Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-12-04 / 16. szám
1979 december 4. NEWYORKI FIGYELŐ 7 Kinos, kényes, kuncogó kérdés. Már az is furcsa, miként vetődik fel ez a csiklandós, nyakatekert, valósz.nőtlen probléma egy olyan cikkben, melynek témája Vázsonyi, a kártyás Mi hát a válasz erre a a magasra kunkorodó kérdőjelre? Elmesélem. Ügyvédi körökben közismert volt, hogy sok arisztokratát dr. Donáth Géza kollégánk képvisel. így - többek között - ő volt gróf Eszterházy Móric egykori miniszterelnöknek is a jogtanácsosa. Úgy adódott, hogy a győri ügyészség vádat emelt gróf Eszterházy Móric ellen kormányzósértés miatt, mert a vádirat szerint Győrben tartott beszédének egyik tétele kimeríti a kormányzósértés bűncselekményi tényálladékának kritériumát. Meglepett minket, hogy egyik délután dr. Donáth Géza jelentkezett telefonunkon és közölte, hogy szeretne ellátogatni irodánkba, mert gróf Eszterházy Móric az ő tanácsára Vázsonyit k.vánja megbízni bűnügyi védelmével. így történt. Az ügy tárgyalására a győri törvényszék volt illetékes, mint a cselekmény elkövetésének helye. Mielőtt a főtárgyalást kitűzték, különböző problémák merültek fel. A megbeszélésre minden esetben én kerestem fel dr Donáth Gézát. A kérdéseket alaposan megbeszéltük és ő közölte velem a véleményét. Amikor visszatértem irodánkba, beszámoltam Vázsonyinak. Minden alkalom-1926 május 27.-én, nászútunk első állomásáról Bécsből, Edith és én meglátogattuk a szomszédos Baden bei Wien-ben Vázsonyit a Gutenbrunn Szanatóriumban. Igen rossz állapotban találtuk. Otthoni ügyek iránt érdeklődött. Nagyon bántotta, hogy a világbotrányos, szenzációs frankhamis, tási bűnperben pártjának egyik tagja, dr. Gál Jenő elvállalta egy elsőrendű vádlott, Nádosy Imre volt főkapitány védelmét. Láttam, hogy izgatja a téma. Igyekeztem elterelni figyelmét. Megkérdeztem, nincs-e kedve kaláberezni? Sanyikám, maga nagy családi boldogságában nem értesült arról, — válaszolta melankolikus halk hangon hogy engem Wenkebach professzor eltiltott a kártya izgalmától, a körözött liptói zamatától, a habzó sör élvezetétől, a f nom szivar illatos füstjétől. Még a sót is törölte az étlapomról. Nekem már minden tilos. Csak mai megeml tettem, hogy nehézfejű,bolond embernek tartom Donáth kollégát. Egyik alkalommal azért kerestem fel, mert Vázsonyi úgy határozott, hogy kérvényt nyújtunk be a törvényszékhez,mert a főtárgyalásra kitűzött napon a képviselőház igazságügyi bizottságában ő az egyik törvényjavaslat kisebbségi előadója. Visszaérkezésemkor megismételtem, hogy bolond embernek tartom Donáth kollégát, mert amikor hozzájárulását kértem a főtárgyalás elhalasztásához, fejéhez kapott és perceken át tépelődött, m.g végre kinyögte az igen-t. Vázsonyi nem adott nekem igazat. Maga téved, felelte. Az előkelő arisztokrata klienseknek imponál ez a magatartás. Ők úgy értelmezik, hogy a jogtudós ügyvéd agytekervényeiben — mielőtt megfontolt véleményt nyilvánít -- cikkáznak a kacskaringós paragrafusok, kergetődznek a jogszabályok. A győri törvényszék kitűzte a főtárgyalást. Vázsonyi arra kért, telefonáljak Donáth Gézának és említsem meg, hozzon magával kártyát, mert kellemesebben telik az idő, ha Pesttől Győrig hármasban kaláberezünk. Donáth Géza azt felelte, hogy ő semmiféle kártyajátékot nem ismer. Amikor ezt Vázsonyival közöltem, gy felelt — Na, Sanyi, magának mégis csak igaza van. Bolond ember az, aki még kaláberezni sem tud. Jót nevetett, amikor kihirdette ezt a megfellebbezhetetlen verdiktet. tejet szabad fogyasztanom. Reggeltől estig: tejet. Rövid sétát tettünk a szanatórium hatalmas parkjában, majd leültünk egy százéves tölgyfa árnyékában. Megfogta kezemet és szomorú szavakkal kérdezte: Emlékszik a TEGNAP című költeményemre ? Meg se várta feleletemet és már dézte is saját nmeit: Elértem, mi elérhető: Taposlak büszke bérctető. A tegnap: elhervadt virág, Préselheted az imakönyvbe. Rövid pihenő után a MA című költeményéből