Népszövetség, 1907 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1907-03-15 / 2. szám
19 Minden nemzetnek drága a maga szabadsága. Kétszerié az nekünk, mert szüntelenül küzdenünk kell érte. Éjjel-nappal résen kell lennünk, hogy orvtámadás ne érjen. Úgy kell őrködnünk, mint a hogy a tenger parti fényszóró vigyáz, mely az alkonyat beáltá- val szünet nélkül siklik végig sugaraival a zaljó vizfodrokon, aggódó szemmel kémlelve, nincs-e valahol veszedelem. S ha a távolban csak a legkisebb baj jelei mutatkoztak a magyar sajtó volt mindig a legelső, mely érez szavával riadót kiáltott s fegyverre szóllitotta a haza fiait. Őrhelyén állott mindig, figyelve, ébren, soha el nem lankadt, soha el nem ernyedt, fagyban, hőben mindig híven kitartott. Pedig bőven volt részünk a keserűségben, a sanyargatásban, az elnyomatásban. Volt idő mikor mindent elvettek tőlünk, mindentől megfosztottak bennünket, ami egy nemzet létéhez szükséges. De akkor is a vak éjszaka félelmetes sötétjében is volt egy tündöklő csillagunk, a mely biztató fényével uj reményt szított, uj erőt nyújtott a bizonytalanság útvesztőjében bolyongó lelkűnknek. Ez a csillag a magyar sajtó volt. És ezt a sajtót tették szabaddá a márcziusi ifjak. Ezért illeti meg őket örök hálája a magyar nemzetnek. És ezért kell megbecsülnünk a gondolatszabadság kivívásának drága örökségét. Senki se nyúljon hozzá szentségtörő kézzel, senki se legyen oly vakmerő, hogy a sajtó szabadság fenséges templomát kikezdje. Mert hacsak egy parányi vakolat hull ki belőle, veszély fenyegeti az egész országot, a melyet ha kell, vére hullásával megvédelmezni minden honfinak szent kötelessége. Gyöngéd meghatottsággal, de egyúttal büszke öntudattal, végtelen szeretettel és lángoló lelkesedéssel emlékezzünk meg azokról, akik felpattanfották a zárt az addig börtönben sínylődő gondolatszabadság előtt s a dicső tett évfordulóján boruljunk le márvány kövére annak a fenséges templomnak, a melyet reánk hagytak s a melyből zengzetesen zúg szét a gondolatszabadság bűbájos orgona szava. Hallgassuk áhítattal, s ujitsuk meg szivünkben a fogadalmat, hogy a sajtószabadságot megvédjük mindhalálig: „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják cl szent neveinket.“ „Üldözzük a hazátlan, a nemzetrontó bujtogatókat, a szoczialista és kivándorlási ügynököket. “ Minden a népjóléti eszmékkel foglalkozó egyént, jó barátunkat és olvasóinkat tisztelettel kérünk, szíveskedjenek lapunkat terjeszteni és előfizetésre ajánlani. Minden, a lapunk érdekében teendő szívesség, hazafias missió s a czél a melyet szolgálunk megérdemli a támogatást.
