Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)

1977-01-14 / 6. szám

6 NEWYORKI FIGYELŐ 1977. január 14. KARDOS LÁSZLÓ: Dr. ERDÖHÁZI HUGÓ : Az én Figyelőm A LONDONI ZSIDÓ TANULMÁNYOK INTÉZETE WASHINGTONBÓL (Folytatás) Városnézésünk során sor került a Dohány utcai templom megtekin­tésére is. A templom túl van a százé­ves évfordulón és a világ egyik legna­gyobb zsidótemploma. A hivatalos programmban nem szerepelt, de a csoport tagjai, zsidók és nem-zsidók egyaránt kérték, hogy azősi pesti zsidótemplomot megnéz­hessék. Áhítattal állt az egész csoport a gyönyörű alkotás belsejében s aho­gyan néztem társaimat, megilletődve a kegyes helytől, mindenki kis imát mormolt akaratlanul is, némán, hang nélkül... Mikor a mártir-emléktáblákat ismertette a vezető, a rettenetes nagy számoktól fejbe verve, megdöbbenve, könnyes szemekkel, lehajtott fejjel áldoztak a hatszázezer ártatlan ma­gyar zsidó emlékének a bronxi, ver­­monti, bostoni, newjersey-i ameri­kaiak, akik a távolból eddig talán el sem hitték, hogy mi volt itt alig harminc éve, mikor fenevadak kó­száltak az utcán s ember embernek volt gyilkos farkasa. Látva az emlék­táblát s hallva a rettenetes számokat, a velünk együtt álldogáló nagy ameri­kai repülőtársaság egyik vezető em­bere körülnézett a társaságon és így szólt:- Most már látom, hogy Izrael­re szüksége van a zsidóságnak ! -Egyedül kerestem fel a remekül működő Rabbiszeminárium világhí­res igazgatóját, főt. Scheiber Sándor dr.-t. Világhíre van, mert két ameri­kai díszdoktorátusa van s beszélge­tésünk során derült ki, hogy a har­madik díszdoktori cím átvételére ez­­év tavaszán ismét itt lesz közöttünk. Ezeket a kitüntetéseket a tudós és a nagyszerű férfi kapta. Ezekben a napokban jelent meg róla egy hétha­sábos cikk a Herald Tribune hasáb­jain s miko ezért gratulálok neki, el­hárítja mag ;.tól: Óh, — mondja szerényen — az újságok sokat írnak, gyakran többet, mint ami van. — Nyugodtan mond­hatja, mert a világ minden részén cik­keznek róla. A Rabbiszeminárium, amelyet dr. Scheiber hivatalosan igazgat, az egyetlen a maga nemében egész Ke­­leteurópában s rajta függ a világ zsi­dóságának a szeme. A tudós igazgató felvisz az isko­la dísztermébe. Péntek dél van, de már estére van terítve vagy száz sze­mélynek. Egy-egy péntekesti I-ten­­tiszteletre ner csak Pestről, hanem vidéki ól is érkvznek vendégek. Főleg fiatalok, lányok és fiúk, akik ezen a módon tudnak egymással megismer­kedni. Ragyogó tiszta, fehér abrosz, poharak, tányérok elő vannak ké­szítve az esti kiddus-ra. Scheiber Sándor okos, bölcs ember. Beszél a rabbiképzőről, örül, hogy 15 rabbinövendék tanul az is­kolában. 12 magyar és 3 orosz. Be­szél arról, hogy az iskola, az intéz­mény a kormány engedélyével műkö­dik. Boldogan mutatja az iskola év­könyveit, amelyek magyar-zsidó írók s költők munkáival vannak tele. Re­mek olvasmány .megérdemli, hogy forgassuk, olvassuk, terjesszük. Ezidőben sokat beszélnek a kedvezményes kereskedelmi vámtari­fáról, Magyarországon, itt is. Az E­­I gyesült Államoknak feltételei van­nak, amelyeket a magyar kormány j nem akar elfogadni. Talán Izraellel és a zsidósággal szemben való maga­tartás is szerepel a feltételek között. Érdeklődöm Scheiber Sándor­tól, mi a véleménye az ún. Jackson- Vanik féle kereskedelmi feltételek­ről. Elhárítja magától a választ, ha azt sem tudná, mit jelentenek ezek a szavak. Scheiber Sándor a ta­nítványokról, a szemináriumról be­szél s azokról a fiatalokról és öregek­ről, akik érdeklődnek a judaizmus iránt s akiket érdekel a zsidó vallás tudománya és törvényei. Scheiber doktort joggal öröm­mel tölti el, hogy sokan vannak ilye­nek s annak örül, hogy a szeminári­um épületét építik, alakítják, festik, nagyobbítják, tisztítják s jövő évben egy megújhodott épületben tanulnak s tanítanak majd. — Az antiszemitizmust a tör­vény tiltja, — mondja — de bölcsen hozzáfűzi, hogy a szívekbe és a fe­jekbe nem láthatunk, hogy ki mit érez és mit gondol. Nem politizál. Szereti a külföldre szakadt magyar zsidókat, szívesen látja vendégül őket. Tele van