Newyorki Figyelő, 1980 (5. évfolyam, 1-15. szám)
1980-07-03 / 8. szám
1980 július 3. NEWYORKI FIGYELŐ 7 PR. FÁBIÁN SÁNDOR: A MÁV. KONZUM VEZÉRIGAZGATÓJÁNAK GYI LKOSSÁGI ÜGYE GERÖ ERNŐ MISZTIKUS SZEREPE A HÁTTÉRBEN KORRAJZ MEGOLDATLAN PROBLÉMÁKKAL EGY PESTI ÜGYVÉD EMLÉKEI II. SZENZÁCIÓS LETARTÓZTATÁS Hajnalban ébresztett fel irodám telefonjának a berregése. Izgatott női hang jelentkezett:- Dr. Gyulai Jánosné beszél, - szólt a riadt, rémült hang. Férjemet két nappal ezelőtt letartóztatták. Képtelen vagyok a nyomára jutni. Hírt sem kapok felőle. Eltűnt. Megőrülök. — Lélekzetvételnyi szünet nélkül folytatja:- Azonnal a férjem barátja, egyben legmagasabb feletteséhez, Gerő Ernő miniszterhez fordultam. Első szava az volt, hogy ne menjek ügyvédhez, ő majd utánanéz: miről van szó? Két napja vitték el. Gerőt hiába keresem. Már nem bírom idegekkel. Magát bízom meg az ügyvédi képviselettel. — Dr. Gyulai Jánoshoz régi barátság fűzött. Ügyvédje voltam a TIGNUM fakereskedelmi r.t. név alatt működött vállalatának. A szörnyű idők alatt a Béla fivérem vezetése alatt álló HADVISELTEK BIZOTTSÁGÁ-nál együtt dolgoztunk a Síp utcai székházban. Az utóbbi években elváltak ugyan az utaink, de tudtam, hogy a Magyar Államvasutak KONZUM-osztályának a vezérigazgatói székébe emelkedett. Nemcsak a személyi, baráti kötelék miatt, de egyébként is izgatott az ügy. A Rákosi-korszakban gyakran fordult elő, hogy kisabb-nagyobb embereket hivatalból, lakásból vagy házuk kapujában sintérként leselkedő „fogd-meg '-ek cipeltek el. Tehát nem történt ritka meglepetés. Mégis a MÁV KONZUM vezérigazgatójának letartóztatása nem lehet piszlicsár, szürke eset. Ebben az időben az ügyvédi működés nehéz feladat volt. Már régen megszüntették az ügyvédnek azt a törvényben biztosított jogát, hogy ügyfelét szabadon, bátran képviselhesse. NESZE SEMMI: FOGD MEG JÓL Ilyen körülmények között kevés reménnyel indultam el reggel Gyulai János felkutatására. Csak annyit sikerült megállapítanom, hogy a gazdasági rendőrségen, dr. Villányi András ezredes osztályán tartják fogva. Ennél többet nem derítettem ki. Villányi is kirekesztette az ügyvédeket hivatalából. Még azt a minimális információt is képtelen voltam beszerezni: mi a letartóztatás oka? Délután — érthető türelmetlenséggel — felkeresett irodámban dr. Gyula iné. Bántott, hogy csupán csekély eredményt közölhettem.- Egyelőre meg kell elégednünk azzal, — nyugtatgattam — hogy legalább anynyit tudunk: hol őrzik Jánost? — Mit tehet ilyen sovány vigasz után a kétségbeesett feleség? Sírt. Zokogott. Jajgatott. RÉMTÖRTÉNET Éjszaka ismét berregett a telefon. Alig hallható hangon Gyulainé beszél:- Meg akarom köszönni fáradozását, de megkérem, - ne haragudjon rám! Kénytelen vagyok visszavonni a megbízást. — Ki utasította erre a váratlan lépésre? — kérdezem. Nyilván elevenre tapintottam. Rémült válasza riadtan sikoltja, rekedten sivítja: Nem Gerő Ernő!! Nem. Nem. Most nem beszélhetek. Majd legközelebb személyesen adok magyarázatot. — Soha többé nem láttam. Örök titok: Ki telefonált? ! Ki irányította Gyulainét, hogy visszavonja meghatalmazásomat? Két nap múlva újból éjjel riaszt a telefon: — Megölték Jánost! Megölték Jánost! — rikoltja Gyulainé és már le is csapja a kagylót. — Megölték Jánost, — ismétlem, makogom a katasztrofális , hírt az álmából ugyancsak felébresztett feleségemnek. Másnap Gyulainé unokabátyja és én a morgue-ban agnoszkáltuk dr. Gyulai János holttestét. Vérfagyasztó látvány. Minden csontja összetörve. Koponyájának szilánkjai átdöfték a fejbőrt. A csukott szemhéjak felett csontok kandikálnak ki. Elönt a veríték. Hátborzongató. HIVATALOS