Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-09-01
II. évfolyam. Szeptember hó. NÉPSZÖVETSÉG. 7. oldal. kevés ereje van arra, hogy a Kanada felé nyomulást megakadályozza, de itt át kell venni a munkát a társadalomnak,' amely könnyen fölébresztheti a magyar lélekben úgyis élő honvágyat. — Mig a kivándorlók Amerikában iparral foglalkoznak és néhány évi ott tartózkodás után visszajönnek, a vándorlás nem végzetes az országra, de ha a kivándorló földet kap odakünn, amely lassanként feledteti vele az itthonit, az ország elvérzik. A vita szónokai egytől-egyig egyetértettek abban, hogy rendőri segítséggel, tilalmakkal nincs jogunk visszatartani azokat, kik Amerikában keresik boldogulásukat. A kivándorlást csak céltudatos, évtizedek munkája árán megteremtett intenzív mezőgazdaság és fejlett ipar állíthatja meg; azaz akkor fog megszűnni, ha a magyar- országi bérviszonyok, megélhetési feltételek kb. egyenlőek lesznek az amerikaiakkal. Az üldözés, akadályozás helyett a kivándorlókat (nem a kivándorlást !) gyámo- litani, segíteni kell; mindenütt legyen vagy állami vagy egyesületi közeg, aki útbaigazításokkal, tanácsokkal szolgálhat. Az a kivándorló, ki érzi azt, hogy egy minden lépésére gondot viselő nagy közösségnek részese, hamarább visszajön, szívesebben és gyakrabban gondol hazájára, mint az, kinek egy sereg tortúrán kellett átmenni, mig hazáját elhagyhatta. Fölmerült több oldalról a gyűlésen az a gondolat is, hogy az államnaí minden eszközzel rajta kell lennie, hogy a kivándorlókat megszabadítsa azoktól, kik rajta uzsoráskodnak. — A sokféle uzsora az, mely nem engedi meg, hogy az Amerikát járt magyar élvezhesse munkájának gyümölcsét. Az uzsora rendesen azzal kezdődik, hogy a tengerentúlra készülő olcsón eladja vagyonkáját, vagy uzsorakamatra kölcsönt vesz föl rá, hogy az útiköltséget előteremthesse. Mikor pedig Amerikából visszajön, a pénzére spekuláló, vágyaira terveket épitő parcellázok méregdrágán adnak neki földet. Megveszi ő bármilyen áron, csakhogy álmainak álma beteljesedhessék. Sokszor előfordul, hogy a részletre megvett földet nem tudja kifizetni, neki még egyszer meg kell járnia az Óceánt. Többen hangsúlyozták tehát, hogy ezen az állapoton valahogy segíteni kell. Egyesek a városok nagy birtokait szeretnék parcelláztatni, mások a latifundiumokat Beksics javaslata szerint a nemzetiségi vidékre átteni. Ezeknek a véleménye szerint könnyebben ji ihatna a paraszt földhöz s megszűnnék a földuzsora is, mivel nagyobb volna a szabad föld. Mások azt az életrevaló indítványt tették, hogy a társaság szorgalmazza olyan állami alkalmazottaknak kinevezését, kik a kivándorlókról gondoskodnának. Pénzüket gondoznák, lehetővé tennék már neki Amerikában, hogy itthon parcellázás alatt levő földre, igényét bejelentse, részleteket fizethessen, sőt az állam olyan bankintézményt létesíthetne, mely kölcsönt adna a mindenképen Amerikába készülőnek földjére, házára. Ennek két előnye is lenne: az el nem adott ősi föld visszahozná a tengerentúlról gazdáját s az intézmény lehetetlenné tenné az uzsorát. A társaság egy bizottságot küldött ki, mely a kivándorlásra vonatkozó kérdésekkel behatóan foglalkozott. E tizes bizottság jelentését a következő szavakkal fejezi be: „Az bizonyos, hogy ezen nagy népmozgalom által hazánk a legmélyrehatóbb átalakulás küszöbére jutott, mely annak egész anyagi, szellemi és erkölcsi valóját számtalan módon bensőleg érinti. Kihat az a népesség összetételének egész mivoltára. Megzavarja a nemzet, a keresetképes és eltartott elemek egyensúlyát. Megbontja a házasság kötelékeit s ez intézményt nemcsak számos esetben megzavarja, hanem az eddigi átlag alá sülyeszti a házasodási arányt is; ellenben szaporítja a vadházasságok számát. A legerősebb korosztályokat meggyöngiti és a honvédelem szempontjából is aggályos fokozódását vonja maga után az elcsenevészésnek. Sok helyen a hadkötelesek 60 százaléka már kinn van Amerikában. A népesség természetes szaporulatát fölemészti s egyes nagy megyékben ma már népesedési hiánnyal állunk szemben, mert a kivándorlás folytán még a születési arány is nagyon romlik. A beküldött milliókkal szemben óriási az értékek pusztulása, mivel a nem
