántít is, ráillik a magyar-zsidó közéletre. Ezt is vagy jól kell „csinálni", vagy sehogy, de valahogy csinálni kell. Manapság azt tapasztaljuk, hogy számos, a feladatok vagy azok egy részének betöltésére kiválóan alkalmas, magyar-zsidó közéleti személyiség, soha nem észlelt buzgósággal igyekszik hozzászólni a problémákhoz, szervezkedni és a maga módján egyes égető problémákat megoldani. Ugyanakkor, amint ezt Rössel Mordecháj, a kitűnő izraeli újságíró, az Új Kelet hasábjain nemrégiben megállapította, van egy sajátságos magyar-zsidó jelenség, amely sehol máshol, csakis a mi közéletünkben jelentkezik: leértékelése annak, amit más magyar-zsidó kortárs alkot vagy cselekszik. Egyik newyorki kitűnőségünk, a magyar-zsidó nemzetközi közélet régi, kipróbált vezető munkása, találóan állapította meg, hogy világszövetségi szervezet valójában annyi van, ahány közéleti aktiv vezető. Más szavakkal, mindegyiknek megvan a maga szervezete még akkor is, ha abba egyedül ő tartozik. Ugyanúgy tehát, ahogyan az együttműködés hiányzik aktiv közéleti munkásaink között, nem történik meg a feladatok felosztása sem annak érdekében, hogy mindenki azon területen működjék, amelyhez a legjobban ért. Ezek a gondolatok azért aktuálisak ma, mert, — amint előző számunkban megírtuk, -közéletünk mozgásba jött. A világ különböző részein összejövetelek zajlanak le, választásokat tartanak, tervek létesülnek a különböző szőnyegen levő kérdések megoldására, stb. Az 1983-ra tervezett Világtalálkozó előkészítése is rejtelmes titkolódzás közepette folyik, éppenúgy, mint a Beth Hatfucot magyar-zsidó tervének megvalósítására vonatkozó előkészületek. Talán nem minősül túlzottnak az a kívánság, hogy az amerikai tagozat vezetősége tudni szeretné, ki vagy kikből álló bizottság szabta meg a Bécsben tartott szervező, tájékoztató összejövetel irányelveit. Kik fogják előkészíteni a Beth Hatfucot magyar vonatkozásait ? Van-e lehetőség arra, hogy ebbe a munkába külföldi szakértők is belekapcsolódjanak, vagy ezek meghallgatása - az előkészületét végzők szemében - felesleges? örülünk, hogy a Világszövetség izraeli tagozata új választást tartott s a munkát bizottságaiban gondosan megosztotta.Várjuk felhívásukat az együttműködésre, a közös tervezés megindulására. IZRAELI FIGYELŐ AZ IZRAELI VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYÉHEZ Megkönnyebbült szívvel nyugtázzuk az izraeli választások eredményét. Nem azért, mert Menachem Beginnek vagyunk feltétlen hívei, hanem azért, hogy ezeken is, hála az Égnek, túl vagyunk. Ez a választás nem válogatott eszközökben. Az egymással szemben álló felek, pártok csak szavazatok minden áron való gyűjtésével voltak elfoglalva. Az ország közérdekére az elhangzott kortesbeszédek, felszólalások, szónoklatok, rádióviták vajmi kevéssé voltak tekintettel. Mivel azonban, meggyőződésünk szerint, Izrael sorsára nem annyira miniszterek s a képviselőjelöltek vagy önjelöltek vigyáznak, hanem az égi hatalom, egymás kritizálása a szembenálló pártok részéről nem ártott túlzottan Izrael közérdekének. Valójában az egész választást meg lehetett volna takarítani. Lehet, hogy tudatlanság vádja ér bennünket, de akkor is kimondjuk: Begin és Peresz között valójában egyetlen különbség van: Begin uralmon akar maradni, Peresz pedig uralomra akar kerülni. Ezt a látszólag megoldhatatlan ellentétet akként lehet kiküszöbölni, hogy - horribile dictu I — koalícióba lépnek. Ez a lehetőség, ha távoifekvő is, nem elképzelhetetlen, mert izraeli újságok is írnak róla, A bűvös 60-as szám meghaladása szűk égés ahhoz, hogy a kormány többséget kapjon a 120 tagú Kneszet-ben. Természetes szövetségese Beginnek a vallásos oldal, hiszen maga Begin is a hithű réteghez tartozik. Az már mulatságos, hogy Peresz is megkísérelt Burggal, a vallásos párt vezérével tárgyalni, mert a Munkapárt uralmának évtizedei alatt az ortodox aiállandóan a vallásos réteg elnyomásáról panaszkodott, - joggal. Viszont az is tény, hogy a Begin által befejezettnek minősített koalíció a vallásosakkal egészen törékeny alapokon nyugszik, mert bármikor felvetődhetik a magzatelhajtás, szombati munka és sok más egyéb téren valami, amiben még Begin sem teljesítheti vallásos testvéreinek óhaját s akkor felbomlik az összefogás, jöhet az új választás. Mindezek a szempontok józanul arra a belátásra kellene, hogy vezessenek, hogy egyszerűbb lenne a nemzet erőinek szétforgácsolása, választási pénzpocséklás helyett koalíciót alakítani, ahol minden vezér megtalálja a maga miniszteri pozícióját s a haragszom-rádot eltenni azokra az időkre, amikor Izrael nemzetközi helyzete oly mértékben erősödik meg, hogy lehet újre elővenni a választások izgalmas játékszerét.
