Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)

1908-10-01

II. évfolyam. Budapest, 1908. Október hó.

SZOCIÁLIS ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : KTJaTÉRY kAlmAht.

Szerkesztőség:

Szerkesztők:

Kiadóhivatal:

Budapest, II., Csa!ogány-u. 52.

Lator István, Bökényi Dániel,

Budapest, II., Csalogány-u. 52.

hova a lapra vonatkozó összes

Újhelyi V. Sándor,

MEGJELEN MINDEN HÓ VÉGÉN.

postai küldemények cimzendők

Dr. Sternberg Endre.

Előfizetési ár: Egy évre 5 kor.

Háziiparunk.

Már megint iparfejlesztésről van szó. A nagyipar és a kisipar után sorra kerül a háziipar. Ez is megérdemli, hogy önmagáért is támogassák. Ezen sem segít az, ha politikai vagy társadalmi jelszavakkal kerülgetik. Ez is rászolgált, sőt rászorult arra, hogy minél kevesebb hűhóval és minél alaposabb körültekintéssel fejleszszék. Ha az az uj társulat, amely most a háziipar fejlesitéijiLiőlauaiáüi vállalta, ezeket a követelményeket megszívleli: igen jóravaló dolgot végezhet. De vigyáznia kell rá, hogy abban a társadalmi mozgalomban, amelyet irányítani akar, a cél dolgában sohase támadjon félreértés. Mert a tapasztalat arról tanúskodik, hogy egész sor nemes jelszavu és dicséretes programmu mozgalom csakhamar abban reked meg, hogy a mozgalom irányitói magát a mozgolódást tartották a főcélnak, azt az ügyet pedig, amelynek az érdekében a mozgalom megindult, csakis a mozgolódás alkalmának tekintették. A háziipar fejlesztése első sorban gazdasági érdek, s nagyon kívánatos, hogy olyankor, amikor gazdasági munkáról van szó, ennek a munkának irányításában mindig és minden körülmény között a gazdasági szempontok domináljanak.

Amikor a háziipar fejlesztését egy lelkes társadalmi szövetkezés a maga föladatául vállalja, egyúttal kötelezettséget vállal az ország gazdaságával

szemben. Azt, hogy azt az elsőrangú gazdasági szükségességek nemcsak tőle telhetőleg a legjobban fogja kielégíteni, hanem úgy is, hogy az iparfejlesztő akciónak ezt a részét nem fogja kompromittálni. Szívesen köszöntjük az uj mozgalmat, de az ügy komolyságát tekintvén, nem csatlakozunk azokhoz, akik azt hiszik, hogy ennek a mozgalomnak megindulását is néhány lelkes formájú közhelylyel elintézhetik. Már túl vagyunk azon, hogy a magyar ipar minden emlegetése alkalmával éljent kiáltsunk és minden iparfejlesztő mozgalom és fogadalom hallattán meghatottan könyezzünk. Ezek a mozgalmak sokkal fontosabbak, semhogy könnyedén átengedjük őket a szép jelszavaktól hamarosan neki buz- dulóknak. Éppen a legutóbbi évek tapasztalatain okulva, aggódva nézünk az ilyen mozgalmak elé, mert hiszen ezek a tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a magyar ipar támogatását még a lelkesedés is kompromittálhatja. Ha ugyanis beéri azzal, hogy lángot gyújt, s azután megengedi, hogy a hirtelen támadt láng hamarosan lelohadjon. A világ ilyenkor nem azt mondja, hogy csak éppen az az egy, nagy hűhóval és kevés erővel megindult mozgalom vallott kudarcot, hanem azt, hogy a magyar társadalom a magyar ipar is- tápolásában tehetetlen. Nekünk pedig a magyar társadalom igazi erejének becsülete és a magyar ipar hóditó tehetsége sokkal szentebb, semhogy a máskülönben tiszteletreméltó hevülés