Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)
1977-01-14 / 6. szám
1977. január 14. NEWYORKI FIGYELŐ 5 DR. JESURUN ELIJAHU (TEL AVÍV): AZ ELSŐ ALIJA-HULLÁM NYERSMÉRLEGE Sa jj í »szemle A századforduló nem hozott döntő változást Erec Jiszraél életébe, de ami a zsidó lakosság arculatát illeti, az jelentősen . megváltozott. És nemcsak azért, mert közben dr. Theodor Herzl megalapította a cionista mozgalmat, hisz ez, anyagi eszközök híjján, csak keveset tett és tehetett a település és ország-fejlesztés terén. Hanem azért, mert évente 2-3000 bevándorló érkezett és bár többségük pár éves itt tartózkodás után feladta a küzdelmet és elvándorolt - aki begyökerezett, az apák és fiaik, új emberekké váltak az ősi földön. Viselkedésük, gondolkodásmódjuk — mintha • sohsé tudták volna, hogy mi az elnyomatás, gettó és galut. Ez elsősorban a parasztfaluk népére vonatkozik. A báró gondoskodása talpra állította őket, de mikor az általa kinevezett inspektorok basáskodása elviselhetetlenné vált - fellázadtak a gyámkodás ellen. Rotschild báró végül belátta, hogy igazuk van, szabadkezet adott nekik gazdaságaik vezetésében és az önállóság csak gyarapította erejüket. Tizennyolc év múlt el azóta, ho§^ "á'l S'Kfl "Brillpártra ' szállt Jaffó kikötőjében. 5000 zsidó élt 23 faluban és még 45000 a városokban. Az arabok száma ugyanakkor félmillióra emelkedett. Jeruzsálem lakosságának fele zsidó volt. Az újvárosféjlődött, gazdagodott. Héber nyelvű napilap jelent meg és a művelt réteg szorgalmasan látogatta Chazanovits nemzeti könyvtárát. De a többség, az ún. „régi jisuv,, még mindig a külföldi zsidóság támogatásából élt. Hó elején izgatottan várták a különböző Landsmannschaftok elöljárói az osztrák postaépület előtt a pénzküldeményeket. Az öregek árgus szemmel figyelték gyermekeiket, akik enyhíteni kívánták a mindent megtiltó rabbinikus szabályokat. Jaffán háromezer zsidó élt. Kereskedői gazdagodtak, hisz 1900-ban közel ezer vitorlás és ötszáz gőzhajó érintette a kikötőt. Simon Rokach gazdag kereskedő és birtokos ligetet ültetett és példáját számos tengerparti gazdaság követte, mert a szőllő nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Naponta indult vonat Jeruzsálembe és három óra alatt tette emg, — ez akkor rekord teljesítménynek számított - a 75 km. hoszszú utat. Kis zsidó községek voltak Haifa, Akkó, Ramie és Azzá városokban. Néhány család kitartott Jericho és Söchem fanatikus mohamedánjai közt. Az igazi lüktető élet a falvakban volt. A dombon épült, tengerre tekintő Zichron-Jákov rendezett utcáival, fasoraival, takaros házaival, vízvezeték-rendszerével tűnt ki. A báró építette zsinagógában két kántort, énekkart, francia-nyelvű hitszónokot tartott a gyülekezet. Az árúháznak titulált nagy üzletben patkószegtől francia divatkreációig mindent lehetett vásárolni. Persze, mikor a báró ellátogatott az apjáról elnevezett faluba, a luxuscikkeket elrejtették előle, hogy azok ne szúrják a puritán filantróp szemét. A lakók mind szőllősgazdák voltak, mert a báró, bár súlyosan ráfizetett, felvásárolta a falu borát. Petach Tikván 800 ember élt, nagyon vallásos családok. Gabonát termeltek és, dicséretükre legyen mondva, nerp fogadtak el soha senkitől támogatást. Rishon-Lecion 650 lakója a falu ultramodern borpincészetéből élt. Már aki dolgozott, mert a lakók egy negyede a báró tisztviselőiből került ki. Kis Párizsnak nevezték írigyei a falut. Gyönyörű parkjában az öregek Tórát tanultak, míg az eukaliptusz-fasorban a fiatalok andalogtak szombat délutánonként. A falu ének- és zenekara olyan híres volt, hogy a török katonatisztek és főtisztviselők is szívesen látogatták. A zsidók jiddisül, arabul és spanyolul beszéltek, törzsi származásuknak megfelelően. A műveltek franciául, de a fiatalság olyan természetességgel beszélte a hébert, mely, bizony akkor még nem volt olyan görd ékeny, mindent kifejező nyelv, mint ma, — mintha a Biblia oldalaiból lépett volna ki. Mindez szép volt, jelentős esemény a múlthoz képest, de