Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-09-13 / 13. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1979 szeptember 13. KASAN KALMAN ROVATA A MAKULÁTLAN FEHÉR ZAKÓK SZÍNVÁLTOZÁSA Magyar zsidók Amerika szolgálatában A LEGENDÁSHÍRŰ SZÁGULDÓ HADI RIPORTER Ott hagytuk abba előző számunkban, hogy a Budapesten, 1913-ban világrajött Friedman Bandi, akit 17 éves korában Az Overseas Press Club Robert Capa jutalomérme „forradalmárokkal való kapcsolatok" miatt a hatóságok „eltanácsoltak" Magyarországról, 1936 őszén Robert Capa néven a spanyolországi polgárháború frontjáról küldött képes tudósításai révén világhíres hadi fotóriporter lett. Előbb Catalonia hegyvidékein, majd a Földközi tenger és az Atlanti óceán közötti, dallamos zengésű Andalúzia vidékén dúló véres testvérharcokról készült megrendítő felvételei emelik költött nevét a világhír szárnyaira. Nemcsak a párisi VU képes folyóirat, de Európa és Amerika, sőt a többi világtájak nagy lapjaiban hívták tel a közvéleményt a második világháború ízelítőjének is minősíthető spanyolországi erőpróbára... A LEGEREDETIBB HADI FELVÉTEL KULISSZATITKA Capa legszenzációsabb felvétele, amely szinte védjegyévé vált, „szerencsés" véletlen eredménye: találomra lett elkattintva. A „francia" haditudósító Bandi a köztársaságiak egyik előre tolt védőállásából fényképezett. A gyengén kiképzett és felfegyverzett, de szinte fanatizmusig önfeláldozó önkéntesek Viva la republica-jelszóval, haláltmegvető bátorsággal szökkentek előre a lövészárkokból — a fasiszták gépfegyvertüze elé. Egyrészük elesett, a többiek visszaugrottak. A jelenetek hullámszerűen megismétlődtek. Egy ilyen alkalommal Bandi, fejét behúzva, a lövészárok tetején kitolta fényképezőgépét és a gépfegyversorozat legelső dörrensére vaktában exponált. Előhivatlanul küldte be a filmszallagot Párisba. Később megtudta, hogy minden várakozást felülmúló sikere volt. A találomra felvett kép azt a pillanattöredéket ábrázolja, amelyben egy rohamra kész hőst a fasiszták halálos lövése érte. Ezen felvétel lett szinte középpontja a Kora leghíresebb hadifényképésze címet méltán megérdemelt Robert Capa-képkiállításoknak. E kép ékesíti az emlékének szentelt, 1974-ben megjelent gyűjtőmű fedelét is. A híres D - D A Y eseményét, az 1944 június 6.-Í normandiai partraszállás stratégiailag is döntő jelentőségű tényét, annak előkészületeit, izgalmait, lélektani körülményeit nemcsak képfelvételekben, de leírásban is megörökítette. Ezt az 1974. évi emlékkönyv is tartalmazza. — A haditudósító —írja— több italt, több leányt, jobb fizetést és nagyobb mozgási szabadságot élvez, mint a katona. Maga választhatja meg helyét, sorsa saját kezében van. Hazardírozó lévén, az E századot választottam magamnak. A legelső hullámmal indulok. — Leírja a pre-inváziós, dús reggelit hajnali 3 órakor, amelyet makulátlanul fehér zakós pincérek szolgáltak fel. 4 órakor kétezer harcossal néma csendben a pirkadatra vártak a fedélzeten, hogy a himbálózó rohambárkákban helyet foglaljanak... Aztán leírja, miként kerítette rabjául a hányinger a harcosokat, de alapos gondossággal előkészített invázió lévén, mindenki plasztik zacskóval is fel volt szerelve. Amikor a legelső kétlaki bárkák rakománya már a parton volt, a felvételek megkezdéséhez elegendő világosság vette körül. — Gyönyörű Franciaországom viszontlátásának örömét csak a német gépfegyverek kattogása zavarta meg. Az emberek derékig gázoltak vissza a tengerbe — kitűnő felvételekre adva alkalmat. Körülöttem halottak és sebesültek. A nedvességet álló fényképezőgép lencséje is bekormosodott, a film is kifogyott, képtelenség volt újra tölteni. Elővettem a másik Contaxomat, majd sok nehézség és veszély árán jutottam vissza a kiindulási hajóra, ahol a pár órával ezelőtti makulátlanul fehér zakók és kesztyűk már vörösek voltak: a felszolgáló személyzet helyezte fehér zsákokba a hősi halottakat...— Capa 8 nappal később megtudta, hogy az ő felvételei voltak a legsikerültebbek az invázióról. ÚJSZERŰ KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL ÉS A VAJÚDÓ IZRAELBŐL Később Párizs felszabadulásáról, a lakosság ujjongásáról, határtalan öröméről, az elfogott német „Übermensch'-ek gyávaságáról és a náci kollaboránsok iránti megvető utálat megnyilatkozásairól készült felvételek is hasonló sikerűek voltak, miként sok-sok többi sorozat, köztük a háború és német megszállás okozta nyomorról. A békekötés után Robert Capa viszszatért Newyorkba. Több ismert nevű fényképésszel együtt 1948-ban megalapította a ma is létező Magnum Photos szövetkezeti alapú fényképészeti ügynökséget. Capa előbb 1947-ben John Steinbeck nagynevű haladó író kíséretében ellátogatott a Szovjetunióba. Mint leírta, néni Sztálinnál vagy a No.2. személyiséggel akartak találkozni, hanem az