Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)

1908-09-01

NÉPSZÖVETSÉG. 15. oldal. II. évfolyam. Szeptember hó. állami adójövedelem alanyaivá tesszük azt a sok mezőgazdasági munkást és cselédet, a kiket betegségük hiányos és fogyatékos gyógykezelés folytán el kellett veszítenünk., A mi a betegség esetére való biztosí­tás szervezetét illeti, az Országos Gazda­sági és Munkás- és Cselédsegitőpénztár mostani keretét megfelelően bővíteni kell majd. A harmadfokú fölebbvitel sem lesz meghagyható a földmivelésügyi miniszté­rium egy ügyosztályánál s részben a de­centralizáció is elkerülhetetlen lesz. A helyi bizottságok talán meghagyhatok volnának, de a törvény intenciója szerint ezeket va­lóságos elsőfokú hatóságokká kellene tenni, melyek megalakításánál meg kell adni a gazdasági cselédeknek is azt a jogot, a melyet eddig csak a tagok, munkások, kis­gazdák s az a csekélyszámu gazdasági cse­léd, kiknek módjában állt a tagok közzé belépni, gyakoroltak. A harmadfokú felebbvitelt a földmi­velésügyi minisztérium helyett a Budapes­ten székelő középponti hivatal, a jelenlegi Országos Gazdasági Munkás- és Cselédse­gitőpénztár látná el. Az Országos Gazda­sági Munkás- és Cselédsegitőpénztár jelen­legi ügyköre a másodfokú elintézés me- gyénkint decentralizálandó pénztárak hatás­körébe tartozna, a minek egyik legnagyobb előnyéül írhatjuk azt, hogy az ellenőrzés könnyebbé válna, az ügyek elintézése meg lenne gyorsítva és az intézmény működé­séről a legszélesebb néprétegek is tudomást vennének. Ha a betegség ellen való biztosításnál is elfogadjuk azt az alapelvet, hogy csak a cselédek biztosítása kötelező, s csakis ezek biztosítási diját fizeti a munkaadó, úgy a betegség ellen való biztosítás leg­helyesebb megoldása az, ha az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegitőpénztár intézménye a mai elmondottak alapján ki­terjesztetik. E mellett szól a két biztosítási ág kettéválasztásának nehézsége, az Orszá­gos Gazdasági munkás- és Cselédsegitő­pénztár jelenlegi szervezete, mely jelen alakjában is az első és második csoportbeli tagoknál már megtette az első lépést a be­tegség ellen való biztosítás felé (az 1900. évi XVI. törvénycikk 18. és 20. szakasza, és az 1902. évi XIV. törvénycikk 8. sza­kasza). E mellett szól a takarékosság elve is, mely szerint egy hivatal fenntartása bi­zonyára kisebb, mint kettőé, e mellett szól az a célszerűségi elv is, mely szerint ha a betegség ellen való biztosítás a már meg­szokott és megtanult formai szabályok alapján lép életbe, ez könnyíti és egysze­rűbbé teszi az igazgatást és valószínűbbé teszi azt, hogy az uj biztosítási mód a munkások és kisgazdák körében is minél jobban fog elterjedni. A mezőgazdasági munkások, cselédek és kisgazdák e tekintetben nehéz és tart­hatatlan helyzete és mezőgazdasági egész­ségügyünknek elhanyagolt állapota paran- csolóan sürgeti a betegség ellen való biz­tosítás mielőbbi megalkotását. KÖZGAZDASÁGI HÍREK. Százezer korona a székelyföldi kis­gazdáknak. A földmivelésügyi miniszter a székelyföldi miniszteri kirendeltség előter­jesztésére elszámolandó előlegképpen száz­ezer koronát utalványozott az országos szarvasmarha-tenyésztési alapból, hogy ta­karmányhiányban szenvedő vidékeken a tenyésztésre alkalmas üszőket és teheneket vásároljon és azokat oly vidékeken lakó székely kisgazdák közt, hol elegendő takar­mány rendelkezésre áll, vételárkedvezmény mellett kioszthassa. Darányi Ignác miniszter e humánus rendeletét a székelyföldön nagy örömmel fogadták. Sok helyen ugyanis az idei rendkívüli szárazság folytán beállott takarmányhiány következtében a kisgazda közönség tenyészmarha-állományát keves­bíteni igyekszik, sőt számos gazda még leg­szükségesebb tenyészállatait is eladni kény­szerül. Szóval a pillanatnyi ijedtség miatt évekre terjedő bajba dönti magát. Csök­kenvén a tenyészállatlétszám, az illető vidék állattenyésztése fejlődésében megakad, s esetleg pár évre visszavettetik. Másrészt meg a tömegesen piacra kerülő szarvasmarha az árat fölötte lenyomja és igy a marha jóval valódi értékén alul kerül eladásra. Hogy tehát ez legalább részben megakadályoz- tassék, s ez által az állattenyésztés, vala­mint az eladó gazdaközönség érdeke a le­hetőségig megóvható legyen, hatalmazta fel a miniszter székelyföldi kirendeltségét az említett irányban való közbelépésre, mely az ottani kisgazda-közönség körében álta­lános megelégedést keltett.

Next

/
Thumbnails
Contents