Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)
1908-02-15 / 3. szám
3. ÉV. U NAGYBÁNYA, 1908. FEBR. 15.\ V.„ • 3fSZÁM. NEMZETI NÉPMŰVELÉS TAN- ES NEVELÉSÜGYI SZAKLAP. Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, mely a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA könyv- és papirkereskedő czímére, Nagyöányára küldendők: Egy évre . . . 6 K _____Félévre . . . 3 K FELE LŐS SZERKESZTŐ: VERNER JENŐ. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére Budapest, Aréna-ut 44. küldendők. IW Kéziratokat nem adunk vissza. TM Erős emberek. A pedagógiában minduntalan ismételik azt az elcsépelt közhelyet, hogy az életnek erős, gerinces embereket kell nevelni, mert az élet a maga megpróbáltatásaival sokszor kegyetlenül végig vág rajtunk. A mig a bőbeszédű tanácsadók únos-úntalan ezen a mondaton kérődznek s valamennyi fiatal tanító ezt a programmot jegyzi meg magának talán a legjobban, addig a statisztika évről-évre nagyobb számokban adja azoknak számát, a kik golyót eresztenek az agyukba. Nem mondjuk, hogy az iskola nem dicsőíti a bátorságot, de azt mondjuk, hogy a lélek festés, az emberi jellemek kidomboritására kevés időt fordít, mert idejét sok más haszontalan munka köti le. A nagy emberekben mindég azt keresi, hogy tudták forgatni a kardot, ritkán azt, milyen volt lélekben tartalmuk, jellemük, őszinteségük, szeretetük, kitartásuk és következetességük: melyen jobb jövő épült fel. Hány meg hány jellem erősödnék meg azzal, ha nagyemberek példáit bevinnénk az iskolába! Dosztojevszkijt olvasván, gondolkoztam az erős emberek fejlődésén. Mint tudott ez az ember az emberi lélekbe világítani, mily csodálatos szövése volt az ő nagy tehetségének, a kit magát is mintha születésekor hozzá kötözték volna a nyomorúsághoz. Ez a nagy ember a ki a lélektani analízist oly részletezővé, oly fenségessé tette, diák korában éhezett, később nyolc esztendeig raboskodott Szibériában, a kinek számára a kegyelem fehér kendője éppen akkor érkezett meg, mikor a hóhérlegények megkötözték. Harmincnyolc esztendős volt, mikor újéletet kezdett. Rengeteget irt, de a kiadók mit se adtak érte, bár ő érezte, hogy lelke gyöngyei többet érnek a tenger gyöngyeinél, a gyémánt mezők millióinál. Az „Idióta.“ a „Nagyváros rejtett zuga,“ a „Játékos naplója“ tele tele meg tele szenvedéssel, benne mindenütt felismerjük a szenvedőt. És ez az iró a ki a legaljáig átélte az életet, a hol a halál kaszájának suhintását, az emberi bes- tiálitások vadságait látta, a kit szegényt az epilepszia is gyötört, világhírű emberré lett, bár sokszor állt annál a pontnál: hogy valami rozsdás golyót eresszen a szivének. Mikor Badenben minden pénzét a roulettre tette s a gyermekei ruháit is eljátszotta, lelkének vad fájdalma tombolt benne, de akkor mondta: „minden erőmet és keserűségemet belefojtom a munkába, mert élni akarok.“ Mennyi erő van ebben az elhatározásban! Mennyire lehetne a nagy, a kipróbált, a megszenvedett emberek oroszlán küzdelmét megvilágítani: mert javarészt életünk boldogsága attól függ, vájjon elég erősek vagyunk-e vele szembe szállani. Úgy látom, hogy a mai nemzedéket csupa jóban, a javakban dúskalódás sorsában szeretnénk látni, a kik aztán azt kívánják, hogy minden magától hulljon az ölükbe, harc, küzdelem nélkül. Az önállóság erejének fejlesztésére keveset teszünk, óvjuk, becézzük nagyon a gyermeket, úgy hogy mire polgársorba jön, magát készületlenül találja. Mennyi tehetség, mennyi emberi elme kallódik el, mert az élet megpróbáltatásaiban letörtek! Gondolom: hogy a jövő iskolái nagyobb szerepet fognak biztosítani a jellem fejlesztésnek, az egyéniség ki- kiköszörülésének, mert be kell látnia az emberiségnek hogy nem éppen a tantárgyak, nem az ismeretek adják a kenyeret: hanem a következetes lelkek mind- előbbre menő céltudatos akaratai: melyen a sikerek épülnek. Szeretném, mert az iskoláknak tündöklő fénye volna: ha maguk a tanítók erős, acél lelkek volnának, a kik az élet fekete rémeivel szemben állaná