HAZUGSÁG Természetesen mindenek felett az izgatott: milyen adatokat találok dr. Gyulai Jánosra vonatkozólag? Jelentéktelennek tűnő pár sor. Szó szerint idézem a hivatalos feljegyző tt — Miután Gyulai Jénos beismerő vallomást tett, de már nem is védekezhetett, öngyilkosságot követett el. -Ennyi az egész. Bárgyú, gyatra, zagyva, értelmetlen fogalmazás. Mit jelent az: „de már nem is védekezhetett"? Miért? Továbbmenően: hangsúlyozom, hogy én az iratok pontos, alapos átvizsgálása ellenére nyomát sem találtam Gyulai „beismerő vallomásé "-nak! „Öngyilkosságot követett el.- Hogyan? Mikor? Hol? Utóbb akként mosakodtak, hogy Gyulai kihallgatása alkalmával „kiugrott az ablakon". Álljunk meg egy szóra: A rendőrségi épület dupla ablakait zárva tartják, nehogy az utcára valami titok kijusson. Hogyan ugrott tehát Gyulai az ablakon? Ehhez az artistának beillő mutatványhoz a szobában tartózkodók nyilván jóságos kézzel segítségül szolgáltak... NINCS ÚJ A NAP ALATT Ettől kezdve nem volt pillanatnyi nyugtom. Szüntelen égetett, mart a szúrós kérdés: Ki volt a gyilkos ? Valami űzött, hajtott. Meg kell találnom a nyomot. Meg kell keresnem a gonosztevőket. Fáradhatatlanul nyomoztam, kutattam annak ellenére, hogy Gyulainé — mint említettem — visszavonta a megbízást. Mindenekelőtt megállapítottam,hogy a bűnvádi eljárás tovább folyik. A rendőrség az iratokat áttette az ügyészséghez, ahol dr. Kemény Márton néven iktatták. Dr. Kemény a MÁV-KONZUM jogtanácsosa volt és Gyulaival együtt tartóztatták le. Az iratokhoz jutni, az iratokba betekinteni: csaknem lehetetlen. Már régen életbelépett az irodai új ügykezelés. Úgynevezett bizalmas, titkos KÜLÖN IRODA hét lakat alatt őrizte dr. Kemény Márton bűnügyének iratcsomóját. Nem riadtam vissza a szigorú korlátozástól. Látnom kellett — és láttam az iratokat! A régi időkből még visszamaradt ügyészségi barátom segítségével nemcsak kezemben tartottam az iratokat, hanem gondosan áttanulmányoztam és jegyzeteket készítettem. BOTRÁNY A VÖRÖS BOR KÖRÜL Az iratok tanulmányozása után nem lettem sokkal okosabb. Mégis igyekszem a tényállást ismertetni: A MÁV-Konzum rendszeresen vásárolt nagyobb mennyiségű bort Bognár Dénes hevesi szőlőbirtokostól. Nagy tételek és nagy összegek szerepeltek. A Konzum a bort palackoztatta, VÖRÖS BOR-ként címkézte és így hozta forgalomba. Sok panasz futott be. A vevők egy része kifogásolta, hogy valódi vörös bor helyett pancsolt italt kaptak. Akadtak, akik azt állították, hogy a nemes termést olcsó, ún. OTELO-borral manipulálták. A panaszok között legfontosabb volt Bebrics Lajos közlekedésügyi miniszternek a felszólalása. Kitört a botrány. Törik-szakad: bűnöst, bűnösökat vagy legalább bűnbakot kellett teremteni. Mi sem egyszerűbb. Letartóztatták dr. Gyulai Jánost, a Konzum vezérigazgató ját és dr. Kemény Márton jogtanácsost. Hangsúlyozom, az iratokban a legcsekélyebb adatot sem találtam, ami alátámasztotta volna, hogy akár Gyulainak, akár Keménynek része lett volna a bormanipulációban. ANALOG „ÖNGYILKOSSÁG" A gondolattársítás törvénye magyarázza, hogy eszembe jut egy kísértetiesen hasonló eset. Felelevenedik emlékezetemben a történelmi tény, hogy Jan Masaryk csehszlovák külügyminisztert, az államalapító elnök fiát, néhány héttel az 1948-as prágai államcsíny után meggyilkolták. Azt híresztelték, hogy öngyilkos lett, kiugrott hivatala ablakán... Kitaposott út. Még abban is tökéletes az azonosság, hogy a tettesek mindkét gyalázatos gyilkosságban ismeretlenek maradtak. ásító főtárgyalás Dr. Vas Lajos tanácselnök kitűzte a főtárgyalást a még mindig letartóztatásban lévő dr. Kemény Márton elleni bűnügyben. A