Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)

1907-03-30 / 6. szám

1907. márczius 30.

NEMZETI NÉPMŰVELÉS

állami tisztviselők és a nem állami tanítók pedig, akik köz- tisztviselőknek minősíttettek, ezek viszonyaik rendezésének tehát, ha nem is mindenben azonosnak, de egybehangzónak kell lenni a többi állami alkalmazottak és a többi köztisztviselők jogviszonyai rendezésével. (Igaz! ügy van!) Ennek folytán én ennek az általános rendezésnek ebben a törvény- javaslatban nem praejudikálhattam. ebbe a törvényjavaslatba csak azt vettem he, ami a legsürgősebb, egyebekben pedig a fennálló kereteket fentartottam azon általános rendezésig, amely, reményiem, nem hosszú idő múlva be fog következni. (Helyeslés.)

Mi volt a legsürgősebb, t. képviselőház ? A legsürgősebb az volt, hogy egyfelől a tanító már is az önkénv ellen biztosítékkal láttassék el. Ezt a biztosítékot a törvény- javaslat létesítette abban az intézkedésében, amely szerint a tanító azoktól az illetményektől, amelyeket a törvény számára megállapít, azokhoz való jogától, valamint állásához való jogától, csak szabályszerű fegyelmi Ítélet által mozdítható el. Ez a tanítónak garancziája. Másfelől azonban a fegyelem lentartásáról is kellett gondoskodni: és ha Pető t. képviselőtársam és más képviselőtársaim azt találják, hogy a fegyelmi eseteknek felsorolása itt laza és tág magyarázatu és mindaddig, amig ezt az állításukat részletesen meg nem indokolják, nem is volnék hajlandó ennek alapos voltát elfogadni. (Igaz! Úgy van! De tessék ezt összehasonlítani a most fennálló egyetlen fegyélmi szabály- lyal, amely az 1876 : XXVIII. törvényczikk 7. §-ában foglaltatik és amely igy hangzik: (Olvassa.) »A tanító hivatali vétséget követ el hanyagság, a növendékekkel való durva bánásmód s általában a törvényben vagy azon alapuló rendeletben kiszabott hivatalos kötelességeinek akár mulasztással, akár más módon megsértése áll.« Itt egyáltalában semmi meghatározás sem foglaltatik; az a körülírás, amelyet az 1876. t. most érvényben levő törvény tartalmaz, egyfelől valóban kiszolgáltatja a tanitót az eljáró közegek önkényének, másfelől azonban a kellő fegyelem fentartására egy olyan kormánynak, amely nem akar az önkénynek fegyvereivel élni, hanem amely pozitív támpontot keres arra, hogy valakivel szemben érvényesíthesse jogait, egy ilyen kormánynak a kezébe a fegyelemnek fentartására semmi eszközt sem ad. A legsürgősebbnek azért azt tartottam, hogy amint mondám, először a tanító az önkény ellen megóvassék azzal az előbb idézett intézkedéssel, amely csak szabályszerű fegyelmi ítélettel mondja megvonhatónak az illetményeit, megtámadhatónak állását, hogy másfelől a fegyelmi esetek — amint én teszem — megfelelőleg körül- Írassanak és szabályoztassanak és a fegyelmi büntetések rendszere is megállapittassék. Mert az, amit t. képviselő- társam még kíván, hogy t. i. mondassák meg, hogy milyen fegyelmi vétségre mely fegyelmi büntetés alkalmazható; az egyszerűen keresztülvihetetlen. (ügy van!) Minden egyes fegyelmi esetre annak súlyos volta szerint vagy az egyik, vagy a másik büntetés alkalmazható. A fegyelmi esetek természete az, hogy nem nevezhető egyikük sem önönmagában véve súlyosabbnak, mint a másik, hanem mindegyik keretében lehet könnyebb vagy súlyosabb fegyelmi vétséget elkövetni, (Úgy van!) úgy hogy tisztán nem fegyelmi eset minőségétől, hanem annak súlyától függ a fegyelmi büntetés kiszabása.

(A helyi viszonyok.)

Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! A fizetésrendezéssel függ még össze az, hogy Novák t. képviselőtársam kifogásolta a fizetéseknek a helyi viszonyok szerint való csoportosítását. Ezt én nem értem. Mindazon fizetésrendezések, amelyekről nekem tudomásom van — és ez a dolog természetével függ össze — helyi viszonyokhoz mértén állapítanak meg különböző fizetési fokozatokat. Ha valamely szemrehányás érhetné e

szempontból javaslatomat, ez inkább az volna, hogy a helyi viszonyok szerinti csoportosításban nem megy elég messze, illetőleg, hogy azon helységekben, amelyekben az életviszonyok drágábbak, nem ad nagyobb különbözeti pótlékokat a tanítóknak, mint aminőket ad. De hát, t. képviselőház, ennek oka is azokban a viszonyokban rejlik, amelyekkel számolnunk kellett. Én a nagyobb különbözeteket csak úgy idézhettem volna elő. ha a legszerényebb alapíizetést kevesebbre tettem volna 1000 koronánál. Ezt nem akartam. (Helyeslés.) Ezzel az 1000 koronával meg akartam állapítani azt az abszolút minimumot, amelyen alul tanítói fizetés nem lehet. A helyi különbözetek pedig a később bekövetkezhető kedvező viszonyok közt, amelyekre bizony sokat kell ráutalnunk, fokozhatok lesznek anélkül, hogy a törvénynek különben való ökonómiája bármikép megzavartassék. (Helyeslés.)

A t. képviselőtársam előre látja, — nem tudom miért,

— hogy ebből nagy igazságtalanságok fognak származni, mert hát a legifjabb tanitókat fogják — nem tudom miért,

— azokon a helyeken alkalmazni, ahol nagyobb alapfizetés jár és akkor az érdemes régi tanítók ezekkel szemben hátrányban lesznek.

Bocsánatot kérek, olyan közoktatásügyi kormányzatot nem tudok elképzelni, amely indokolatlanul, különösebb érdemeknek vagy képességeknek esetétől eltekintve, — amelyeknek mindig van jogosultságuk az érvényesülésre — ne nézné azt, hogy a kezdő fiatal embert már azért is, mert tapasztalatlan, már azért is, mert kipróbálva nincs, már azért is, mert még érdemeket szerezni nem volt neki alkalma, a csekélyebb fizetésű helyekre helyezze el és az érdemesebbeket léptesse elő, amennyiben pedig az érdemesebbeket és az idősebbeket nem lehet az ő érdemeikhez és szolgálati idejükhöz mért áthelyezések utján magasabb helyekre juttatni, ez a javaslat gondoskodik arról, hogy á helyben maradó tanító, az a tanító, aki akár azért maradt helyben, mert nem akadt jobb más állása, akár azért, mert valamely kulturális vagy nemzeti érdek kívánja, hogy ő azon a helyen megmaradhasson, ahol különösen áldásos tevékenységet és befolyást fejt ki, áthelyezés nélkül is helyi pótlékban megkapja azt a fizetést, amelyet akár mint igaz- gató-tanitó, akár egy jobb helyre való áthelyezés esetén megkapott volna. (Helyeslés.)

{Az önkormányzati elv.)

Pető t. képviselőtársam a gondnokságok szervezése ellen is kifogást emel. Ö ugyan csak egy pontra nézve fejezte ki magát világosan, de egyáltalában odavetette azt a kritikát, hogy ez nagyon merész lépés.

Bocsánatot kérek, a javaslatnak egyik sarkalatos alapelve' az önkormányzati elvnek bevitele az állami iskolák helyi felügyeletébe. (Helyeslés.) Nekem, aki úgy fogom fel az önkormányzatot, hogy az nemcsak a helyi érdekű ügyeknek önkormányzati elintézését jelenti, hanem a társadalom hivatott elemeinek belevonását az állami feladatok megoldásába is, természetszerűleg kellett odajutnom, hogy az állami iskoláknak adminisztrácziójába is az önkormányzati gondolatot bevigyem. (Élénk helyeslés.) Ebben az irányban nem tettem oly merész lépést, csak egy nagyon óvatos, nagyon kicsiny lépést tettem tudatosan, éppen mert a dolog uj, éppen mert gyanítottam, hogy sokan aggodalmakat fognak ez irányban táplálni s mert magam is ki akartam előbb próbálni az intézményt, hát azt a szerény lépést tettem előre, hogy először is az önkormányzati elemeknek részvételét a gondnokságokban, tehát az állami iskoláknak helyi felügyeletében ahhoz a feltételhez kötöttem, hogy az állami iskola létesítésében valami módon résztvettek légyen, akár ingatlannak átengedése, akár anyagi támogatásnak megszavazása, akár iskolai adójuknak erre a czélra való felajánlása által. Szóval az elv az, hogy az nyerjen jogkört, aki