Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-09-01
NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. Szeptember hó. 6. oldal. az emberirtó gépek birodalmába. Ki hitte volna néhány évvel ezelőtt, hogy a földjét rajongással szerető konzervatív magyar parasztból bányász, vagy ipari munkás válik ? Nem kapzsiság, nem aranyláz, nem a munkától való irtózat ragadja Amerika felé népünket, a földhöz való szeretete sem aludt ki helőle, a földmiveléssel járó gyönyörűség sem mosódott el lelkében, hanem kimegy az újvilágba, mert meg akarja szabadítani földjét az adósságoktól, vagy szaporítani akarja azt a kis földet, amely nem nyújt elég táplálékot számára. A bányák fojtó világában, a gépek ezreinek zakatolása közben álmodik a magyar paraszt. Mig melle lázasan piheg, mig homlokáról csurog a veríték, mig a beszivott méregnek, a forgó szíjaknak a halál képét kellene eléje varázsoltok, a magyar paraszt lelkében fölmerül csendes falujának képe, fölmerül az adóssággal megterhelt földecske, fölmerül akkora erővel, hogy a gyárak izzó levegő- jéoen a nap kellemes melegét sejti, a gépek zakatolása, a bányák félhomálya az alkonyaikor megkonduló harangzúgásra emlékeztetik. Ez az álom, ez az illúzió uj erőt önt a fáradt tagokba, dollár-dollár mellé kerül s a kivándorlóból pár év múlva rendesen visszavándorló válik. A Magyar Társadalomtudományi Egyesület 1908. január 24-én és 25-én szakértekezletet tartott a kivándorlás és vissza- vándorlás ügyében. E szakértekezleten részt- vettek mindazok, kik a kivándorlás és visszavándorlás kérdésével foglalkoztak. Az elhangzott beszédeket a társaság kiadta, hogy az olvasóközönség a kérdést többféle megvilágításban láthassa. E mű előttünk van s iparkodunk a felszólalások alapján a kivándorlással és visszavándorlással kapcsolatos kérdések közül néhányra világosságot vetni. A kivándorlók sokkal nagyobb százaléka tér vissza hozzánk, mint amennyit a hivatalos statisztika kimutat. A visszatérés oka főkép abban rejlik, hogy legnagyobb részük nem kalandvágyból, vagy végleges elköltözés céljából megy Amerikába, hanem azért, hogy földecskéjét megszabadíthassa az adósságtól, vagy földet szerezhessen. Mikor aztán egy bizonyos összeg együtt van, a kivándorló visszatér. Magunk részéről a visszavándorlás egyik főokát abban is látjuk, hogy az itthon földmivelés- hez hozzászokott nép nem tud véglegesen megbarátkozni az ipari munkával. Mező- gazdasági munkás pedig ott künn nem igen lehet, mert a fejlett mezőgazdaság szokatlan előtte. Hogy nem igen foglalkozik künn mezőgazdasággal bizonyítja, a clevelandi Szabadság naptára, mely — a mai amerikai válságról írva — mondja: „Bezzeg máskép volna, ha ez a százezer és százezer nem sietne mind a bányákba és itt is, mint odahaza, az aranyat érő földet növelnék stb.“ Valósággal csábitó képet fest a naptár arról — mondta az egyik felszólaló — hogy milyen jó volna a magyaroknak, ha letelepednének és a földet növelnék, illetve földet vásárolnának. Amiből is az tűnik ki, hogy ez Amerikában eddig nem igen történt meg és hogy a clevelandi Szabadság is nem valamely állandó, hanem folyvást változó tömegnek tekinti a bányákban, gyárakban dolgozó magyarokat. Ha a pénzzel visszatérő vándorlók nagy számát tekintjük, felületesen gondolkodó ember előtt inkább örvendetesnek tűnik föl ez az ide-oda hullámzó tömeg, mint károsnak. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mezőgazdaságunk és a fejlődés kezdetén levő iparunk már is nagyon sínyli a legjobb, legkitartóbb munkáskarok távollétét; és nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy főleg a nagyméretű bevándorlás folytán megerősödött amerikai ipar már hazánkban is fölveszi a versenyt a magyar iparral. Van még a kivándorlásnak egy nagy veszedelme. Ez a veszedelem Kanada felől fenyeget bennünket. Nem olyan nagy ugyan a baj, amilyennek egyes rémlátók rajzolják, de mégis akkora, hogy rendkívül figyelmesen kell tekintenünk erre az államra. Ez az óriási terület kb. olyan darab kiváló termőfölddel rendelkezik, mint hazánk. Újabb időben kecsegtető ígéretekkel csábítja a kivándorlókat. ígér földet, tanyát. Valószínűnek tartjuk, hogy a kivándorlók egy részét meg fogja nyerni. Ezek aztán elvesztek ránk nézve, gyermekeikből, unokáikból már angolok lesznek. Sajnos, az országnak
