Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)

1908-11-01

6. oldal.

NÉPSZÖVETSÉG.

II. évfolyam. November hó.

pillanatban szétfoszlanék az a varázs, mely a mi szemünkben a nemzeti eszmét körülveszi. Nem tudnánk lelkesülni oly eszméért, mely az emberiség nagy problémáinak megoldásában már csupán csak akadály.

De éppen azért oly erős bennünk e nemzet fönmaradásának óhaja; éppen azért kívánjuk minden áron és minden módon a magyar szupremáciát, mert az igazi haladás, a produktiv alkotás és a kultúra fejlődése ebben az országban csakis ezen az alapon lehető. Az általános emberi haladás követelményei és a magyar szupremácia között a harmónia teljes és tökéletes. A mit a magyar szupremácia érdekében kívánunk, kívánjuk a józan haladás érdekében is és a mi árt a magyar szupremáciának, ártalmas a haladás érdekeinek is.

Nemcsak azért káros a választói jog túlságos kiterjesztése, mert aláássa a magyar szupremáciát, hanem káros azért is, mert a tömeg — politikai éretlensége folytán — minden produktiv reformpolitikának akadálya. És magát a magyar szupremáciát sem csupán azért kívánjuk föntartani, mert ez a magyar faj érdeke, hanem azért is, mert az alkotó reformpolitika érdeke szintén ezt kívánja.

A ki az általános, egyenlő szavazati jog behozatalát ellenzi, az nem az abszu- lut igazság követelményeit kívánja megszorítani s nem a korszellem uj igazságainak ellensége. Az általános választói jog egyedül üdvözítő voltának eszméje sem nem uj, sem nem igazság s nem a mostani, hanem egy elmúlt kor szellemének a kövéte- lése. A tizennyolcadik század eszmekörének produktuma, a hozzáfűzött optimizmus és a tizenkilencedik század tapasztalatai nem igazolták. Franciaország s Amerika széles alapon álló választási rendszere nem mutat fényes eredményeket, csak a rossz és korrupt politikát. Szociális alkotásokkal nem válnak ki ez államok s a pénz nyers hatalma sehol sem oly brutális, mint Amerikának szabad földjén, a népjogok évszázados virágzásának színhelyén. Mások érdekeinek, vagy saját szenvedélyeinek természettől való rabja a nép s a nyert jogokkal mindent és mindenkit szolgál saját érdekén s a tiszta belátáson kivül.

Rabja a fajgyűlöletnek és rabja a felekezeti fanatizmusnak; rabja a demagógoknak s néha egy III. Napóleonnak is. A józan haladás irányítása tőle nem várható; az ő előítéleteivel és szenvedelmeivel üzérkedőnek ki nem szolgáltatható. Felülről kell jönniök a reformoknak, érette, de nem átlala.

De el kell jönniök e reformoknak s azokat tovább nem lehet halasztani.

Nemzeti küzdelmeink, pártos viszályaink, kicsinyes vitáink között a szegény nép szomorú sorsa nyomasztólag nehezedik ránk.

Mit ér a nemzeti nagyság minden fénye és ragyogása, ha a függetlenné és uralkodóvá lett magyar nép nem érzi ennek a nemzeti államnak gondoskodó kezét ? Mit ér a legideálisabb célokat kitűzve küz- denünk, ha a mi népünk az alatt küzködik a nyomorral, mely miatt az ideálizmusig fölemelkedni képtelen?

Minden nagy ellenségünk között a legnagyobb az emberi szenvedés; könyörülő szívvel s soha meg nem szűnő törekvéssel kell ellene küzdeníink.

Tegyük igazán hazájává a népnek ezt a földet; idegennek itt ne érezhesse magát.

Nagyszabású, nemzedékekre terjedő föladat ez, mely békés, zavartalan, alkotó munkát kiván. A felekezetek harcának, az osztályok harcának, a fajok harcának ezt nem szabad megzavarnia. A ki ezt megzavarja, nemcsak a magyar szupremáciát, hanem a reformalkotások alapját is aláásta.

A nemzetköziség eszméinek hirdetői abból indulnak ki, hogy a proletáriátus közös érdekei elsimítják a faji ellentéteket. Magyarország határain belül örömmel üd- vözölnők ez eszmét, ha célul tűznék ki és nem meglévő tények tekintenék. A szoci- álizmus igy hasznos munkát végezhetne, szervezvén a népet a maga érdekeinek védelmére s egységessé — magyar néppé — szervezvén azt. A mily mértékben összeolvasztaná a fajokat, oly mértékben vétethetnék föl — az össszeolvasztott elemek révén — a magyar alkotmányos élet faktorai közé.

De a magyarországi szociáldemokrácia csak hirdeti a fajok jövendő egybeolvadását s mielőtt ez megtörténhetnék, kívánja a nép számára a politikai jogokat. E jogok megadása fölkelti a felekezeti és faji antagonizmust s az egybeolvadást lehetetlenné tevén, a fajok harcát idézi elő. Közjogi harcok helyett lennének faji harcaink s mérsékelt és soviniszta közjogi pártok helyett — a mit már végre túlhaladtunk — lennének pártok, melyek a nemzetiségi politikában válnak el egymástól mérséklet vagy sovinizmus szerint. Ez nemcsak a magyar szupremáciának, de a szociális haladásnak sem érdeke.

A nemzetköziség eszméjének logikus folyamánya az, hogy szorítsunk háttérbe minden oly faji szempontot, mely a reformalkotásokra alkalmas alapot lerontja s a szociális alkotások éráját lehetetlenné teszi.

A demokrácia eszméjének logikus folyamánya pedig az, hogy szorítsuk háttérbe ama faji törekvéseket, melyek soha sem a