Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-04-15 / 7. szám
2. ÉV. NAGYBÁNYA, 1907. ÁPRILIS 15. 7. SZÁM. NEMZETI NÉPMŰVELÉS TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP Bundaforgatás. A függetlenségi párt árulása. Csak tizennégy évvel ezelőtt történt. 1893-ban. Nem egyszer szólottunk róla s most ismét vissza kell rá térnünk. Nem azért, mintha a függetlenségi pártnak a figyelmét újra fel akarnók hívni az 1893-ban tett Ígéretére, jobban mondva a tanítók fizetésemelése tekintetében felállított akkori követelésére, hanem azért, hogy Magyarország minden tanító-emberének a legkülönösebben figyelmébe ajánljuk azon körülményt, hogy a függetlenségi párt a tanítókat a leghatározottabban, a legvakmerőbben becsapta. 1893-ban oly szilárdan állította fel a tanítók fizetésemelésére irányuló követelését, hogy azt gondoltuk, hogy az az oszlop soha, de soha nemcsak össze nem omolhat, hanem még csak meg sem inoghat! Azt gondoltuk, hogy soha senkiben és semmiben a függetlenségi párton kívül nem bizhatunk s ha valamire számítunk, e számításunk beteljesedését csakis a függetlenségi párttól várhatjuk! És miért nem?! Hisz 1893-ban ez a párt a földet is kifordította volna sarkaiból a tanítókért (most már tudjuk, hogy ez csak tisztességtelen politikai manőver volt!) s torka szakadtából ordította, hogy addig, mig a tanítók ki nem lesznek elégítve, egy jottát sem fog megszavazni semmire sem! S a függetlenségi párt e cselvelése oly pazar fényesen sikerült, hogy az ország tanító-emberei csak úgy tódultak a függetlenségi párt zászlaja alá, hogy azt minél magasabbra emelhessék, mert a remény szilárd volt. hogy ők is csak e zászló alatt és segítségével vihetik győzelemre ügyüket. Akkor még ez volt az üdvözítő párt, az üdvözítő zászló! Reményünk nagy volt és ábrándoztunk egv szebb, egy boldogabb jövő felől, melynek aranysugaras napját a függetlenségi párt fogja felkelteni. A nap fel is kelt tizennégy év után. Megjött a hajnal. Megjött az aranysugaras nap, de oly szépen és oly melegen szórta fényét ez országra, hogy a függetlenségi párt szörnyen izzadni kezdett alatta. A régi bunda szörnyű meleg lett, meg kellett hát fordítani. Igv került hát új köpenveg alá a dicső függ. párt s amióta megfordította a bundáját, nincs ember, aki ráismerjen! A felkelő nap aranysugaraiból és melegéből nem kaptak a tanítók semmit! Napirendre került a fizetésrendezés. Vártuk, hogy a függ. párt újra kiáll a síkra a nemzet nyomorgó napszámosaiért, reméltük, hogy most már mi is megkapjuk a mi mindennapi kenyerünket, mert hiszen uralomra jutott a zászló, amelynek becsületében bíztunk! Azt gondoltuk, hogy nem lesz többé tanítói nyomor s gyermekeink majd megismerhetik a fehér kenyeret is! S oly édes volt nekünk ez az álom, ez az ábrándozás! De, hogy egy nagy tanulsággal gazdagabb legyen nyomorúságos életünk: ránk szakadt egy újabb, nagy csalódás, amely megtanított bennünket arra, miképp higyjünk ezentúl annak a pártnak, amely függetlenségi és 48-as pártnak csúfolja magát s amely oly átkozottal! becsapta és bolonddá tette a magyar tanítóságot! Addig azonban égető szüksége volt e pártnak a tanítóságra, mig a húsos fazék köré most oda ültek ebédezni, most a tanítóságnak a szerepe a nyomorúlt Lázár szerepén is alól marad! Ez legalább kapott morzsákat, de mi? Álmodozhatunk és reménykedhetünk egy szebb, egy boldogabb jövő felől, hogy majd egy újabb csalódással ismét gazdagabbak lehessünk. Ámde a függetlenségi pártban többé nem bízunk, szavának nem hiszünk s bolondításainak többé nem fogunk felülni! Lesz még idő, amidőn ismét jók lennének a tanítók egy kis támogatásra, de tudni fogjuk ismerni madarat tolláról! Mi már nem segíthetünk a tanítók fizetésrendezési törvényjavaslatain, mert ezek a nvonior- törvényjavaslatok most már lényegtelen módosításokkal törvényerőre fognak emeltetni. Ezek ellen tehát most már hiába küzdünk, de rendszeresen kell szervezkednünk s egyedül magunkban bíznunk, hogy a jövő eseményei ne találjanak
