Newyorki Figyelő, 1981 (6. évfolyam, 1-14. szám)

1981-03-24 / 3. szám

1981 március 24. NEWYORKI FIGYELŐ 5 Az Uj Élet idei első sáriidból közöl­jük az alábbi nemes veretű emlékezést a fe­lejthetetlen Mándi Gyuláról, a híres váloga­tott magyar futballistáról. Mándiról meg­emlékezik még az MTK-VM 1980 Septem­ber havi műsorfüzete is Szűcs László tollá­ból. A cikkben régi képek is serepeinek Mándi fénykorából. Mindkét megemléke­zésből hiányzik azonban annak megemlíté­se, hogy Mándi Gyula az 1950-es évek vé­gén az Éraeli futballcsapatnak volt edzője és az ismeretlenség homályából a kiváló nemzetközi csapatok sorába emelte az izra­­eli válogatottat. Mándi Gyula, általánosan elisnerten, Ben Gurbn után Izrael legnépserűbb se­­mélyisége volt. Akárhol megjelent, az utcán járó emberek össecsődültek. Ha elment egy iskolába, megakadt a tanítás, mert a gyermekek megrohanták, hogy csak hozzá­érjenek. Reisman József, a Borenstein-cég elnöke, aki soros barátságot tartott fenn Mándival, - meséli, hogy egy ízben az isko­lás gyermekek közül az egyik, aki éppen narancsot majszolt, egy seletet minden­áron rátukmált Mándira.­özvegye, aki Fazekas Edit néven a Nemzeti, majd a Magyar Színház ünnepelt művésznője volt, rajongásig seretett fér­je emlékére, lakásában kis múzeumot ren­dezett be az MTK halhatatlan emlékű fut­­ball-semély iségéről. Mándi Gyula a Tisza Kálmán tér szerelmese Buzánszky Jenő, a legendás hí­rű „aranycsapat” jobbhátvédje, egy élménybeszámolón arra a kérdésre, hogy ifjúkorában me­lyik hátvéd gyakorolta rá a leg­nagyobb hatást — így felelt. — Egyszer a Hungária bajnok­­csapata Dombóváron járt és be­mutatómérkőzést játszott, feltűnt neki egy szikár alakú jobbhátvéd, Mándi Gyula, a későbbi „arany­csapat” állami edzője, aki őt, a vidéki parasztfiút, szeretetével tüntette ki. Mindketten ugyan­azon a poszton játszottak. Mándi Gyula, Sebes Gusztáv mellett, az 50-es évek elején egyik kovácsa volt a nagy ma­gyar sikereknek. A neves hátvéd a XX. század hajnalán született és most 10 éve halt meg. Ügy gondoltam nem lenne érdektelen beszélni a legendás hírű Mándi Gyula özvegyével. A gondolatot tett követte. Meglátogattam őt. Kisvártatva megérkezett Attila ^a is, hármasban emlékeztünk a múltról, egy nagy játékos végte­len családszeretetéről és emberi egyszerűségéről. — Tisza Kálmán téri srác volt. Rongylabdás mécs­eseket játszottak a többi fiúval és a csapatkapitány mindig a Gyula volt. Brill bácsi, egy kis cukrászda tulajdonosa délutánon­ként kiment a térre gyönyörköd­ni a fiatalokban. Aki aznap a leg­jobban játszott, tejszínes habos­kávét és hofezá két „túrós bátyút” kapott, no meg a fejére egy ba­rackot. Gyula igyekezett, hogy ezekből az uzsonnákból minéj többször részes ti .'ön. Egv alkalommal — idézi fel emlékeit özvegye — Gyula lerúg­ta a cipője talpát. Alig várta, hogy apja elmenjen hazulról, elő­vette lakkcipőjét és felkötötte a lábára, abban ment le játszani a térre. A lakkcipő természetesen szétment. Később édesapja őt is sétálni akarta vinni a testvérei­vel, de nem találta a cipőt a he­lyén. Azonnal Gyulát vette elő, s amikor viszontlátta a „cipőjét”, azt mondta a fiúnak: ha egyszer pénzt fogsz keresni, az első fize­tésedből megveszed a tönkrerú­gott lábbelit. Mándi, a Vas utcai kereskedel­mit kijárva az FTC-hez került, ahol tizenegy meccset játszott, pe­dig abban az időben a Fradiban nehéz volt újoncnak helyet bizto­sítani, mivel a válogatott hátvéd­párja játszott a csapatban. 1918- ban került az MTK-ba. Amikor a profiligában az MTK-ból Hungá­ria lett. már olyan mesterien ját­szott, hogy nem volt nehéz útja a válogatottságig. Nem ok nélkül nevezték el „gondolkodó” hátvéd­nek; harmincegy alkalommal öl­tötte magára a címeres mezt! Harminchat éves korában a Hun­gária világhírű csapatának, a ki­lencszeres bajnokcsapatnak erős­sége volt. Többször hívták ez­­időben külföldre is. Mándi vála­sza ez volt: „A Tisza Kálmán tér nélkül — nincs élet sehol!" A fasizmus vihara a Hungária csapatának zsidó játékosait is le­söpörte a pályáról. Mándinak a címeres mez helyett sárga kar­szalag jutott, a Himnusz helyett ocsmány szájú keretlegények em­bertelen parancsait kellett hall­gatnia. 