Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)

1907-04-15 / 7. szám

2 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907. április 15. bennünket annyira készületlenül és szervezetlenül, mint a fizetésrendezési törvényjavaslatok, melyek jobb anyagi sorsot biztosíthattak volna részünkre, ha — egyebek leszámításával — a függ. párt nem fordított volna bundát! Küzdelmünket azonban nem fogjuk a jövő­ben sem feladni, sőt hatványozott erővel fogjuk a harczot kíméletlenül tovább vinni, mert arra a zászlóra, melyet mi bontottunk ki, úgy esküdtünk fel, hogy vagy győzünk vagy meghalunk, de hát­rálni — édes tanítótestvéreim — soha, de soha nem fogunk. Pálinkás Béla. Olvasóinkhoz. A »Nemzeti Népművelés« alig tekinthet vissza még csupán egy éves múltra s már is azzal az örvendetes dologgal léphetünk olvasóink elé, hogy lapunk mindinkább szélesebb körben kelt érdek­lődést, figyelmet és meleg pártolást. Jól esik ezt tanítótársaink javára írni akkor, amikor a tanítók hosszú küzdelme után végre bevisszük a köztu­datba, hogy a tanítóságnak szüksége van egy szó­kimondó, független újságra, amelynek munkatár­sai önérzettel, bátran, mindenkivel szemben, meg merik mondani az igazságot, szolgálva vele az iskola és a tanítóság jogos érdekeit. Sikereinkkel nem szoktunk dicsekedni, de most mégis egy örvendetes hírt kell regisztrál­nunk, melyet bizonynyal olvasóink is honorálnak. Örömmel jelenthetjük tehát, hogy lapunk részére sikerült megnyernünk Verner Jenő székesfővárosi tanítót s hírlapírót, kinek tollából lapunkban már eddig is több kitűnő czikk jelent meg. Verner barátunk mint főmunkatárs lép lapunk kötelé­kébe, kinek Ígéretét bírjuk, hogy velünk karöltve fog küzdeni a tanítók érdekeiért. Nem tartjuk szükségesnek, hogy őt a tanítóságnak bemutassuk. Az Ő neve és széles irodalmi munkássága már jó rég ismeretes a tanítók előtt s most, mikor velünk együtt indul el a harczba, felkérjük: a jö­vőben is oly bátorsággal s oly nyíltan szálljon síkra minden tanító érdekeért, amint ezt a múlt­ban tette! Isten hozott, kedves Barátunk! PÁLINKÁS BÉLA, ■* a »Nemzeti Népművelés« felelős szerkesztője. A »Nemzeti Népműveléscc-hez. — Levél a szerkesztőhöz. — Kedves Bélám! Szives meghívásodat örömmel elfogadom, bár nagyon, de nagyon elfoglalt ember vagyok, amennyiben délelőttön­ként tanítok, más időmet pedig a redakczióban töltöm, keresve a mindennapi kenyeret. Mindazonáltal majd csak kerítek időt magamnak, hogy Reád és lapodra is gondol­jak, mert szívem szerint való fiú vagy, aki a tanítóságér t önzetlenül, bátran és szeretettel dolgozol. Nem tudom, szüksége van-e reám a tanítóságnak. Sokat ne várjatok tőlem, de egyet feltétlenül s ez : az igazmondás. Tanítótestvéreim minden erényét és hibájaZ ismerem, bár akkor vagyok boldog, ha az én népem di­csőségül zenghetem. De azért ne vegyétek tőlem zokon, ha néha-napján oda is nyúl a kezem, ahol valami hibát látok. Talán nem szükséges mondanom, hogy engem nem köt semmiféle ígéret s nagyon nyakas legény vagyok. Nem ijedek meg senki árnyékától: mert rágalmazni nem tudok, az igazságot pedig senkinek a szép szeméért sem bújta­tom el. Nem ígérek tehát sokat, de azon fogadalmat, mely- ivei lapod zászlaja alá lépek mint főmunkatárs, becsülettel, nemcsak hogy meg fogom tartani, de be is fogom váltani! Ezekben vagyok atyafiságos szeretettel híved: Verner Jenó. A nemzeti követelményeink Apponyitól. A nem állami iskolák két csoportba osztandók. Az első csoportba tartoznak a magyar tannyelvű iskolák. A második csoportba a nem magyar tannyelvű iskolák. Ez utóbbi csoportba sorozhatok a vegyes tannyelvű iskolák. A magyar tannyelvű nem állami iskolák törvényjavaslata külön kellene legyen. Vagy ha egyben marad is, a kettő között mind szervezetileg, mind fizetésileg éles különbséget kell tenni. Mert az oláh tanítók sem képzettségiig, sem magatartásiig (Hogy értsük ezt ? Szerk.) nem érdemelnek oly fizetést, mint a magyar tannyelvű iskolák tanítói. Ezek­nek a kántori illetményt lehet mellékesnek venni, amazok­nál nem. Mert igazok van az oláh püspököknek, hogy sok az a fizetés. Azon a fizetésen a gyermekeiket mind úrrá nevelik, hogy legyen a magyar államnak ellensége. Ha eddig annyi volt az analfabéta az oláhok közt, ezután is majdnem annyi lesz. Mert tudásilag köznépi nívóra sülyedt oláh tanítóktól ne várjunk honmentő munkálatot. Az oláhok­nál eddig nem a tanító képességét nézték, hanem azt, hogy jó román-e. Déznán láttam véletlenül egy ilyen szolgálati bizonyítványt román nyelven kiállítva. És ha ilyen informácziója nincs az iskolaszéknek, nem is választja meg igen sok helyt, mert »az oláh haza mindenek előtt.« A magyar tannyelvű iskoláknál az iskola­szék, mint szükséges rossz, meghagyandó. A nem magyar tannyelvűeknél eltörlendő, mert ez akadálya a magyarosí­tásnak. (Mi ezt egész másképp fogjuk fel. Szerk) Az igen helyes intézkedés, hogy a segély a tanító kezéhez közvet­lenül utaltatik ki, mert így biztosan megkapja az oláh ta­nító is a segélyt minden esetben s nem fogják a hatóságok kegyképpen akkor, amikor akarják neki adni, hogy vele eloláhosítási törekvéseket jutalmazzanak. Mert nagy szó az egy tanítóra, ha a pénzt most és nagy szó, ha azt három,

Next

/
Thumbnails
Contents