Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-04-15 / 7. szám
1907. április 15; NEMZETI NÉPMŰVELÉS 3 vagy négy hónap, avagy egy év múlva kapja. S ha fel- jajdul ez ellen, kiteszik a szűrét. Czímet kapnak reá! Az egyik felekezeti magyar tannyelvű iskolánál lehet a pap is igazgató, a másiknál, a nem magyarnál nem lehet, mert ez kerékkötője minden üdvös intézkedésnek, de legfőképpen a magyar nyelv megtanulásának, azért itt csak olyan tanító lehet igazgató, kit a tanfelügyelő kinevez. A magyar tannyelvű iskoláknál alkalmazott tanítók fizetése teljesen úgy rendezendő, mini az állami tanítóké. A nem magyar tannyelvű iskola tanítójának ne adjon az állam alapfizetést, hanem csak korpótlékot s ha az alapfizetést az iskola fentartója meg nem adja, az iskola veszítse el nyilvánossági jogát és jogérvényes bizonyítványt ne adhasson ki. Kimondandó, hogy ezentúl a nem állami nem magyar tannyelvű iskola tanítója csak akkor számíthat államsegélyre, ha állami tanító-képzőt végzett és állami oklevele van, ezenkívül a középiskolát is magyar iskolában végezte. így érzelemben is magyar tanítókat nyerünk. Minden nem magyar tannyelvű iskola tartozik a gyermekjáték nyelvét teljesen magyarrá tenni. Ez is fölveendő a javaslatba. Ez fontosabb, mint némely tantárgyak magyarrá tétele, mert köztudomású, hogy az oláh iskolákban általában az írás- és olvasáson kívül alig tanítanak valamit. Tehát midőn csak I. és II. osztály van az oláh iskola legtöbbjében, vájjon sokat fog-e érni a javaslatba felvett nemzeti biztosíték ? A törvényjavaslat törvényerőre emelése után még kevesebb lesz a III. és IV. osztály s ha lesz is, szemszúrásul lesz egy-két növendék. A többivel agyon fogják az első és második osztályt ismételteim és igy kijátszák Apponyi javaslatát. Tehát újólag mondom, hogy minden nem magyar iskola kritériuma legyen a játék és társalgási nyelv magyarrá tétele s aki ezt egv év alatt meg nem teszi, fegyelmit kell a nyakába akasztani és állásától el kell mozdítani. Elég volt eddig a langy-meleg intézkedésből. Hogy is mondja a szentírás és hogy is mondta Apponyi Nagybányán? »Volnál te hideg, vagy meleg, de mivel se hideg, se meleg nem vagy: kiköplek szájamból.« A játéknyelv magyarrá tételének gyakorlati módja a legfontosabb tényező a nem magyar tannyelvű iskolánál. Ezt nem elméletből, de saját gyakorlatból mondom. Ezzel ér el a tanító leggyorsabban eredményt. Többet ér ez minden Láng-féle direkt módszernél. Ezzel egy év alatt magyarrá tehetjük a tannyelvet bármely iskolában. Én Borpatakon így teltem magyarrá a tannyelvet 1893 ban, pedig én voltam az első tanító, 50 gyermek közül 40 egy szót se tudott magyarul, de szülei se tudtak, 10 növendék pedig, ki tudott volna, az is már oláhul beszélt legszívesebben. Gramatikai úton nem boldogultam, a direkt módszer se sokat használt. A képezdei tanulmányaim cserben hagytak, tehát kutattam a mód után. Ezt a gyakorlat igazolta, hogy megtaláltam. Lejegyeztem a játék közben a gyermek beszédjét és azt az iskolában magyarul megtanítottam ; azután aki nem beszélt magyarul, azt a játéktól ! eltiltottam, de világért sem mondtam, hogy nem szabad románul beszélni. Rövid elbeszéléseket fundáltam ki a gyermek környezetéből. Pl. Egy gyermek az erdőre ment és egy kígyóra hágott, az megcsípte. Az ilyen rövid elbeszélés, mely alig nehány mondatból állott, figyelemlekőtő volt és azt a gyermekek hamar megtanulták. A gyermek szókészletét tanulmányoztam és annak körében csináltam az elbeszéléséket. így analizál Hartman is: »Analise des Kindlichen Gedankenkreise« czímű művében, de az inkább tudományos, mint gyakorlati szempontból fontos. Ez a mű megérteti a tanítóval, milyen fontos a tanításban az, hogy a tanító a gyermek gondolat- és ismeretkörét vizsgálódás tárgyává tegye és ahhoz fűzze a tanítást. E vizsgálódás élet- és lélektani alapon nyugszik, ezért ha a magyar nyelv tanításánál alkalmazzuk, kiváló sikert érünk el vele. Kérem tehát, a javaslatba ezt is méltóztassanak bevenni, hogy a gyermek játék- és társalgási nyelve az egész vonalon magyar legyen az iskolában és az udvaron. Az anyanyelvét ezáltal semmi sérelem nem éri, mert a gyermek az anyanyelvén társaloghat és játszódhat a szülői háznál. E nélkül úgy lesznek a magyarosítással, mint voltak eddig, vagy mint most is vannak a gimnáziumban a latin, görög és német nyelvvel. Ezt is hány éven, hány órán át micsoda készültségű tanárok tanítják és mégis egy növendék se tanul meg 8 év alatt se latinul, se görögül, se németül. Szabó József. 421 millió. Miért nincs pénz a tanítókra? Elharácsolták! Wekerle Sándor miniszterelnök április 4-én egy, három §-ból álló törvényjavaslatot terjesztett a törvény- hozás elé, melynek czélja az, hogy a közösügyi kiadásokból a magyar szent korona országaira eső, de törvény- hozásilag még nem engedélyezett összegeket a magyar törvényhozás törvénybe iktassa. 421 millió! Egy horribilis összeg, melyet kidobtak mindenféle pocsék haszontalanságokra és még hozzá anélkül, hogy ezen óriási összeg elkótyavetyéléséhez a magyar törvényhozás csak egy szóval is hozzájárult volna! Hallatlan manipuláczió ! S mire kellett ez a rengeteg összeg? A boszniai, herczegovinai és limi parancsnokságokra, intézetekre s csapatokra; mindentéle hadi felszerelésekre, ágyúkra, taracz- kokra s mind olyanra, amelyekre, ha nem lett volna pénz, az ország biztosan összedőlt volna! Szóval ismét lenyúztak rólunk egy bőrt s ez ismét a mi számlánkra, a tanítók számlájára megy! Hja, ez olyan magas politika, amihez nekünk, tanítóknak, nem szabad értenünk. Nekünk csak azokat az ostoba, buta frázisokat szabad és muszáj zsebrevágnunk, amelyeket a fejünkhöz csapkodnak a bársonyszékes úrak, mikor a kenyerünket kérjük, amikor el akarják velünk hitetni, hogy nincs pénz! De azért őkelmék 421 milliókat szórnak széjjel anélkül, hogy abból csak egy fikarcznyi haszon vagy előny hárulna erre a szegény hazára és nemzetre! 421 millió!
