Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-11-10 / 15. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ 1978 november 10. JOM KIPPURI REQUIEM ZSIDÓ KÖLTŐK VERSEIT OLVASGATVÁN... 1935 telén Radnóti Miklós hosszú levél kíséretében küldte el nekem Komáromba Lázadó Szél címen megjelent verseit: „Ne csak írj a költeményekről, de közöld velem: élvezted-e a versorokat? .. " Másik irodalmi emlékem — ó mennyi volt, írói kapcsolataim Kosztolányi Dezsővel, József Attilával, Illyés Gyulával, Gellért Oszkárral, Schöpflin Aladárral... - Móricz Zsiga bácsihoz viszi az ifjúság emlékezéseit, akivel Komáromban egy egész júniusi éjszakán beszélgettünk a harmincas években, a Central Kávéház márványasztalánál irodalomról és a közelgő fasiszta veszélyről. Móricz Zsigmond 1937 tragédiák üzeneteit hozó nyarán küldte el nekem pár írását Csallóközaranyosra, ahol szabadságunkat Magda szüleinél töltöttük. A pozsonyi rádió számára készítettem Móricz-előadást. Zsiga bácsi már akkor levelében kínzó reuma-fájdalmaira panaszkodott. „Remélem, nemcsak tanulmányozod munkáimat. Ha olvasóvá lelkesedsz, ez jelenti az írói beteljesülést" .. Azóta évtizedek múltak, verseket már nem írok és toliforgatói ambicióm cikkekből, újságtanulmányokból kapnak kielégülést. És inkább az olvasók, élvezők közé tartozom. Mindez évtizedek nosztalgiáiból kísért, amikor hét zsidó poéta verseit olvastam. És nem is kritikusként, inkább leplezetlen intellektuális kíváncsisággal. Az amerikai zsidó költő, Howard Schwartz jelképekben álmodozik. Látszik, hogy sokszor elmerült a zsidó miszticizmus keleti távlataiba. A biblikus romantika forrásaiból szürcsölget. Ismeretlen világban jár, néha a tapintható mögött keresve... Versei mint az ékszer, csillognak és kidolgozásuk szinta babitsi igényre emeli ritmusait, verssorait. Robert Friend verseiben nincsen romantikus szimbolizmus vagy egyszerűség. Urbánus költő, szellemes. írásain érződik, sokat olvas és intellektuális kíváncsisága, műveltsége feldolgozza az ihlet pillanatában irodalmi tapasztalatait anélkül, hogy ez az eredetiség rovására menne. Verseinek hagyományos formája, a ritmikus dallamosság klasszikus tradíciókat mutat. Zsidóságának öntudata valahogyan elvész tematikája útvesztőiben. Valóban élvezetet nyújtott nekem A. C. Jacobs glasgow-i költő munkássága. Glasgow düledező házsorai, „proletár" negyedei ihlették Jacobsot. Szinte tanulmány stílusban, világosan fejezi ki gondolatait, minden pomázó, lirizáló háttér nélkül. Nem mutatkozik meg a költészeti elegancia igénye sem. Szerinte a forma komplikáltsága csak eltereli a figyelmet az igazi emberi problémákról - és ez nem becsületes költői lelkiismeretet árulna el. - A vallás igazi szépségeit vallja, s ezen keresztül a természet forradalmas újjászületésének magasztosságát. Shlomo Vinner a modern Izrael költője. A mindennapok krónikása, realisztikus tanúság-tevője. Izrael népét úgy látja, mint a Biblia múltjának örökösét, mely egyszer előnyére, másszor hátrányára válik a népnek. Valami változást invokál hazája sorsában, a fejlődés iramában. Valami különös megszállottságban óhajtja^ halottak feltámadását... Biblikus nosztalgia ? Vagy az izraeli valóság heroizmusának szentimentje, történelme ? A másik izraeli költő, Leah Goldberg (1911-1970) ma már az állam klasszikus költészetének nagy nemzedékéhez tartozik. Témaköre igen változatos, néha tolsztoji, néha puskini, vagy Avigdor Haméiri ünneplő páthosza: mégis a vigasztalanság, a reménytelenség szárnyaszegett énekese. Mit is keres a grandeur kulisszái között ezzel a pesszimizmussal ? Néha az izraeli vidék festőjeként vall szerelmet hazájának és jelképesen találkozik ezen a földön Istennel. Pesszimizmusa csak ritkán engedi át gondolatainak ködén napsugarasabb tájakra... Az orosz zsidó múlt reminiszcenciái, a zsidó gettó faluja valahol a nagy ország sáros országútjai mellett rohannak végig David Vogel vízióin és nomád életének fejezetein. A sötétség tragédiákat gomolygó érzéseiből a szenvedés alázatos búbánata énekel. A költő a koncentrációs tábor tömegsírjában őrzi a zsidó tragédia monumentumát,a hogyan a magyar zsidó Radnóti