Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-04-15 / 7. szám
2 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907. április 15. bennünket annyira készületlenül és szervezetlenül, mint a fizetésrendezési törvényjavaslatok, melyek jobb anyagi sorsot biztosíthattak volna részünkre, ha — egyebek leszámításával — a függ. párt nem fordított volna bundát! Küzdelmünket azonban nem fogjuk a jövőben sem feladni, sőt hatványozott erővel fogjuk a harczot kíméletlenül tovább vinni, mert arra a zászlóra, melyet mi bontottunk ki, úgy esküdtünk fel, hogy vagy győzünk vagy meghalunk, de hátrálni — édes tanítótestvéreim — soha, de soha nem fogunk. Pálinkás Béla. Olvasóinkhoz. A »Nemzeti Népművelés« alig tekinthet vissza még csupán egy éves múltra s már is azzal az örvendetes dologgal léphetünk olvasóink elé, hogy lapunk mindinkább szélesebb körben kelt érdeklődést, figyelmet és meleg pártolást. Jól esik ezt tanítótársaink javára írni akkor, amikor a tanítók hosszú küzdelme után végre bevisszük a köztudatba, hogy a tanítóságnak szüksége van egy szókimondó, független újságra, amelynek munkatársai önérzettel, bátran, mindenkivel szemben, meg merik mondani az igazságot, szolgálva vele az iskola és a tanítóság jogos érdekeit. Sikereinkkel nem szoktunk dicsekedni, de most mégis egy örvendetes hírt kell regisztrálnunk, melyet bizonynyal olvasóink is honorálnak. Örömmel jelenthetjük tehát, hogy lapunk részére sikerült megnyernünk Verner Jenő székesfővárosi tanítót s hírlapírót, kinek tollából lapunkban már eddig is több kitűnő czikk jelent meg. Verner barátunk mint főmunkatárs lép lapunk kötelékébe, kinek Ígéretét bírjuk, hogy velünk karöltve fog küzdeni a tanítók érdekeiért. Nem tartjuk szükségesnek, hogy őt a tanítóságnak bemutassuk. Az Ő neve és széles irodalmi munkássága már jó rég ismeretes a tanítók előtt s most, mikor velünk együtt indul el a harczba, felkérjük: a jövőben is oly bátorsággal s oly nyíltan szálljon síkra minden tanító érdekeért, amint ezt a múltban tette! Isten hozott, kedves Barátunk! PÁLINKÁS BÉLA, ■* a »Nemzeti Népművelés« felelős szerkesztője. A »Nemzeti Népműveléscc-hez. — Levél a szerkesztőhöz. — Kedves Bélám! Szives meghívásodat örömmel elfogadom, bár nagyon, de nagyon elfoglalt ember vagyok, amennyiben délelőttönként tanítok, más időmet pedig a redakczióban töltöm, keresve a mindennapi kenyeret. Mindazonáltal majd csak kerítek időt magamnak, hogy Reád és lapodra is gondoljak, mert szívem szerint való fiú vagy, aki a tanítóságér t önzetlenül, bátran és szeretettel dolgozol. Nem tudom, szüksége van-e reám a tanítóságnak. Sokat ne várjatok tőlem, de egyet feltétlenül s ez : az igazmondás. Tanítótestvéreim minden erényét és hibájaZ ismerem, bár akkor vagyok boldog, ha az én népem dicsőségül zenghetem. De azért ne vegyétek tőlem zokon, ha néha-napján oda is nyúl a kezem, ahol valami hibát látok. Talán nem szükséges mondanom, hogy engem nem köt semmiféle ígéret s nagyon nyakas legény vagyok. Nem ijedek meg senki árnyékától: mert rágalmazni nem tudok, az igazságot pedig senkinek a szép szeméért sem bújtatom el. Nem ígérek tehát sokat, de azon fogadalmat, mely- ivei lapod zászlaja alá lépek mint főmunkatárs, becsülettel, nemcsak hogy meg fogom tartani, de be is fogom váltani! Ezekben vagyok atyafiságos szeretettel híved: Verner Jenó. A nemzeti követelményeink Apponyitól. A nem állami iskolák két csoportba osztandók. Az első csoportba tartoznak a magyar tannyelvű iskolák. A második csoportba a nem magyar tannyelvű iskolák. Ez utóbbi csoportba sorozhatok a vegyes tannyelvű iskolák. A magyar tannyelvű nem állami iskolák törvényjavaslata külön kellene legyen. Vagy ha egyben marad is, a kettő között mind szervezetileg, mind fizetésileg éles különbséget kell tenni. Mert az oláh tanítók sem képzettségiig, sem magatartásiig (Hogy értsük ezt ? Szerk.) nem érdemelnek oly fizetést, mint a magyar tannyelvű iskolák tanítói. Ezeknek a kántori illetményt lehet mellékesnek venni, amazoknál nem. Mert igazok van az oláh püspököknek, hogy sok az a fizetés. Azon a fizetésen a gyermekeiket mind úrrá nevelik, hogy legyen a magyar államnak ellensége. Ha eddig annyi volt az analfabéta az oláhok közt, ezután is majdnem annyi lesz. Mert tudásilag köznépi nívóra sülyedt oláh tanítóktól ne várjunk honmentő munkálatot. Az oláhoknál eddig nem a tanító képességét nézték, hanem azt, hogy jó román-e. Déznán láttam véletlenül egy ilyen szolgálati bizonyítványt román nyelven kiállítva. És ha ilyen informácziója nincs az iskolaszéknek, nem is választja meg igen sok helyt, mert »az oláh haza mindenek előtt.« A magyar tannyelvű iskoláknál az iskolaszék, mint szükséges rossz, meghagyandó. A nem magyar tannyelvűeknél eltörlendő, mert ez akadálya a magyarosításnak. (Mi ezt egész másképp fogjuk fel. Szerk) Az igen helyes intézkedés, hogy a segély a tanító kezéhez közvetlenül utaltatik ki, mert így biztosan megkapja az oláh tanító is a segélyt minden esetben s nem fogják a hatóságok kegyképpen akkor, amikor akarják neki adni, hogy vele eloláhosítási törekvéseket jutalmazzanak. Mert nagy szó az egy tanítóra, ha a pénzt most és nagy szó, ha azt három,
