Népszövetség, 1909 (3. évfolyam, január)
1908-01-01
III. évfolyam. Január hó. Országos Magyar Népszövetség 7. oldal. amelynek rövid idő múlva éreztetni fogják üdvös hatásukat. Az év pénzügyi tevékenysége általánosságban kielégítő volt, bár a nemzetközi piacok az összes államokban napirenden volt kibocsátások miatt túlságosan igénybe voltak véve s igy a magyar pénzügyminiszter műveletei is nagyobb gondot okoztak. Az év pénzügyi politikáját egyébként pénzügyi önállóságunk előkészítésének ügye uralta. A közös jegybank szabadalmának megújítására vonatkozó szerződés, megújításának határideje 1908. decemcer 31-én lejárt. Ámbár az Osztrák-Magyar Bank mindkét államhoz folyamodott szabadalma meghosszabbításért, mindazonáltal a magyar politikai és gazdasági élet összes tényezői lankadatlan energiával küzdenek az önálló nemzeti bank megvalósításért. Az Osztrák- Magyar Bank hosszú működése alatt nem egyszer adta jelét annak, hogy ellenséges érzelmekkel viseltetik az önállóságra való törekvésünk iránt. Az „Egyetértés“ az év folyamán minden alkalommal rámutatott arra az önös politikára, amely nagy érdekeink ellen lépett fel mindig, s most, mikor a kormányoknak döntenie kell a nemzeti bank sorsa felett, lehetetlennek tartjuk azt, hogy a a nemzet vágyainak ily módon való fel- ébresztése csalóka remény után való fut- kosás volna. Az év főbb közgazdasági eseményeit, mint már jeleztük, a gazdasági szervezkedés kodifikálása foglalta el. Maga a törvényhozás igen derekas munkát végzett e tekintetben, s részben már letárgyaltattak, részben tárgyalás alatt vannak : az ipartörvény, a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény, a helyi érdekű vasutakról szóló törvény, az uj vasúti ületszabályzatról szóló törvény, a családi otthonról szóló törvény, a közadók kezeléséről szóló törvény, a kivándorlásról szóló törvény, a csekk-törvény, a bortörvény, a végrehajtási novella. Mint e törvények, illetve törvénytervezetek is mutatják, a kormányban erős érzék volt a szociális ügyek rendezése iránt is. Nemzetgazdasági szempontból is nagy jelentőségű irány az, hogy végre elérkeztünk a kisemberek segítségének megkezdéséhez is. A vasárnapi munkaszünetről szóló törvény, a homestead, a végrehajtási törtörvény mind azt a célt szolgálják, hogy a mostani nehéz megélhetési viszonyok közepette a kisemberek terhei könyittessenek. Sajnos, középosztályunk tehermentesítésével még senki sem törődik. A kisemberek, a kishivatalnokok ma teljesen segítség nélkül úsznak az árban és nincs intézmény, amely bajaikkal törődnék. A két év előtti nagy pénzügyi krízis nyomán megrendült a talaj a kisbankok és szövetkezetek lába alatt. És bár nincs okunk sajnálni azokat a szövetkezeteket, amelyek az altruizmus örve alatt, nem annyira kisember segítségén, mint inkább annak tönkretételén dolgoztak, mindazonáltal sajnálattal kell megállapítani azt, hogy még a szolidabb intézetek is túlzott óvakodásból becsukták az ajtót a hozzájuk forduló megszorult kisemberek elől. A következő év fontos feladata lesz e bajokon való segítés. Az elmúlt évben is 34 szövetkezet és 10 kisbank számolt fel az 1906. évi nagy pénzügyi krízis következtében. Ezek nagy űrt hagytak maguk után, melyet betölteni — közérdek. Birtokpolitikánk terén az elmúlt évben minden maradt a régiben, a magyar nép földéhsége változatlanul nagy volt, miért is a parczelíázások iránt óriási érdeklődés mutatkozott. Sajnos, az illetékes tényezők részéről ezek a sokszor igen fontos telepítések iránt nem nyiláánult elég nagy és meleg érdeklődés és igy történhetett meg az, hogy különösen a nemzetiségi vidékeken lépésről-lépésre rántották ki a talajt a magyarság látta alól. Az oláhok térfoglalása különösen erdélyben igen veszélyes, mert egyenesen a nagy magyar Alföld ellen való előnyomulásra mutat. Bár a magyar faj asszimiláló ereje kétségtelenül diadalmaskodni fog a sik vidéken a melléje kerülő oláhságon, mindazonáltal azok a magyar sporálok, amelyek az oláh nyelvtengerbe ékelődnek be, nem kisebb veszélyben forognak az oláhság részéről. Úgy a magyar társadalomnak, mint a hivatalos köröknek fontos kötelessége, hogy segítsenek ezen veszendő magyarságon. Rendkívül nagy jelentőségű eseménye volt az 1908-ik közgazdasági évnek Bosznia és Hercegovina annektálása is. Bár a két tartomány közjogi helyzete még tisztázva formailag nincsen, a történelmi múlt mégis annyira kétségtelenné teszi igényünket, hogy a hazai közgazdasági köröknek már most erős kötelességévé válik az, hogy az annektáltjtartományok gazdasági életében megszerezzék maguknak azt a pozíciót, amelyre földrajzi helyzetünk utal bennünket. Az annektált tartományokban nyíló uj munkaterek kellő előkészítés után esetleg uj irányt adhatnak kivándorlásunknak is. Mindenesetre felhívjuk az illetékes körök figyelmét arra, vájjon nem volna lehetséges a kivándorlásra törekedőket az annektált tartományok felé terelni, mert a kivándorlás még mindig a legrettenetesebb átka nemzeti és közgazdasági életünknek. Bár az amerikai nagy gazdasági krízis kissé lelohasztotta a nagy lázt, mindazonáltal az elmúlt évben is meglehetős- vérveszteséget