mondott el egy strófát: Ma ne sirasd a tegnapot I Tegnap, - vagy ezredéve, Ki elment, egyformán halott, S ki tudja, holnap élsz-e ? Aztán már nem folytatta a verselést. Behúnyta fáradt szemeit. Nyilván messze kalandozott. Aztán felkelt. Mindkettőnket megcsókolt. Két nap múlva értesültünk a tragédiáról: Br. nem IMI: Néhány hónappal ezelőtt valamennyi napilap megemlékezett röviden arról, hogy egy embert a zárkában felejtettek. Nagy izgalom keletkezett és feltételezhető volt, hogy hasonló eset Ausztriában még nem fordult elő. A huszas évek végén történt. Egy kis elhagyatott kerületi bíróságon egy vadászfegyver tulajdonjoga felett folyt a jogvita. A puska birtokosa és állítólagos tulajdonosa egy paraszt volt, aki egy gazdától vásárolta volna. Az ellenérdekű fél viszont azt állította, hogy a fegyver V. báró gyűjteményének darabja és onnan lopták el, ezért a birtokos nem támaszthatott érvényes jogigényt reá. Több tanút hallgattak ki és a bírónak valóban az volt az érzése, hogy a fegyver tényleg a báró gyűjteményéhez tartozik. A tanúk nem akartak a puska birtokosa ellen vallani, mindnyájan jó barátságban voltak vele és egyszerűen nem akartak tudni a dologról. Az utolsó tanú egy öreg, ravasz, raffinált paraszt volt, aki sem nyilatkozni, sem pedig hallgatni nem akart és amikor a bíró több Ízben és mindig energikusabban faggatta, hogy mióta ismeri a fegyvert, ezt válaszolta: - Nagyon, nagyon régen, Tanácsos Ür, ma már nem tudom megmondani, mióta, de annyit bizonyosra mondhatok, hogy nagyon régóta! -A bíró érezte, s az nyilvánvaló volt, hogy a tanú nem akar válaszolni és főként, hogy nem akar igazat mondani. A bvró elvesztette türelmét, figyelmeztette a tanút a hamis vallomás következményeire és arra, hogy semmit sem hallgathat el és azzal fenyegette az öreget, hogy zárkába dobja, ahol gondolkozhatik majd azon, hogy nem szabad hazudni. Erre-T Ax «roderi — A híres magyar rétesek és aMtafaJU fissá aöteaéayek 1417 3rd Avara*, 81. Street-«# TeL: LE S-8484 és BU 8-044# Mutatványszámot kívánságra küldünk Lapunk hasábjain szívesen helyi adunk közérdekű, vagy érdekes írásoknak. Nem közölt kéziratokat'nem küldünk vissza. Minden cikkért annak írója felel. Vázsonyi Vilmost ágyában holtan találták Ötvennyolc éves volt. Nyugodjék békében. (VÉGE) a tanú mosolyogva megjegyezte: Bíró Ur, a puskát nagyon régen ismerem, - még akkoriból, amikor még nem is volt puska, csak egy kis pisztoly, amikor megismertem. A bíró elvesztette béketűrését, úgy látta, hogy tekintélye forog kockán, amikor a paraszt ilyen nyilvánvaló tréfát engedett meg magának. A teremszolgának azonnal utas tást adott, hogy a tanút tegye zárkába... A tárgyalási nap ünnepnapra volt kitűzve. Mindenki sietett, hogy korán hagyhassa maga mögött a bírósági épületet. Az ünnepnap elmúlt és a következő hétköznapon megjelent Feri, a teremszolga és alázatosan megkérdezte a bírót: Tanácsos Ür, mit csináljak a paraszttal a zárkában, aki két napja folyvást kiabál, bár tisztességesen elláttam? -Ebben a pillanatban jutott a bíró eszébe, hogy a tanút a zárkában felejtették. Elővezettette, kioktatta, hogyan kell viselkednie a bíróság előtt, milyen következményei vannak a hamis vallomásnak és azt a reményét fejezte ki, hogy ez még egyszer nem fog megtörténni... Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE. Egy évi előfizetés $7.50 díját □ csekkben mellékelem □ kérem számlázni Név — ------------------- • Cím Snrcsstbs tydfysseraükséffoUit aecbfahatésa, «leste sáliak: HETMAN'S PHARMACY 6101—18 Avenue Boro Park, Brooklyn — TU. 486-6644 — BeoélBnk magyarul, héberül és jiddisül h. A legfigyelmesebb kiszolgálás! E hirdetés felmutatói kedvezményben részesülnek! FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! HIRDESSEN LAPUNKBAN! DR, FABIAN SÁNDOR: VÁZSONYI,A KÁRTYÁS- EGY PARTNER EMLÉKEI - II. BOLOND VOLT-E GRÓF ESZTERHÁZY ÜGYVÉDJE ? ANEKDOTÁK ÉLETEMBŐL HOGYAN HASONLÍTANAK A ZÁRKÁK... A KÁRTYÁZÁS TILALMA
