Népszövetség, 1909 (3. évfolyam, január)
1908-01-01
8. oldal. Országos Magyar Népszövetség 111. évfolyam. Január hó. szenvedtünk a kivándorlók által, bár tagadhatatlan az, hogy a visszavándorlás is örvendetesen szaporodott. A kivándorlás okai még mindig a régiek. A nehéz megélhetési viszonyok, a napról-napra fokozódó óriási drágaság, a helytelen birtokpolitika, a létminimum elhanyagolt védelme, általában a politikai és a szociális elégedetlenség azok a tényezők, amelyek a kivándorlást ma is előidézik. Viszont a kormány szociálpolitikai tevé- kengsége, a munkásjóléti intézmények megteremtése, főleg pedig az a józan szigorúság, a melylyel különösen Andrássy Gyula és Kossuth Ferenc a kisemberek végtelen felizgatását a hazai viszonyokkal szemben hatástalanná igyekeznek tenni: remélhetőleg megtartani azt a régóta keresett ellenszert, amely a magyar fajnak e szörnyű vérveszteségét megszünteti. Ha még utalunk arra, hogy az alábbi szemlénk folyamán az ipar és kereskedelem, de különösen az őstermelés főbb kérdéseivel behatóan és részletesen faglalko- zunk, rövid vázát adtuk az 1908. évi köz- gazdasági évnek, amely ismét egy-egy téglát hordott a gazdaságilag független Magyarország felépítéséhez. Kármán Aladár. A földmivelő téli kenyere. A tél dupla veszteséget jelent a föld- mivesnek: nincsen keresete, a kiadása meg kétszeres. A gazdag birtokosnak is van mit elviselnie a tél miatt, a törpebirtokost és zsellér embert pedig annyira kifosztja évről- évre a tél terméketlensége, hogy kétségtelenül emiatt kerül dobra vagyona-holmija a legtöbb esetben. S az anyagi károsodásnál amelyet igy egyes ember, egész osztály, sőt maga a nemzet szenved, cseppel sem kisebb az a következetes fogyatkozás, amely a parasztnép erkölcsén érzik. A földmivelésügyi miniszternek egy kiadványa akadt kezünkbe,(az 1908—1909. évi gazdasági téli népies előadások és gazdasági háziipari tanfolyamok jegyzéke), amelynek alapos áttanulmányozása után, úgy látjuk, hogy van megváltás a természetnek abból a mostohaságából, amelybe a földmives nép jutott. Darányi Ignác nevéhez fűződik az a rendkívüli hasznos intézkedés, amely gyógyító ir gyanánk kitörli a parasztnép életéből a tél minden keservét. A mezőgazdasági háziiparról szólunk, amely 1898-ban indult meg három tanfolyammal. A következő évben is még csak tizenegy tanfolyamra jutott pénz és érdeklődés. Ma pedig? Beszéljenek e számok: Tavaly országszerte 49 megye 379 községében 391 tanfolyam volt, amelyen 11,420 földmives vett részt! Az idei évre a tanfolyamok számainak szaporításából a résztvevőknek ismét 25 százaléknyi növekedésére lehet számítani. A tiz év alatt összesen harmincezernél több kiképzett előmunkás került ki a tanfolyamokról, s ezek révén ma már közel negyedmillió a száma azoknak, akik széles ez országban rendszeresen foglalkoznak a mezőgazdasági háziiparral. S ezeket a jelentékeny számokat még mindig tudja (nem is az összeadás, hanem szinte a szorzás törvényei szerint) szaporítani Darányi. Most azzal foglalkozik, hogy a katonákat is megtanítsa a háziiparra. Az idei télen már az országnak úgyszólván minden városában (Sopronban három kaszárnyában is) rendszeres háziipari tanfolyam van, (hogyan örülnek a fiuk annak, hogy a kaszárnyái unalmat valamivel elűzhetik!) s ezentúl a földmives ifjú úgy kerül haza a katonasorból, hogy kitünően érti a háziipart; valamint, hogy egyéb modern gazdasági ismeretekre is megtanítják ezen a katonai gazdasági tanfolyamon. S hogy ennek a nagyarányú buzgól- kodásnak kárba ne vesszen a gyümölcse, arról is gondolkodik a miniszter. Nagy támogatásával edigelé már hatvannyolc háziipari szövetkezet alakult az országban, s ezek a szövetkezetek a gyűjtőhelyei az egyes háziipari termelők müveinek: fafaragás-, vesszőfonás-, gyékényfonás-, nádfo- nás-, szalmafonás-, seprű- és kefekötés-, kender- és lenfonás munkáknak. S hogy nem valami koldus-vállalatokról van itt szó elárulja az évi mérleg, amelylyel dolgoznak. Például a tápéi gyékénytermelő szövetkezetnek 63,000 korona a bevétele; avagy a kisrákóci szövetkezet, amely a székesfővárosnak is szállítja a seprőt, 55,000 korona bevétellel zárta le a tavalyi évet. S ennek a pénzeknek a 90 százaléka megy munkabérre, s csak 10 százaléka a könnyen és olcsón beszerezhető nyersanyagra. Egy-egy