történettel, humorral, szellemmel minden mondata. Akadt magyar zsidó újságíró, mondja- akinek az jött ki a száján, hogy Szálasi, a haramiavezér nem is volt antiszemita. Mit tudok erről mondani? Hogyan tudhatsz erről vitatkozni ? Csak egy kis történe­tem van, amit a napokban hallottam. Vagy 25 évvel- ezelőtt egy faluban egy házba volt kitelepítve Szálasi fe­lesége és a Roth-csaíád. Roth néni szombaton éppen sóletot tálalt. A jó, ínycsiklandozó szaggal tele volt az udvar. Roth néni látta, hogy Szála­siné nagyokat nyel. Mit tesz a zsidó szív ? kivett egy tányérra valót, oda­adta Szálasinénak, aki mohón, jó ét­vággyal elfogyasztotta a finom ételt. Valami nagyot akart mondani köszö­netképpen s odafordult Roth néni-JE LENTI . . . A tizenhatodik században élt nagy humanista. Rotterdami Erasmus mondotta keserű önváddal, hogy „ha a zsidókat gyű­lölni keresztényi cselekedet, akkor mind­annyian jó keresztények vagyunk. Erasmus sohasem rejtette véka alá gondolatainak szándékát. így Edward H. Flannery, a washingtoni katholikus lelkipásztor sem, aki főtitkárként tevékenykedik az amerikai fővárosban működő katholikusok és zsidók kapcsolatait ápoló szervezetnél. Flannery atya tanulmányait írt erről a zsidóság szá­mára tengernyi szenvedést jelentő „kapcso­latiról a Londonban kiadott folyóirat­ban, melyet az angliai Zsidó Tanulmányok Intézete prezentál olvasói kezébe minden hónapban. A washingtoni pap jó szolgála­tot tett MINDEN KERESZTÉNY ANTI­SZEMITA című tanulmányával. Megrázó olvasmány, mert Washington és Jefferson társadalmának városaiból idézi a vidéki la­pok előfizetőinek véleményét erről a kér­désről, melynek erazmusi parancsolatait a humanista ideálok szárnyán minden ke­resztény ház falai közé kellene vinni, ha va­lóban egyszer eredményt akarunk elérni e történelmi tragédia fináléjának nyomában, Auschwitz nyomában, a lateráni zsinat nyomában, az erősödő világ-fasizmus új fenyegetéseinek szólamait és terveit hallva. a messzenangzó tanulmány ótesta­­mentumi ihlettel helyezi vád alá a keresz­tény társadalmat, megállapítván bátor szó­kimondással, hogy „az antiszemitizmus egy betegség, elültetve a keresztény tár­sadalom gondolkodásában,, és „ az anti­szemitizmus integrális részét képezi a ke­resztény történelemnek.,, A kiváló lelki­­pásztor hozzáteszi, hogy az igazi kereszté­nyi magatartásban az antiszemitizmusnak nincsen létjogosultsága... Edward H. Flannery szerint a katho­likus társadalomnak történelmi pszichoana­lízis orvosságára lenne szüksége, tanulják meg annak a nem létező oldalnak szövegét, mely a történelmi könyvekből hiányzik: a zsidók elnyomásáról és megaláztatásai­ról a keresztény századok országútjain. A lateráni zsinat határozatai arról beszélnek, hogy a zsidók másodosztályú állampolgá­rok, megfosztva a legelemibb emberi jogok­tól... Ki felejtheti el, ha a becsületesség humánumával él: az ötödik század rettene­téit... és a tizedik század keresztény felfo­gását, amikor a zsidó valóban az utca, a tár­sadalom páriája volt... 1096 keresztes háborús évében tíz­ezer zsidót gyilkoltak le a hitleri önkény előfutárai... A középkor zsidói, emlékeztet (Folytatás a 8. oldalon) *EMKE aZEMKE A kitűnő cigányprímás GÖRCSI PALI és zenekara szórakoztatja a kedves vendégeket REZERVALAS SZEMÉLYESEN VAGY TELEFONON: 650-9324 vagy 650-9357 1494 SECOND AVENUE, New York (78. utca sarok) hez: - Roth néni, egyet mondhatok, maguk zsidók, teljesen félreismerték férjemet. -Puff neki. Ez is a mi bűnünk, — egyezünk meg Scheiber Sándorral, hogy teljesen félreismertük a sok százezer magyar zsidó gyilkosát, Szá­­lasit. Vájjon hogyan kellett volna is­mernünk, — kérdezzük egymástól Hosszú beszélgetésünket hálá­san köszönöm Scheiber Sándornak, mert többet tanultam tőle, mint amennyit szerettem volna. Elhárítja magától és estére invitál.- Nézd meg a péntek esti gyer­tyagyújtásunkat. Mindenki felsza­badultan, örömrepesve távozik. Saj­nos, tudtam, hogy nem tehetek ele­get a meghívásnak és eltelve attól, amit hallottam, mondtam búcsút a legokosabb magyar-zsidó embernek. (Folytatom)

Next

/
Thumbnails
Contents