egyszerű emberekel. Ezt is cselekedték és igyekeztek tárgyilagosak maradni. Az 1948-50 időszakban Robert Capa az újjászületett zsidó állam vajúdását, önvédelmi és létéért való fegyveres, valamint békés küzdelmeit érzékelteti felvételein és szövegein keresztül. Kamerájával bejárta úgyszólván egész Izraelt és sok olyat I á - t o t t , ami mellett kollégái közömbösen, vagy észrevétlen haladtak el. Erről tanúskodik Izraelről szóló műve is. A MÁGIKUS ÓVÓERŐ FELMONDJA A SZOLGÁLATOT MEGRÁZÓ CSALÁDI DRÁMA ÉS - BOLDOG VISZONTLÁTÁS Robert Cápát nagy tragédia érte Spanyolországban: ifjú feleségét, Párizs leányát, Gerdát a véletlen ostoba szeszélyéből egy hernyótalpas tank halálra gázolta. A szerencsétlenséget nehezen heverte ki. Gerda Párizsban a legnagyobb hősöknek kijáró végtisztességben részesült. Cápával Pablo Picasso tudatta a történteket. Capa 1936 végén ellátogatott Amerikába. Közben megözvegyült édesanyja, Friedman Júlia, ifjabb fiával, Cornélial ekkor már New Yorkban élt. Dávid papa rákbetegségbe pusztult bele Budapesten. A mamát két nővére hozatta ki, akik már 1920-ban az Egyesült Államokba jutottak. Bandi egyébként a LIFE MAGAZIN párizsi képviseletének lett főfotóriportere. A TÖRTÉNELEM MEGÖRÖKÍTÉSE - HALÁLVESZÉLYBEN Kronologikus sorrendben követjük Bandi azaz Bob rövid életútja főbb stációit. 1938-ban Kínában találjuk. A japán invázióról érkeznek New Yorkba, de a világ más tájaira is fényképtudósításai. A következő év elején visszatér a francia fővárosba és Nyugateurópa különböző központjaiból küld szenzációs felvételeket: Brüsszel, Antwerpen, Luxemburg, Saar-vidék, Spanyolország — többnyire nemzetközi brigádokról — és főleg Franciaország különböző részein mindig örömteljes vagy velőtrázóan tragikus eseményekről,híres közéleti személyiségekről tudósít. Kitűnő szeme és vizsla orra mindig megérzi az időszerű témát és velejére mindig a legalkalmasabb szögből irányítja lencséjét. Az év vége felé újból Amerikában van, ezúttal letelepedésre. Az 1941-45 időszakban már amerikai újságíróként a második világháború egyik leghíresebb, inventiv fotóriportere. Élvonalbeli személyiségek — írók, művészek, politikusok barátságával büszkélkedhetik. A Life Magazine-ban és más világlapokban megjelenő, a szöget mindig fején találó felvételei növelik Robert Capa népszerűségét. Munkáját, tehetségét jól megfizették. Követte a harcokat a szövetséges hadoszlopokkal Északafrikában a nácik ellen. Amerikai uniformisban résztvett az US-tengeri haderők algériai partraszállásában, majd Szicília elfoglalásában, a délolaszországi invázióban, amely előbb Olaszország, végül a náci fenevad térdreloényszerítését eredményezte. Utolsó, önként vállalt hadi megbízatása 1954-ben, az akkor még Franciaország fennhatósága alatt állt Indok inába vezérelte. Az ottani életet és a függetlenségi háborút kívánta fényképezni a Life Magazine részére. Pár nappal a frontra érkezése után 1954 május 25. reggelén, legendás bátorságához híven haladt gyalogszerrel Thai Binh falu közelében, ahol jól álcázott aknára lépett. Fel ism erhetet lenség ig szétszaggatott testét hazaszállították New Yorkba, ahol hősöknek kijáró temetésben volt része. A TV képernyőin napokon keresztül lehetett látni a „leghíresebb hadifényképész", mindenesetre legvakmerőbb haditudósító bravúrjairól szóló jeleneteket. — Amitől állandóan rettegtünk, — bekövetkezett — írta később öccse. A mágikus erő, amely eddig óvta, ezúttal cserben hagyta. KITÜNTETÉSEK, EMLÉKINTÉZETEK ÉS - VILÁGHÍRŰ BARÁTOK A francia kormány posthumus egyik legnagyobb érdemrendjével tüntette ki: a Croix de Guerre - pálmakoszorúval. Amerikai kitüntetésekben is részesült. Friedman Endre alias Robert Capa öccse, Cornell Capa bátya, valamint két más, híres, a kötelességteljesítés frontján elesett fotóriporter — Werner Bischof és David Seymour (CHIM) emlékének megörökítésére 1966-ban létrehozta a Fifth Avenue 80-as utcáiban az International Club of Photography Inc. nevű fényképezési nevelési intézményt, amelynek nagy kiállítási helyiségei az említett három fotóművész művei mellett rendszerint nagyszabású nemzetközi fényképkiállítások színhelyéül szolgál. így legutóbb 1979 július-augusztusban a Lengyel Állami Képkiállítás is itt került megtartásra. Az ICP-nek szakkönyvüzlete, illetve könyvtára is van, amely emlékkönyvsorozatot is megjelentet. A legelső ROBERT CAPA-nak van szentelve és abban a tragikus módon hősi halált halt művész leghíresebb képein kívül olyan közeli barátai elevenítik fel vele kapcsolatos emlékeiket, mint Pablo Picasso, Louis Aragon, Ernest Hemingway, Irwin Shaw, William Saroyan, John Hersey, John Mecklin, John Steinbeck és Cornell Capa, a fivér, aki egyébként a Velencei Biennális Festival fényképészeti pavilonjának amerikai társelnöke. (FofymHttl2. ilüuf
