Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-10-01
2. oldal. szépségeinek alárendeljük. Éppen azért most, hogy országos társulat alakult a háziipart fejlesztő mozgalom irányítására, kötelességünknek tartjuk, az alakulást köszöntvén, ezekre a nagyon is megszívlelendő szempontokra ráutalni. Iparfejlesztésről lévén szó, szükséges, hogy az iparfejlesztés alapkellékére, a gazdasági önállóságra hivatkozzunk. A háziipar fejlesztése is lép- ten-nyomon bele fog ütközni gazdasági lekötöttségünkbe. A háziipar fejlesztői bizonyára jól tudják, hogy a háziipar nen merül ki a paraszti di- szitőholmi k szitésében. A háziiparnak az a főfela :a, hogy a gazdasági eszközök, a házi szerszámok jórészét szolgáltassa, hogy egész sor használati és forgalmi tömegárut készítsen, hogy a nagyipar és kisipar részére félkészitményeketszolgáltasson. A háziiparnak ez a része az, amely a gazdasági latolgatásnál első sorban számba jöhet. S a háziipar éppen ebben a termelésében megsínyli a közös vámterületet. Részint azért, mert az osztrák tömegtermeléssel nem igen versenyezhet, részint pedig azért, mert a gazdasági önállóság hiánya folytán a háziipari termékeknek egyik főfogyasztója, a magyar ipar, gyönge. Az az egyesület, amely most a háziipar fejlesztésére vállalkozott, nem politikai testület, de kell, hogy magát elsősorban gazdasági intézménynek tartsa. Nos, ha mint nem politikai testület nem avatkozhatik bele a politikai szempontból is szükséges gazdasági önállóság kérdésébe, de mint gazdasági intézménynek mindenképpen azon kell lennie, hogy az önnálló vámterület elé gördült akadályokat eltávolítani segítse. Ézek közé az akadályok közé tartozik az is, hogy az uralkodó politikai rendszer a gazdasági önállóság műszavaival áltatja a gazdasági önállóságra vágyakozó nemzetet. S ezek közé az akadályok közé tartozik az is, hogy a kormány és tábora a gazdasági önállóság köréhez tartozó foil. évfolyam. Október hó. galmakat megzavarja, hogy ilyenformán a megzavart nemzet a látszatot s a lényeget egymástól ne tudja megkülönböztetni. Magunk is fontosnak tartjuk, hogy népünk jóizlése, művészi hagyományai, finom munkára rátermettsége a háziipar fejlesztésénél számba vétessék. Igen fontos, hogy a hímzés, varrás, a csipkekészités, a fazekasmesterség szép, jellemzetes, értékes alkotásainak piacot szerezzünk, s hogy e készségekben és mesterségekben az arra rátermett elemek kitanittassanak, de bármennyire is lelkesedünk a művészetekért, a naivitásért, az etnográfiái érdekességekért, a háziipart fejlesztő mozgalom igazi föladatának azt tartjuk, hogy a népet azoknak a fent említettük tömegáruknak és használati tárgyaknak készítésére fogja, tanítsa, s e termékeknek piacot szerezzen. Tisztelet-becsület az uj egyesület alapítóinak és mozgatóinak, tiszteletbecsület a kereskedelmi minisztériumnak, amely az uj egyesületet nagy munkájában évi 20—25 ezer koroná- nyi szubvencióval támogatni akarja, de szükséges, hogy ez az egyesület és a kereskedelmi minisztérium tudomást vegyen róla, hogy a háziipar igazi fejlesztését gazdasági alapon már jórégen megkezdte a földmivelési minisztérium. Darányi Ignác a háziipar igazi mivoltát régen felismerte s a háziiparnak a helyes útra terelése érdekében sokat tett. Ezt még ellenzékieknek is el kell ismerniük. Hanem ennél az elismerésnél fontosabb annak a belátása, hogy a háziipar, mint gazdasági tényező, mint a népjólét eszköze, csakis azon az alapon fejleszthető társadalmilag és hivatalosan, amer lyen azt Darányi Ignác megkezdette. S ezért az uj egyesületnek, ha csak nem akarja azzal beérni, hogy a népművészetet gazdaságilag értékesíti, azon az utón kell haladnia, de fokozottabb tempóban, amelyen a háziipar fejlesztése már néhány év óta halad. Mint társadalmi szövetkezés ezen az NÉPSZÖVETSÉG.