csak a kiválasztottakat tudta lelkesíteni. Ám a galuti zsidóság nagy tömegei érdektelenek maradtak az iránt, ami az országban történt. Nyugaton egyre erősödött az asszimiláció, míg az elnyomott keleti zsidóság az amerikai bevándorlásba, vagy a szocializmus győzelmébe vetette hitét. A Chovévéj Cion mozgalom a gyakorlati munka hínárjába bonyolódott. Achad Haám álma a szellemi reneszánszról, az erec-jiszraéli kulturcentrumról — álom maradt. Kiderült, hogy pár ezer amatőr rajongó lelkesedése nem képes megmozgatni a nép széles rétegeit. Ezt a feladatot egy jól megszervezett politikai mozgalom volt hivatva betölteni, - Herzl cionizmusa. VAN-E MÉG LÉTJOGOSULTSÁGA AUSCHWITZ UTÁN A MŰVÉSZETNEK ÉS IRODALOMNAK ? Katholikus vitaest a bécsi egyetemen A bécsi egyetem nagy előadótermét zsúfolásig töltötték meg a katolikus főiskolások egyesületéhez tartozó hallgatók. Lépcsőkön ültek és a folyósón szorongtak. Th. H. Adorno (1903-1969) Svájcban élt német író filozófiai főművében (negativ dialektika) azt állítja, hogy minden kultúra Auschwitz után a róla alkotott kritikával együtt a szemétdombra való. Ez a gondolat, illetve kijelentés képezte tárgyát a bécsi katolikus főiskolások által rendezett pódium-vitának. Egyetemi tanárokat, teológusokat, ismert írókat hívtak meg, hogy a pódiumról fejtsék ki ezzel kapcsolatos véleményüket. Dr. K. Lüthi, a teológiai fakultás egyik legismertebb egyetemi tanára tagadta Adorno álláspontját és ezt részletesen kifejtette. Hans Weigel, a német nyelvterület egyik legismertebb írója és kritikusa műveket olvasott fel részben az exil-irodalomból és részben a felszabadulás után a német nyelvterületen keletkezett szabadelvű irodalomból, amellyel bizonyítani kívánta, hogy a fasizmus nem tudta a kultúrát megölni. Ezt bizonyította dr. Hacker Iván is, aki átéüe Auschwitzot és elmondotta, hogy a kultúremberek a szörnyű szenvedések okozta nélkülözések következtében attól féltek, hogy psychikusan is annyira leromlanak, mint testileg és ezért latin Horatius- és Vergilius-, német Goethe- és Heine-verseket citáltak, szimfónia- és operamelódiákat fütyültek csak azért, hogy agyuk a sok szenvedés következtében ne tompuljon el. A kultúra tehát életelixiijévé vált a foglyoknak, s erősebb volt, mint az elektromossággal töltött drótsövény s géppisztoly. Dr. Viktor E. Franki egyetemi tanár, Európa egyik legkiválóbb ideggyógyásza, psychikai és neurológiai szempontból fejtegette a kérdéseket. Dr. Friedrich Heer egyetemi tanár az irodalmi tanszakról, a felszabadulás utáni irodalmi példákkal bizonyította, hogy Auschwitz-cal sem a művészet, sem az irodalom nem szűnt meg. Az illusztris előadók rengeteg kérdést válaszoltak meg, - az este messze túlment a címben vázolt témakörön. Különösen érdekes, hogy a katolikus egyetemi ifjúság ugyanakkor választotta ezt a témát, amikor egyesek egyenesen kétségbe vonják, hogy egyáltalán létezett-e Auschwitz, gázkamrák és tömeggyilkosság... HUNGARIAN RESTAURANT 1556 Second Ave. —(80 es 81. utoak között) Szabadságolás miatt 1977. január hó 24. hétfőig zárva. Újra nyitva január 25.-én, kedden. 861-1096 KERESTETÉS SÁSSON (BIRN) LILI-t keresi adai (Jugoszlávia) barátnője. Tudtával a keresett személy Californiában él. Apja neve Josip Birn. Sasson Lili Adán, valószínűleg 1919-ben született, ott élt 1940-ig, majd Milanóba ment, 1969-től pedig Svájcban élt, végül 1975-ben Californiába távozott. A kereső személy apróságokat, valamint a keresett Adán eltemetett édesanyja sírhalmáról akar neki fényképet küldeni. Értesítést a Figyelő talába kér. HIRDESSEN LAPUNKBAN! HA MÉG nem ismeri REZES GYÖRGY izraeli aktualitásokkal foglalkozó, érdekes, szórakoztató, szókimondó lapját, az IZRAELI KURÍR-1 úgy kérjen sürgősen mutatványszámot. HAIFA, POB 6204 (Izrael) Politikai glosszák, novella, humor, keresztrejtvény Heti néhány órát igénybevevő elfoglaltsággal járó angol levelezőt keresek. Ajánlatokat az alí ü telefonszámon kérek délelőtt 10-2, vagy este 10-11 óra között: 853-3708.
