Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)
1908-02-01 / 2. szám
3. ÉV. NAGYBÁNYA, 1908. FEBR. 1. 2. SZÁM. TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP. Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, mely a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA könyv- és papirkereskedő czímére, Nagyüányára küldendők: Egy évre . . . 6 K _____Félévre . . . 3 K. FELE LŐS SZERKESZTŐ: VERNER JENŐ. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére Budapest, Aréna-ut 44. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. TW A tanítónők cölibátusa. Fiumében a városi képviselő testület ülésén egyik jámbor városatya azt indítványozta, hogy ezentúl csak leánysorban maradó tanítónőket alkalmazzon a város. Ha pedig a tanítónő férjhez talál menni, fosz- szák meg állásától. Ezt a német abszurdumot Németországban eszelték ki. Azzal érveltek, hogy a várandós tanítónő nem épületes látvány a csitri leánykáknak. Nem azzal akadékoskodtak, a mi észszerűbb, hogy a természet a legszebb női testét formátlanná teszi, mikor új életet fakaszt benne. Nem mondták azt sem, hogy nagyon sok leány lesi a megürült állásokat, hanem kimondták nyíltan, oktalanul, hogy az anyaság látása erkölcstelen. Anyaságot morális szempontból nem lehet és nem szabad elbírálni. Hiszen az természetes állapot. A gyermek otthon, rokonai körében, az utcán is lát várandós asszonyt. Sehol se jut eszébe, hogy szemérmetlen dolgot lát. Ha pedig szent dolognak tartjuk azt, hogy a természet juttatja a nőt anyasághoz, megszűnik minden izetlen gondolat. A tanítónők cölibátusa nemcsak igazságtalanság, hanem erkölcstelenség is, mert egyrészről a tanítónő is ember, a kinek vére, szive vágyai vannak, a természet örök törvényénél fogva. Ha annak a nőnek le kell mondania arról, hogy férjhez menjen, mert különben állást nem kap, vagy azt megnem tarthatja, kénytelen lenne játszania Tartüfföt, ellopnia mindazt, melyhez más hozzá jut a természetesség törvénye szerint. Az ilyen szerencsétlen nő vagy apácaéletet él: mely nem minden léleknek konvéniál s e fogadalomnak nem mindenki tud erős lélekkel megfelelni. Ne kerteljünk, ne szépitgessük a valóságot, mondjuk ki nyíltan, hogy azt a ki élni akar, mert a természet arra teremtette, hogy éljen, ilyen cölibátusi törvény rendelkezésével egyenesen belehajszoljuk abba, hogy boldogtalanná, a társadalmi felfogás szerint erkölcstelenné, képmutatóvá, hazuggá tegyük, mert neki titkolnia kell azt, hogy gyönyörűségét megszerezze, szenved: mert a rém, az anyaság őt is csak úgy fenyegeti, mint a kit anyakönyvesi házasságkötés juttatott ahhoz, hogy cselekedjék a természet szerint. Az ördög nem alszik, a tiltott gyönyörökön anyává is lehet a nő, de mindez nem bűn, ha az állását féltő tanítónő titokban elemészti azt, a mi az anyaság édes tudata, vagy érzése. Bestiálitás ez, nem erkölcs. Hitványság, hogy az anyaságot akarják a kis leányok előtt titkolni az iskolában, de ugyanakkor nem gondolják meg; hogy e törvénynyel ártatlan gyermekeket meggyilkolhatnak. Az a tanítónő nőnemű ember. Gyalázat, hogy csak oktatógépet látnak benne. Ember ő is. Szívvel lélekkel rendelkező ember, a ki anyának is jó. Talán azt is mondhatjuk: hogy szeretni is tud, sőt akkor tud csak igazán, ha magának is van egy-két aprósága. Tudom magamról, hogy a mig legényember voltam, könnyen felemeltem én is a kezemet. Mióta nekem is van gyermekem, nem bántom a másét sem. Szinte kétségbeesik az ember, ha még ma is szégyenkeznie keli a nőnek, ha anyává készül. Mi rút van ezen? Tiszteljétek azokat, kik új életet hoznak a világra. Tiszteljétek azt az érzést, melyet a szivében hordoz az a várandós asszony; mert az ő világa a tiszta remény, mely óvakodik minden szenytől, minden szenvedető!. Nem magáért, születendő gyermekéért töprengő gondban, vagy rózsás álmokban egy egész sajátos világot formál, melyben az anyaszeretet vezeti a gyermeket a jövőbe. _____ w wr w NE MZETI NÉPMŰVELÉS
