Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)
1908-01-15 / 1. szám
2. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1908. január 15. kezdeni a tülekedést. Észre se vesszük, hogy fejünk fölött az idő repül, a harc nem ül el, új meg új jön helyette, napról-napra. Észre se vesszük, hogy annak a kiért élünk, a családnak nem nyújtunk lelket, nem nyújtunk szivet, a gyermek fJnő a mellett a sivár anyagi harcban, mely gyakorta egy-egy csomó gorombaságot vált ki az apák szájából. Abban a korban: a mikor a gyermek, mint a likacsos szivacs szívja magába a vizet, a gyermek az ideálizmust, csupa harcot, felhőt lát, vadon nő, kit nem nyeseget a szülők gondos keze, mert a gyermeknevelés még ma is olyan alacsony kérdése a társadalomnak, a mit otthon legfeljebb valami vén guvernántra, a legtöbbször valami mosogató lányra bíznak. Tennék csak a nevelést oly fontos tényezővé, mint a honvédelmet, mely magában véve a legfenségesebb honvédelem, hiszen művelt népek kezén megingathatatlan az állam egysége, mindjárt másképpen gondolkodnék a társadalom is. De a inig apró vályog házak az iskolák s oda minden skrupu- pulozitás nélkül begyömöszölnek 80—100 gyermeket, hogy ott a tanító, valami lomtári térképpel tanítsa meg a földrajzot, a móri csatánál is jobban megviselt szemléltető képen tanítsa a betűt, addig ne kergessük azt az ideált: hogy itt 30 millió müveit magyart lássunk. Pocsék frázis ez mind addig, a mig nem látunk komoly kultúrát, jó programmot. Gerincnek a népiskolát avassza fel az állam, a társadalom majd felavatja aztán templommá. Megkell érezze majd, hogy az iskola lelket mivel, lelket farag, a szívnek nemességet ad, reá rakja majd a szeretet himporát, melyet a társadalomról ma már majdnem egészen levert a kzözöny fagyasztó szele. Verner Jenő. Fegyver az iskolában, Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg elrendelte, hogy egyik budapesti gimnáziumban, továbbá a nagyváradi katolikus, a debreceni evangélikus református, a zombori, szatmári, pozsonyi, kaposvári, ceglédi állami főgimnáziumban, a dévai, győri, székelyudvarhelyi áll. főreáliskolában, a VII. VIII-ik osztályokban az alkalmas tornatanárok, esetleges katonatisztek vezetése mellett katonai gyakorlatokat végezzenek s hogy ezt méltóan teljesítsék, a honvédelmi miniszter fegyvereket is adott. Év végén jelentést kell tenni, hogy mennyiben felelt meg ez újítás. A mi előre látható: igen-igen nagyhangú lesz a és szinte hozsannát kiált az eszmének. Lehet, hogy a lelkesedés új ütegek felszerelésére, a fizikai laboratóriumoknak tarac ütegekkel, golyó szórókkal és ismétlő fegyverekkel való beszerzésére, majd milliókat kér az iskoláknak is, a mit hamarább meglátnak, mint azt, hogy a középiskolai iskoláztatás sok ferdeségének tetejébe ez a katonai furcsaság nagyon illik. Vájjon a mig a fegyver forgatást olyan nagyon ajánlják, eszébe jut-e va'akinek, hogy az ifjak vágyakozása nem az alkotó munka felé fejlődik, hanem a fegyver felé, a mely rombol ? De mi sem természetesebb, hogy a béke konferenciákról, ezután is beszélünk. Tetszik tudni: csak beszélünk. A király és a honiipar. Viktor Emánuelról az olasz királyról van szó, a ki a megállapított budgetjéből törölt országa javára, a ki most újra sokat jelentő ténykedéséről beszéltet a jó király. Az olasz király ugyanis elrendelte, hogy a jövőben az éttermek étlapja is kizárólag olasz nyelven szerkesztessenek, természetesen az élelmi cikket is olasz földről szerezzék be. Boldog ország, a hol a király is pártolja a hazai ipart! A női emancipációról. Minden kornak, minden századnak vannak kedvenc eszméi, melyek az emberiséget hosszabb-rövidebb ideig foglalkoztatják. A jelen kornak felkarolt eszméje a nőnevelésügye; avagy, hogy a kidobott jelszóval éljek: a nő emancipáció. Tagadhatatlan, hogy a nő, mint a népek művelődésének egyik hatalmas tényezője, élhessen jogaival a családi életben s az emberi társadalomban és hogy áldásos működést folytathasson az emberiség művelődésében, szüksége van jó testi és lelki nevelésre. A tanítás sok kiegészítő eszköz, melylyel kifejleszthetjük értelmi tehetségét s kiegészíthetjük műveltségét. Csak is jó nevelés teremthet mély érzetü tiszta szivet, ragyogó kedély világot, komoly disztingváit érzést, melyre a nőnek leginkább szüksége van hivatása érvényesítésében. Ezen hiány, amely annyi időkön át égető szükségként volt észlelhető a nő fejlődésében, korunkban nap-nap mellett, mind jobban pótoltatik az által, hogy társadalmi igényeinknek megfelelő intézetek létesitetnek a nők rendeltetésére, ahol tehetségeiket művelhetik és női hivatásuk megjelölt körében képezhetik magukat Most már, elgondolva azt, milyen hatalom, milyen erő és biztos oszlop az alkotmányos magyar államban a művelt magyar polgárság, mily áldásos erő a müveit magyar nő, mennyire függ ezektől hazánk anyagi és szellemi emelkedése; magyar és alkotmányos létünk fentartása, elvitázhatatlanul joga van a nőnek ahoz, hogy mint egyénnek legyen külső individuális élete is. Vezesse a társadalmat és jó ízlést, de nem a paradicsomi kígyó szerepét utánozva, hanem tevékeny szeretetét, érző szivét tettek által bizonyítsa be, szeretteinek gondozása s hivatásának nemes gyakorlása által. Nőnevelésünkben azonban újabban egy romboló szél- fuvalom vegyült. Tévtanokon alapuló fékevesztett doktrínák érdekfeszitő s a tudvágyat felcsigázó beszélgetésekben terjednek a társadalom rétegeiben. Van ki nem hisz a társadalm
