Népszövetség, 1909 (3. évfolyam, január)
1908-01-01
III. évfolyam. Január hó. Országos Magyar Népszövetség 9. oldal. ilyen szövetkezeti tag átlag számítva 150 koronát keres meg egy szezonban a családtagjai (főleg gyermekei) segítségével, ami pedig azt jelenti, hogy nemcsak nem jár korcsmázni, hanem hetenkint körülbelül 10—12 koronát keres is a télen, s ha na- gyobbszámu a családja, akkor még többet is. Ámbátor szerte az országban sok még a baj a földmivelő téli dologtalansága miatt ime a bizonyság, hogy ezzel szemben lábra- kapott egy üdvös folyamat, amely hivatva van arra, hogy legyőzze a bajt. Amikor helyes útra terelődött valami, akkor nincsen is más hátra, mint: előre! A tömegsztrájk után. Irta: egy szociáldemokrata. A politikai tömegsztrájk szomorú vége különös érzéseket teremtett a legtöbb munkásszervezetben. Bár a munkások nagy része hidegen fogadta a sztrájk proklamálá- sát és éppen ezért nem ohozott levertséget az elkövetkezett kudarc sem, mégis gondolkodóba esnek a szervezetek vezetői, vájjon érdemes-e a sztrájkot, mint a munkások egyik legbecsesebb fegyverét, kétes értékű politikai ambíciók célhoz juttatásáért végképp lejáratni. Tisztán látható ugyanis, hogy a politikai sztrájk, a mely hijján van a gazdasági elemeknek, sem az államnak nem árt, sem a munkaadóknak. Ezeknek meg éppen kellemes is lehet. Azok a munkásszervezetek, a melyek minden sikerüket gazdasági szervezettségüknek köszönhetik és amelyek eddig csak adtak a politikának, de sohasem kaptak tőle semmit, méltán bírálhatják, vájjon mi haszon háramlik reájuk abból, ha a politikai párt parlamentális törekvéseinek eszközéül adják oda magukat? Az ellenzéki hang, a melynek kitörését még a pártfegyelem sem tudja megakadályozni, igen érdekes jelenségekre tereli a figyelmet. Körülbelül öt éve, hogy a francia szociálistapártok elégedetlen hívei otthagyták a zászlót és megalakították a tisztán gazdasági természetű szindikátusokból álló Gonföderation General du Traváil citnü munkásszövetséget. E szövetség kizár mindennemű politikát a munkás-mozgalomból. Károsnak tartja a parlamentárizmust, mert eltereli a munkások figyelmét az őket legközvetlenebbül érdeklő mindennapos gazdasági kérdésektől. Franciaországból hihetetlen gyorsasággal terjedt az antiparlamentárizmus Németországba, Belgiumba, Hollandiába és a déli román államokba. Érthető, hogy mindenütt, a hol szociálista-mozgalom van, tudomást vettek az uj irányról. Különösképpen időszerűnek tartják e kérdéssel való foglalkozást a magyar szociálisták, a kiknek egy tekintélyes része hajlik a francia eredetű szindikalizmus felé. Természetes, hogy maga a pártvezetőség nem szívesen látja az antiparlamen- tálizmust, mert hiszen ez dezavuálná az egész választójogi agitációját s ez okon minden eszközt kézbe kap, hogy a veszedelmes tanítás terjedését, már a mennyire lehet, megakadályozza. Nehezen fog sikerülni. A legerősebb szervezetekben már ott vannak az antiparlamentális irány hívei s igy például a nyomdászok szakegyesülete, valamint a könyvkötői és a pincéreké a közel jövőben kellemetlen meglepetéssel fognak szolgálni a pártvezetőségnek. A szindikalistákkal szemben a pártvezetőség csak a kizárásokra szorítkozik. Ezt a jogot gyakorolja is meglehetős gyakran. Az utóbbi időkben nagyszámú munkást ért a pártvezetőség büntetése. És mert az ellenzéki kedvet a párt fiatalabb intellektuális tagjai szítják, elhatározták a vezetők, hogy a pályázatoknál ezeket többé nem ajánlja a párt vagy a szakszervezetek fizetéses állásaira. Egy ily párttagot választott bíróság elé citáltak csak azért, mert a pártügyekről irt néhány cikket egy külföldi lapba. Az utolsó napokban tartott egyik munkásgyülésen az egyik szónok a többek között igy szóllott: — Nem tudom palástotni azt a szinte nevetségesnek tetsző gyanúmat, hogy a legutolsó politikai sztrájk talán éppen a munkanélkül levő és leltározó gyárak iránt való szánalomból proklamáltatott, mert ezek mindenekfölött jól jártak. Megtakarítottak akaratlanul is nehány százezer koronát. Ha a pártvezetőségben csakugyan élt ez a humánus érzés, akkor a magyar iparnak nagy oka van bízni egy szebb jövő reményében. * Egyébként érdekes reformmal foglalkozik több szociálista szervezet vezetősége. Közgyűléseiken ugyanis, német mintára, életbe akarják léptetni a képviseleti rendszert. Eddig mindé tagnak joga volt megjelenni s szövetség vagy szervezet közgyűlésén, a hol aktiv vagy pasziv választói * j°gát gyakorolhatta. Ez a módszer, bár demokratikus volt, mégis sok bajt okozott. A közgyűlésen ugyanis nagyrészt oly elemek jelentek meg, a kiket a szervezetben csak egyszer egy évben lehetett látni. Ezek az elemek éppen azért, mert nem vettek
