Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-09-01
NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. Szeptember hó. 10. oldal. Szétszórt milliók. Hervadásról, enyészetről suttog az őszi szél. Miről is beszélhetne, hisz alig lát egyebet. Nincs árnyas erdő, nincs madárdal, nincs illatos virág a réten. A hosszú őszi szárazság még a patakok csergedező hangját is elnémította. Ha a csípős, hideg őszi szél eláll, csendes lesz a mező, ijesztően néma az erdő. Az erdő némaságát egy tépett ruháju nő küzdelmes munkája töri meg. Száraz gályát szedne, de azt eltakarta a lehullott, elsárgult falevél; ágakat tördelne, de ahhoz sincs elég ereje. Az elkeseredés és a végtelen anyai szeretet végre is megtízszerezi erejét, kitartását. Estére van minél ételt főzni éhező gyermekeinek s befűteni szegényes szobáját. Mire feltűnt az égen az estéli csillag, egymás mellé simulva édesen alszanak gyermekei. Az ágy végén ülve piheni az anya napi fáradalmát. A hold bevilágít az ablakon, az édes anya végig csókolja alvó gyermekeit, gondol Amerikában levő férjére s szive összeszorul, szeme megtelik könnyel, de hangos zokogását elfojtja az anyai szeretet, igy ez a hajlék is épen olyan csöndes és szomorú, mint a mezők pusztasága. A falu még nem pihent el; a korcsmában most búcsúztatnak amerikai útjára egy korcsmái cimborát. Holnap megy, elitta mindenét, vagyonát és becsületét. Itt hagyja feleségét és gyermekeit, hogy egy- gyel több legyen a csendes, gazdátlan hajlékok száma. A korcsma ablakán néhány szolgalegény kandikál be, hátha az áldomásból ők is kapnának. Épen ekkor megy el a korcsma előtt a falu legderekabb legénye, oda kiált a bámulóknak: „Fiuk, menjünk az iskolába, az ifjúsági egyesület gyűlésére !“ Az ifjúsági egyesület gyűlése „Isten áldd meg a magyart“ eléneklésével kezdődött. Az első szó a tiszteletes űré volt, ki megmagyarázta, mi különbség van a becsületes ember és a gazember között. Meg is értette mindenik, hogy miért gazember a templom és munkakerülő, aki elissza vagyonát, elhagyja hazáját, özvegyen, árván hagyja övéit. A tanító ur a „gyógynövények gyűjtéséről“ a következő felolvasást tartotta: Az édes haza földje, mely több mint ezer éven át táplálja, éltette elődeinket, minket is boldogít, ha tanulunk és dolgozunk. Nincs e hazának egyetlen barázdája, egyetlen röge se, mely ne teremne értékes növényeket. Még a gyomok között is sok van, mely mint gyógynövény értékes. Ez alkalommal csupán azon általánosan ismert növényeket sorolom fel, melyeknek gyökerét lehet értékesíteni. A magyar fehér szappangyökér az alföld homokos talajában, főleg vasúti töltések oldalain dúsan tenyészik. Jó talajon a gyökere karvastagságra is megnő és nagyon mélyen hatol a földbe. Nagy elágazó szára 40—100 cm. magas, buglyos virágáról köny- nyen felismerhető. A szappangyökeret ősi idő óta használják mosásra. A kényes kelméket, szöveteket, szalagokat ha szappannal mossák összeapadnak, színüket elhagyják, a szappangyökérrel való mosás a legkényesebb szövetnek, a legérzékenyebb színnek sem árt. A szappangyökeret selyemfonódákban, gyapjuszövő gyárakban semmivel sem lehet pótolni. A hazai gyáraink is évente több ezer mázsa szappangyökeret használnak fel. A magyar szappangyökér külföldön is hires és keresett cikk. Ezért a szappangyökérből oly nagy a fogyasztás, hogy a vadon termő szappangyökér nem elegendő. Hazánkban is több helyen foglalkoznak a szappangyökér termesztésével. Szaporítható magról vagy tőosztás által. A 30 cm. sortávolra, 15—20 cm. növénytávolra vetett vagy ültetett növényt nyáron többször megkapálják és késő ősszel vagy kora tavaszszal kiássák. A vadon termő szappangyökeret ajánlatosabb ősszel kiásni, de lehet tavaszszal is a hóolvadás után. A kiásott szappangyökeret földtől, homoktól megtisztogatják. A vastagabb gyökereket meghámozzák, felhasogatják és apró darabokra vágják. A szépen megtisztogatott és felaprózott gyökeret lepedőre vagy ponyvára teregetve napon megszáritják. A gyorsan szárított szappangyökér szép fehér szinü, minek az ára kiiogrammonkint 60—64 fillér.