Miklós, drága barátom... Mit mondjak Dahlia Ravikovitch költészetéről ? Az emlékek önkínzó poétája. Ahogyan költőtársa, Sylvia Plath, nem képes belső lelki világát összhangba harmonizálni a külvilág robajával, realitásával. Ezért menekülnek ezek a sóvárgó, töprengő poéták a múltba. Ahogyan Dahlia Ravikovitch emlékeit elhalt apjának lépteihez, szavaihoz, alakjához kapcsolja, szinte újjáformálva gyermekkorát, apja halálának idejét. xxx Az ember természetesen, különösen a mi generációnk, nem vetheti le kultúrájának, kultúráiményeinek ruháit. Ady, József Attila, Radnóti Miklós, Fenyő László, Faludi György, Hajnal Anna, — a Tóth Árpádok, Kosztolányik, Babitsok immár klasszicizmusa kísér bennünket életen át, keresve és élvezve alkotásaikban a humánum gyönyörű, örök énekeit. Ugyanakkor mi is próbáljuk meghallani a zsidó költők ódáit és próbáljuk érezni a zsidó élet új ritmusát, különösen az izraeli állami valóság kortársaiként. így lehetünk lélekben (és testben is) fiatalok, megőrizva érdeklődésünk korszerű, kultúrális igényeit. Mert igaza volt a bölcs Sokratesnek. A szellem és gondolkodás, a kétkedés és mérlegelés ereje tartja meg fiatalságunkat. És igaza volt Hegelnek is (nem nagyon azonosítom magamat vele máskülönben), hogy aki hisz és hitéért lelkesedik, sosem öregszik meg. Ezért követem generációm nagy költői után az új költőket, a zsidó költőket, Izrael és a diaszpóra friss harsonáit... (Drága jó apám és két ártatlan kisöcsém emlékének ajánlom e sorokat. Családom tizenkét tagjával együtt őket is Auschwitzban pusztította el a gonoszság. Legyen emlékük áldott - és áldozatuk nem hiábavaló. Heller György, 1978 Jom Kippur napján.) Ezerkűencszáznegyvenhdrmat írtak - Krisztus után. És Auschwitzban már vártak reánk a kamrák, a ciklongáz és a kemencék. Német pontossággal mind már készen álltak. A világ már lángbaborult akkor - öttusáját vívta milliónyi hadnép, láng hullott az égből minden alkonyaikor s ki élt - nem tudta van-e értelme még? S mi Pesten - sétáltunk a Dunakorzón s tudni a jövőnkről mit sem akartunk. Köröttünk a vérgőz kavargóit már torzón de mi mindent ostobán takartunk. Zsidótörvények, Uj vidék, Nagykáta, - mindez: „kifogni szélt a vitorlából, ~ - így mondta Imérdy, - és mi hittünk néki, hiszen ő is csak egy volt a fajtánkból. Sárgacsillag, gettó, téglagyár, vagonsor - megfeszitt ettünk, mint Krisztus Nagypéntekkor. Csecsemő, aggastyán, - irgalom -,jaj hol volt annak nevében, ki értünk is megholt? ...Lepergett vagy öt év, negyvennyolcat írtak,- özvegyek és árvák, - jaj de sokat sírtak! ...Zarándokvonattal Auschwitzba érkéztem. A kétnapos úton szomjaztam, éheztem - úgy akartam menni, ahogy vélük tették - át akartam élnikinuk minden percét. Hajnalban érkeztünk, szürke volt az égbolt - fogadott bennünket szerettünk a rég holt - kézenfogva vittek, zokogott a lelkünk - ez volt hát, jó Krisztus, mit megérdemeltünk? Szélfútt, bús őszi szél, a csontpor kavargóit s vezetőnk, a rabbi, aki akkor ott volt hozzám jött és csak ennyit mondott: itt láttam apádat utoljára élve, két kis öcséd kezét fogta a kezébe patakzott a könnye és szava elhalkult: mind akik itt állunk, - estére meghaltunk. Ó, - irgalmas Isten, Te nagy Mindentudó, mért tetted ezt Vélük, Te, aki vagy oly jó - vérük harmatával mért öntözted kerted - kínszenvedésükben örömed hogy lelted? Két ártatlan öcsém, drága édes apám — mit mondhatok Néktek ennyi sok év után? A szám legyen néma, száradjon el kezem, ha kínhalálotokat percre is feledem. Lepereg nékünk is lassan homokóránk, s bevégezzük mi is mit a sors még rótt ránk - ski tudja mikor, ski tudja vajon hol talán találkozunk. S akkor néma alázattal csókoljuk kezetek az áldottat, mi értünk is vezekelt. Dr. Heller György barátunk, aki megboldogult édesapja, élvonalbeli egri ügyvéd és zsidó közéleti vezető révén zsidó származású, - irodalmi műveltségéről és kulturális színvonaláról nagy kiterjedésű baráti körében közismert. Mint költő, most mutatkozik be először és különös megelégedésünkre szolgál, hogy a Newyorki Figyelő szerkesztőségében tömörült barátai útján bocsájtja könnyekig megható írását a sajtónyüvánosság elé.