hatalmas terem csaknem üresen tátong. A hallgatóság padsoraiban feleségemen és rajtam kívül még négyen ülnek. A tanácselnök elsőnek a vádlottat szólítja. Dr. Kemény Márton halk hangon adja elő védekezését: — Nem érzem magam bűnösnek. Az egész ügyben a feladatom arra szorítkozott, hogy ügyvédi minőségemben én szerkesztettem meg a borra vonatkozó adásvételi szerződést. Villányi Ferenc következik. Az iratoknál fekvő misztikus 300.000 pengős váltóról tesz. vallomást. Mellébeszél. Halandzsázik. Nem nyaggatják, keresztkérdésekről szó sincs. Állítólag dr. Villányi András ezredesnek, a gazdasági rendőrség főnökének nagybátyja. Villányi után dr. Karcag Dezső ügyvéd került sorra. Arról vallott, hogy irodájában az érdekeltek éles szóváltásban követelték vissza az ominózus váltót. Dr. Harmath Elemért, az Országos Szőlészeti és Borászati Intézet igazgatóját szakértőként hallgatják ki. Tanári tudálékossággal beszél, mintha egyetemi katedráról tartana előadást. Bőséges szóval fejtegeti a borhamisításról és a hamisított bor forgalomba hozataláról szóló 1908:XLVII. számú törvényt és a vonatkozó földmívelésügyi miniszteri rendeletet. Ismertette, miként pancsolják a vörös bort olcsó, silány OTELO-borral. Ezt a „házasítástA' a kormányzat egészségtelennek minősítette és országos viszonylatban elrendelte az OTELO-szőlőtőkék kiirtását. Az előadás unalmas. A tanácselnök hosszan ásít. A féltucatnyi hallgatóságból ketten csendben lelépnek. Amikor végre befejezte a szakértői véleményt, senki nem intéz hozzá kérdést. Elég volt belőle. Egyébként az egész tárgyalás szürke, érdektelen. Gyulai János özvegye nem jelent meg. Érthető. Nem ennek a szerencsétlen ügyvédnek, hanem a gonosztevőknek kellene a vádlottak padján gubbasztaniok. Több tanú nem lévén, az ügyész a bizonyítás kiegészítése iránt tesz indítványt. Kéri a Konzum pincemesterének és Bognár szőlőfelügyelőjének megidézését, továbbá a Konzum által palackozott bornak az Ampeologiai Intézetbne vegyelemzését. Az ügyész úr nem tartotta szükségesnek, hogy megidéztesse a rendőrségi végzetes kihallgatást végző rendőrtisztet és a jegyzőkönyvvezetőt, akik végignézték, miként ugrott ki a testes Gyulai János az ablakon, cirkuszi trapézművész fürge ügyességével. A bíróság az ügyész előterjesztésének helytad és a tárgyalást bizonytalan időre elnapolja. \ BŰN ÉS BUNHŐDÉS A főtárgyalás után már nem törődhettem az ügy fejleményeivel. Minden gondolatomat lekötötte, hogyan menekülhetünk ebből a társadalmi rendszerből? Éveken át eredménytelenül kísérleteztünk, hogy útlevélhez jussunk, így feleségemmel szökni kényszerültem. Az eredmény? Feleségem egy esztendőt, jómagam több, mint négy évet töltöttem rabságban. Súlyos, nagyon súlyos volt a büntetés, de felvetődik a kérdés, ha mi ilyen keservesen bűnhődtünk tiltott határátlépés vétségéért, milyen büntetést érdemelnének Jan Masaryk, dr. Gyulai János és mások ismeretlenül maradt gyilkosai? GERŐ, A VEREJTÉKEZŐ HÍDVERŐ Befejezésként hadd említsem meg, milyen verejtékes munkát végzett a teljesítményére büszke Gerő, a hídverő? A SZABADSÁG-híd vasmunkálatait megrendelte FODOR BÉLA ÉS FIA VASGYÁRNÁL. A tekintélyes gyár mintaszerű pontossággal szállított. Fizetés az adott körülmények között szóba se került. Fodor Endre, a gyár tulajdonosa csupán azt kérte Gerőtől, engedje meg, hogy a hídra egy kis táblát erősítsenek ezzel a feljegyzéssel: Fodor Béla és Fia vasgyár adománya. - Gerő egyetlen szóval felelt: —Tiltakozom. — Fodor ekkor már csak azt kérte, juttasson neki és feleségének Amerikába szóló útlevelet. Gerő ezt meleg kézszorítással megígérte. — Ennél maradt... _______- V ÉGÉ-
