Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-08-24 / 12. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1979 augusztus 24. KAHAN KALMAN ROVATA Magyar zsidók Amerika szolgálatában A LEGENDÁSHÍRŰ SZÁGULDÓ HADI RIPORTER Aligha van az életnek tehetséget, kezdeményező készséget, értelmet és kockázatvállalást igénylő megnyilatkozása, ágazata, amelynek magasabb szintre való fejlesztésében a könyv népe - benne sok magyar zsidó kiválóság — ne tüntette volna ki magát — valamennyi földrajzi tájon, — számarányukat többszörösen meghaladó mértékben. A magyar fővárosból 17 éves korában világgá menni kényszerült Capa Róbert, korai hősi haláláig, a fotóriporteri hivatás, főleg pedig a művészi tökélyre emelt hadifényképezés terén vált legendássá valamennyi világrészen. Szinte spontán módon, jelentős szakmai előképzettség nélkül a pillanatfelvételek dicsőített, sokak szerint utolérhetetlen művésze volt. E téren valóságos pionír szerepet töltött be. Robert Capa szobra az Copyright G.D. Hackett, N.Y. Oversea s Press Clubban CSATTANÓS PÉLDA IGAZOLJA MIKSZÁTH TÉTELÉT Mikszáth Kálmánt, az 1910-ben elhunyt, de már életében klasszikussá vált, realista magyar írót, a Tudományos Akadémia tagját röviddel halála előtt meginterjúvolták az annak idején New Yorkban létesített újságírói főiskolával kapcsolatban, amelyet tudvalevőleg az Amerikában sajtómágnássá és filantróppá nőtt magyar-zsidó id. Pulitzer József alapított. A kérdés az volt, lehetséges-e az újságírást iskolában elsajátítani ? A válasz eképen hangzott: — Igen! Az embert arra is meg lehet tanítani, hogy egereket fogdosson. De azért egy pár hetes kismacska ezt jobban fogja csinálni... Nos, Cápa Róbert vérbeli „macska" volt a fotóriporteri művészet terén. Példája is igazolja a mikszáthi tételt az atavisztikus hajlamot, a tehetség előbbrevalóságát illetően. Az iskola kiegészíteni hivatott a tehetséget. Hősünk azzal az adottsággal született, amely nélkül egyetlen valamire való újságíró — akár a nyomtatott betű, a sugárzott élőszó, a filmre vett kép formájában fejezi ki magát, — érvényesülni nem tud. A „nagyérdemű közönség" tájékoztatása szempontjából mindennél fontosabb a „sasszem'' és a „jó orr" — a megfelelő, érdekes téma és annak lényege észrevételére, kiszimatolására. Az iskola csak - a „tálalás^' szempontjából fontos. Capa Róbert rendszerint a leglényegesebb, szenzációt keltő pont felé irányította lencséjét. MIÉRT HAGYTA EL MAGYARORSZÁGOT A FRIEDMAN-FIÚ Években nagyon rövid, de annál lebilincselőbb életregényét kezdjük azzal, hogy Robert Capa sohasem volt húsból és vérből álló emberi lény. A Budapesten 1913 október 22.-én, Sátoros-ünnep másodnapjai előestéjén született Friedman Endre képzelőereje hívta életre — két évtizeddel később, Párisban. Tizenhétéves korában, a középiskola elvégzése után, a hatóságok eltanácsolták Magyarországról. Ennek történetét 1947-ben maga írta le MIÉRT HAGYTAM EL MAGYARORSZÁGOT című rövid írásában. Eszerint 1930 őszén, egyik estefelé, a Lánchíd alatt, közel édes^ Mutatványszámot kívánságra küldünk apja, Friedman Dávid úriszabóságához, randevuzott egy ismeretlen egyénnel — „világforradalmi" ügyben. Az éjszaka folyamán két kakastollas látogatása folytán, szülei megrémültén rázták fel mély álmából. A kifejlődött.,vita" során a kakastollasok győztek: hajnalban velük ment. Mamája, a rendőrfőkapitány feleségének is varrónője volt, a papa is jó összeköttetésekkel rendelkezett. Nyitott zsebe is lévén, másnap Bandi, apja társaságában elhagyhatta a cellát. Szülei azonban pár nap múlva jótanácsot kaptak: ha Bandi 24 órán belül elhagyja az országot, bizonyos nem kellemes kérdések elmaradnak... FIZESSEN ELö LAPUNKRA I nUNBUN LAPUNKBAN! REJTETT LEICÁVAL TROCKIJ NYOMÁBAN - KOPENHÁGÁBAN 1931 elején Berlinben kötött ki, — minden foglalkozás és élettapasztalat nélkül. Ócska fényképezőgépet szerzett, azzal kezdett utcai pillanatfelvételeket készíteni. Egy-egy jól sikerült képet tudott értékesíteni. A híres berlini Ullstein-lapvállalat, amely annak idején képes magazinok kiadása terén úttörő szerepet töltött be Európában, segédmunkásként „part time'' alapon alkalmazta fénykép előhívó laboratóriumában. Közben a Deutsche Hochschule für Politik tanfolyamait is látogatta. Ugyanazon év őszén a világsajtó hírül adta, hogy Leo Trockij volt szovjet hadügyi népbiztos, Sztálin