1941-ben Erdélybe, Érdmihály­­falvára hurcolták. Sérült térde nagy fájdalmát, a munkatábor megerőltető robotját nehezen vi­selte el. 1943-ban, Győr mellett, mint munkaszolgálatos egy pa­rasztgazdánál dolgozott másodma­gával. répát szedett. Amikor 1944- ben sikerült svéd menlevelet sze­reznie, feleségével együtt némileg biztonságban érezte magát. A felszabadulás! özvegye el­hallgat néhány pillánatra, a fiára néz, kutatja arcán az apja voná­sait. Attila már családos ember, * * * * * * * * » * * * * * * * * * * * * * » * DUNA Autó Service MINDENFAJTA AUTÓJAVÍTÁS Valamennyi gyártmány - külföldi és hazai autó test - mechanikai - elektromos munkák 57-48 MASPETH AVENUE MASPETH, N. Y. 11378 Keresse: ÁRPÁD - EUGEN 212 - 894-1112 A magyar-zsidó irodalom iniiltjábt»! JAK OBER EDE verseiből (Előző számunkban megkezdett, eddig is­meretlen versek közlésének folytatása.) K A R TO SK I Mit tudod Te testvér, mit jelent e szó I Mit tudod Te otthon mi az a kartoski és a jó! Eget a bakancs és benne olyasféle lóg amire azt mondják, hogy láb... De, hatvan kilóméter után testvér, nincs tovább... Állj, kiáltja elől valaki, ó ! És a fagytól könnyben áll a szemed, lakás után rohan a banda, fuss, ha teheted... Kicsi szobát találsz, ó, meleg! Kicsi, öreg a chazajka és áldott kartoski párolog. Áldja meg az Isten! Mit tudod Te testvér, mit jelent e szó! Mit tudod Te otthon mi az a kartoski és mi a jó !... (Valahol Oroszországban, 1943 február. EGV BAJTÁRS LEMARAD... Hó, jég és fagyban járunk, pihenőre várunk. Merre-merre visz fáradt lábunk? Halad a sor, soha meg sem állunk? Lábunk zsibbad, léptünk nehéz, szemeink a messzibe kutatnak, néznek. Nem látsz-e kutat, házat, testvér? Emberek itt sehol sem élnek? Visszanéznek a sorba, az ég beborul, messze-messze hátul, leült öreg bajtársam, feje lekonyul. Lemaradt. Valahol Oroszországban, 1943 március. láfom a tekintetén, fáj neki, hogy édesapja soha nem láthatta kis unokáját, a legifjabb Mándi­­fiút... — Férjem 1955-ig volt egy cso­dálatos labdarúgókorszak mester­edzője — folytatja özvegye az emlékezést — Sebes Gusztáv megbízott benne, mint a testvé­rében. Gyula úgy bánt a játéko­sokkal, mintha a fiai lettek volna. Még ötvenhat éves korában is megmutatta labdával a hátvéd­­? nek, lóiként képzeli el egy-egy csel alkalmazását. Amikor elkí­sértem őt Eatin-Amerikába, meg­lepődve tapasztaltam; ott is mennyien ismerik és szeretik. Saj­nos később megbetegedett, na­gyon sokat fogvott. végül orvosi tanácsra, szerződése lejárta előtt hazajött. Ö betegen is dolgozni vágyott, folytatni a munkát to­vább. Az UEFA-csanatának szö­vetségi kapitánya volt, amellett az ifjúság jelentette számára az élet ártejmét. Az utcában a srá­cok, ha megpillantották, messzi­ről köszöntötték. Ilyenkor derűs megelégedettség suhant át az ar­cán. Tíz évvél ezelőtt hunyt el. Az a nemzedék, mely látta őt játsza­ni, nem felejti el soha! Rónai Egon KÖNYVSZEMLE The Silence. Lily Gluck Lerner with Sandra Lee Stuart. Seacaucus, N.J.1980. Magyar-zsidó túlélője Auschwitznak jelentkezik ismét a halálgyár borzalmainak leírásával: a tolcsvai származású Glück Lili. 190 oldalon, 36 fejezetben olvashatiuk a zempléni bortermelő leányának és családjá­nak történetét a szerző születésétől a túl­élők mai emlékeiig. A történet magában foglalja egy magyar-zsidó család pusztulásán keresztül a vészkorszak keresztmetszetét — annak érdekében, hogy az olvasó - a szerző­vel együtt - emlékezzék és sohsem felejtsen. A könyvben képek is vannak a család­ról, a szülőhely, Tolcsva zsinagógájáról, a szőlőtőkékről, a sátoraljaújhelyi mártir-em­­lékműről, az elhaltak sírjáról, - azokéról, akiknek megadatott, hogy árban pihenhet­nek s nem váltak füstté, gázzá, korommá. ból igaz emberi megnyilvánulásaival, a va­lódi zsidó szeretet, családi összetartás, ősök­höz való hűség terén. Az Auschwitzról emlékező könyvek­ből sohasem lehet elég. Minden egyes mű egy-egy tégla az emlékezés oltárán. Lily Gluck Lerner írása kiemelkedik az átlag-A mű 10.95 dollár áron megrendel­hető a kiadónál: Lyle Stuart Inc. 120 Enter­prise Avenue, Seacaucus, N.J. 07094. címen. SPORTSAROK Szerkeszti: FONYÓ MARTON Lapunkban szívesen adunk he­lyet közérdekű vagy érdekes írások­nak. Nem közölt kéziratokat nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents