Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-11-01
II. évfolyam. November hó. NÉPSZÖVETSÉG. 7. oldal. derékség szempontjából, hanem mindig a faji szempontból vizsgálják az egyéni arra- valóság kérdéseit; és hogy törekedjünk a kiválóság érvényesülésének demokratikus elvét a fajok egymásközti viszonyára is alkalmazni. Éppen ez elv alapján jogos és helyes, éppen ez elv alapján a korszellemmel és a haladás érdekeivel is megegyező annak a fajnak szupremáciája, mely nehéz századok nehéz körülményei között is államföntartó nemzetnek bizonyult s melynek exponált helyzetében ma is történelmi nagy fontossága van. Ennek a magyar fajnak már akkor nagy államférfiai voltak, midőn nemzetiségeink létezéséről is alig tudott a világ s midőn mint jámbor pásztorok és jövevény telepitvényesek húzták meg csöndben magukat. Gazdaságilag, kulturailag és politikai öntudatban is, ez a magyar faj mostanig Magyarország uralkodó faja maradt ; méltó ez uralomra és elég erős is megtartására. Hibáit fájlaljuk, keserűséggel támadjuk tévedéseit; de nem lehet nem látni, hogy a többi fajokhoz mérve még mindig magasan áll. Lesülyedni csak akkor fogna, ha politikai öntudatát elveszítené s engedne azoknak, kik szupremáciáját meg akarnák bontani. Ha tehát nem akarják a nemzetközi eszme hivei, hogy a reformmunkát faji szempontok harca zavarja meg, óvakodjanak a nemzetiségeket fölbujtani. Mert lehet, hogy ők azoknak faji törekvéseit honorálnák, — bár a nemzetköziség eszméjével az összeférőnek nehezen nrondha'ó — de a magyar szupremácia hivei azokat egyáltalán nem fogják természetesnek találni, s inkább félredobnak egyelőre minden reformalkotást, semhogy minden reformalkotásnak egyedül lehetséges alapjait engedjék lerontani. Akkor aztán nincs, csak egy ut, melyen minden magyar embernek haladni kell s akkor a kérdés megoldására nincs más mód, mint ama hires Galenus-féle recept: quod non sanat aqua, sanat ferrum. Ennek a fajnak, országunkban a haladásra legalkalmasabb fajnak fönn kell az uralom jogát tartania, mert a kiválóbbnak érvényesülése minden igazi haladásnak mul- hatlan alapföltétele. Hivatkoznak a külföld véleményére is. Nem számláltuk meg Európa szavazatait. De a mely nemzet igazságának tudatában, politikájának jogosságáról meg van győződve, nyugodt közönnyel várhatja be idegeneknek és ellenségeknek rosszaló nyilatkozásait. Tudjuk, hogy vannak, a kik a magyarság szupremáciáját nem helyeslik, tudjuk, hogy vannak, kiknek helytelenítését már létezésünkkel provokáljuk. Nyugodtan mondunk le helyeslésükről, azzal az önérzettel, melyet álláspontunk igazságossága ad s nem fogjuk általános népszavazással eldöntetni, hogy vájjon szabad-e élnünk vagy sem. A nemzetnek energiája és önérzete adja meg létjogát. Felhívás. A mezőgazdaság csökkenő jövedelmezősége nem engedi a munkabéreknek a végtelenségig való emelését. Viszont a magyar nép nem képes a folyton nagyobbodó drágasággal szemben a nyújtható munkabérekből megélni! Más jövedelmi forrás után is kell néznie. Ilyen jövedelmi forrás a házi és nép ipar. Eme felhívásunkat, az igen tisztelt lelkész, tanító és jegyző urakhoz, mint a nép természetes vezetőihez intézzük. A magyar nép érdekében felkérjük őket, hogy községeik neveit, ahol bárminemű háziiparnak, igy: vessző, gyékény, szalmajonás, faragás, agyagmunka, botkészités, stb., stb. megfelelő előfeltételeit megtalálni vélik, arról bennünket értesíteni szíveskedjenek. Mi az ügy érdekében a földmivelésügyi minisztériumban haladéktalanul és díjtalanul eljárunk. A „Népszövetség“ szerkesztősége. A munkásbiztositás reformja. Irta: Búza Barna, országgyűlési képviselő. Egészen természetes dolog az, ha egy nagyszabású uj intézményt létesítő törvény életbéléptetése után, rövid idő alatt felmerül a gyakorlati tapasztalatok által indokolt változtatások, módosítások szüksége. A legegyszerűbb gépnél is csak akkor Iáhatjuk meg, hogy tökéletesen jó-e, ha működésben hozzuk. S bizony a legtökéletesebb alkotásnál is akad mindig egy pár kisebb hiba, amit csak működés közben veszünk észre, és csak azután javíthatunk ki. A törvényeknek is vannak mindig olyan hibái és hiányai, amelyeket csak a gyakorlati élet tár fel, amiket az elméleti összeállításnál nem lehetett észrevenni, s ezért van az, hogy minden nagyobbszabásu törvényalkotás életbelépte után, egy-két próbaév múlva, már szükségessé válik bizonyos revízió. Egyáltalában nem csökkenti tehát a magyar munkásbiztositási törvény nagy ér