ellenfele, Kopenhágában előadást fog tartani. Az Ullstein-váHalat fotóriporterei a már forrongó Spanyolországban fényképeztek, vagy más világeseményeket „fedeztek. A vállalat vezetői - ezt szintén maga Capa Róbert írta meg később - a tapasztalatlan segéderőt küldték ki a dán fővárosba,hogy- most már éles lencséjű Leica-géppel vadásszék a nem mindennapi szenzációjú alanyra, a vörös hadsereg legendás megteremtőjére, akit Sztálin féltékenységből kiűzött — a paradicsomból... SIKER UTÁN - KÖZBESZÓL A ZSIDÓ SORS Maga az út is említésre érdemes. A szerény külsejű fiatalember a nemzetközi expresz elsőosztályú kocsijában vizűm nélküli útlevéllel volt kénytelen elhelyezkedni. Nem volt idő a vizűm megszerzéséhez. Az ellenőr érvényes útlevélhez ragaszkodott. A kis Friedman mindenféle iratot, menükártyát és egyebeket kotorászott elő és folyvást hadart. Végül a hivatalos személy - futni engedte. Trockij kérésére az előadóterembe nem engedtek be sajtótudósítókat, fotóriportereket. A nagy felvevő készülékkel felszerelt kollégák tehát kint rekedtek. Friedman, zsebében Leicával, nem keltett feltűnést, — bejutott. Észrevétlenül csatlakozott egy nagyobb tárgyat toló munkáscsoporthoz és igen előnyös pozícióba jutva, közel a szószékhez, alkalmas pillanatban néhány remek felvételt készített. A képeket az Ullstein-lapok nyomán a szabad világ csaknem minden táján közölték. Az egyedüli felvételek a titokzatosság és a katonai zsenialitás nimbuszával övezett, a szimultán világforradalmat sürgető, hontalanná vált Leo Trockij alias Lev Davidovich Bronsteinről. A fotóriporter is - befutott. Megtette a legelső jelentős lépést a szakmai siker útján. JÓ ÖTLET NEM CSAK AMERIKÁBAN HOZ SIKERT A zsidó sors másképen határozott, mint ahogy a már viszonylagos jólétbe jutott Friedman Bandi tervezte. 1933 januárjában Hindenburg elnök Hitler és csőcselék bandája kezébe helyezte Németország sorsát. Bandi nyomban Franciaországba menekült. Párisban is utcai felvételekkel kezdte. Főleg a nácik elől menekültekről vett képekkel remekelt. Leicája 3 héten keresztül zálogházban pihent, egy hétig rendszerint André kezében működött. A „zatyi" közelében apró helyiséget is bérelt műhelynek. Összebarátkozott egy francia leánnyal - Gerda Taro volt a neve -, aki egy fényképészeti cégnél dolgozott. 1935-ben fifikus ötlete támadt: három tagú fényképészeti vállalatot alakítottak. André volt a laboratóriumi felelős, Gerda a titkárnő és eladási ügynök, a főnök pedig a sohasem létezett Mr. Robert Capa, „híres, dúsgazdag és ehhez illően bogaras amerikai fényképészsztár". Gerda az André által készített képeket árulta a „szeszélyes amerikai fotóművész" nevében. 150 franknál olcsóbban — a konvencionális ár háromszorosa — egyetlen felvételt sem volt hajlandó az ötletes Gerda a sajtó rendelkezésére bocsájtani. A felvétetek kitűnőek voltak, a Capa Robert fantom név fémjelezte a kísérő szövegeket. A név előkelőén hangzott és az üzlet nagyszerűen bevált. NÉGUS-VADÁSZATON LELEPLEZIK A FÉNYKÉPÉSZ-FANTOMOT Nem mindig sikerült kitűnő felvételekkel remekelnie. Olykor elkésett, elnézett egy-egy szenzációs alkalmat. Az ötletes Gerda ilyenkor is feltalálta magát: — Az a fattyú amerikai ismét faképnél hagyott minket. Képzeljék el, uraim, megint a Riviérán dőzsöl. Egy színésznővel. - tette hozzá sokatmondóan megrendelői előtt. Az abessziniai olasz invázió után, 1936-ban Haile Szelasszie, az elmenekült császár szóhoz jutott a megboldogult Népszövetség genfi ülésén. Az erkélyen összegyűlt, egyik olasz újságíró csoport viharos botrányt provokált. Gúnyolták a négust, „Juda megvert oroszlánját." A fotóriporterek távolról, eredeti helyükről fényképezték, amint a svájci rendőrök erőszakkal eltávolították a botrányt okozókat. A mi Bandink fürgén a karhatalmi erők hátában termett, a nyitott páholyajtón keresztül szenzációs felvételeket készített. Harmadnap Gerda Párizsban a már kidolgozott képekkel jelentkezett Lucien Vogelnél, a VU illusztrált folyóirat illetékes szerkesztőjénél: — Monsieur Capa 300 frankot kér egy felvételért — csicseregte bájosan. — Mindez nagyon érdekes — morgott a szerkesztő —, de küldje el hozzám holnap reggel 9 órakor azt a nevetséges Friedmangyereket, aki kopott bőrkabátjában mindenfelé fényképez. Se Gerda, se Bandi nem tudhatta, hogy Vogel közelről figyelte az egész mozgást. . (Folytaiéit 12 olddtm}
