Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-12-15 / 23. szám
1907. december 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 3. könnyen. Hiszen, ha arról van a szó hogy egyik-másik felfelé petrolőr, lefelé kutyabör üzelmeit a saját értékükre kellessen redukálni, meg vannak fellebbvalóink fel egészen a miniszter személyéig, hol az igazságos ügyet mégis diadalra lehet juttatni. És ha mégis ..., ott van a parlament s ott van a pártatlan magyar sajtó! Ezért van nekünk szükségünk egy független s minden befolyástól mentes orgánumra. A tügget- len sajtó oly kincset képez, közéletünk terén, melyet ha fel nem ösmerünk s kiadjuk kezünkből, úgy járunk vele mint az a néger, kinek egy gyémántja volt s azt is a gazdájának vitte el, hogy annak hatalma még nagyobb s az ő rabszolgasága még tűrhetetlenebb legyen. Most azonban nem erről van a szó, hanem arról, hogy : itt van az ideje annak, midőn a tanítóság nyugalma és az iskola érdeke megkívánja, hogy az igazgatói állások betöltését bizonyos rendszerességgel szabályozzák. Felvetem a kérdést és kérem osztálytanító kartársaimat méltóztassanak hozzá szólani. Mert hogy is állunk e tekintetben ? Ki lehet a mai rendszer mellett igazgató ? Az, akinek valami hatalmas protektora van fenn, s a korifeusok uszályhordozója ide lenn. Mert tudni kell, hogy vannak emberek, akik legnyulékonyabb természeti tüneményekké bírnak átalakulni. A legvakmerőbb bukfenceket és a legszánalmasabb csúszást ők produkálják. Nincs állat a világon, mely oly bárgyú arcot tudna vágni és nincs pillangó, mely ocsmányabb hernyóvá tudna válni, mint ezek. Az érdem, a tehetség, a különböző iskoláknál eltöltött hoszszabb szolgálati idő, az exponált nemzetiségi vidéken folytatott küzdelemmel teljes eredményes működés, vajon figyelembe vétetnek-e egy-egy igazgatói állás betöltésével? Nekem keserű csalódásaim vannak e téren. No persze, ha minden arra érdemes egyénnek volna valakije, aki oda fenn a figyelmet reá irányítsa, de hát ilyen mecénással nem min- denikünk rendelkezik. (Azt hiszem Czáró kolléga, semmiféle igazgatói állásért, politikai vigéckedésért nem adná el magát. A szerk.) Ismerek én olyan igazgatót, aki minden lelki furda- lás nélkül bátran a vizitkártyájára írhatná, hogy: „képviselőnk j kegyelméből a piripócsi iskola igazgatója“ és ismerek olyan tanítót, aki valóban hivatásos tanító, meg van az irodai ügy és rendviteli képessége s az irodalom terén is tevékeny működést folytat, de azért igazgatói állásra nem fog előlépni soha. Pedig saját fülemmel hallottam, midőn a megyei tan- felügyelő azt mondta neki: „Barátom! Magának képességei folytán már egy nagy iskola igazgatójának kellene lenni!“ Hja, a körülményekkel megalkudni nem tud s önérzetes érzelmei — úgy látszik — hogy erre nem jogosítják. Most már kérdeni bátorkodom : mi ambicionálja a tanítót ? Az előléptetésnek, a haladásnak milyen reménye serkentse és ösztökölje? Talán napjainknak azok a számtalan szép szavakban kifejezésre juttatott mondásaink: hogy a tanitó- pálya ilyen, meg a tanító pálya olyan! Kérem alássan, a frázisokból ma már megnem élünk. Az efféle jelszavakkal többé cinegét fogni nem lehet. Ezeknek ma már nagyon az a sorsuk, ami a cinkotai itcének. Az itce kiment a divatból s helyébe jött a liter. Azóta némely életbölcs korcsmáros ajtaján ki is vagyon írva a figyelmeztetés, hogy: „itt a liter, nincs már hitel!“ Mi tehát a teendő? Az, hogy legyen az igazgatói állás az előléptetésnek, a haladásnak egyik foka; a tanítói pálya egyik emelkedő lépcsője; amelyre ne a hízelgés és a kegy juttatta az embert, hanem a kor. a belátás, a tapasztalat, a tudás éz az érdem. A tanítói rangfokozatról egy másik cikk keretében fogok értekezni ugyan, de már most érinteni kívánom, hogy igazgatóvá ezután legalább is 15 éves szolgálati idővel biró tanító neveztessék ki. (Nem tartom helyesnek. Az igazgatói álláson az arravalóság jogosít, nem az, hogy valaki előbb született. A szerk.) S e kinevezésnél vétessék figyelembe az illetőnek több iskolánál szerzett tapasztalata, tanítói tevékenysége és irodalmi működése. Ezeknek bejegyzésére a minisztériumba „Törzskönyv“ vezettessék; vagyis olyan nyilvántartás, melyben ne csak az átszenvedett fegyelmüket jegyeznék fel, hanem az illető jótulajdonságait, képességeit, tehetségét és érdemeit is. Kereskedelmi nyelven szólva : legyen annak a könyvnek „Tartozik,“ de legyen „Követel“ rovata is. Itt következnék most a dolog leglényegesebb és sok körültekintések megfontolandó része: hogyan történjék ez ? Vagyis a követel rovat miként töltessék be? Erre nézve eltérők lehetnek a vélemények. Elmondom én is, mondja el más is, azután győzzön a jobb! Szerintem a tanfelügyelő minden évben legalább is egyszer meglátogátná az összes járásabeli iskolákat s ott minden egyes tanító és tanítónő osztályában az éppen órán levő tárgyból gyakorlati tanítást tartatna — 10, 15 perc elégséges ehez — ebből megállapítja a tanító előadói s tanítói tehetségét, a rend s fegyelem ügyvitele körüli képességeit. Mert a gyermekek feleletei nem alkalmasak arra, hogy azokból birál- tassék meg a tanító. Ennek alapján aztán lelkiismeretesen osztályozná és pedig: 1. dicséretes, 2. jeles, 3. jó és 4 kielégítő osztály fokozatot vélek. Rossz osztályzatot a tanítónak adni nem lehet, mert egyrészről a képezdei tanárikar ítéletét dezauválni nem lehet, de másrészről meg az erre a pályára j évek hosszú során átal készült embert sem szabad kenyerétől megfosztani. Osztályzatát a tanfelügyelő mindenkinek kü- lön-külön megmondja; a jókat megdicséri, a kielégítőket nagyobb buzgalomra ösztökéli. Tanév végén pedig véleményét minden tanítónak Írásban adja ki. Ez képezné egyúttal a tanító „működési bizonyítványát“ is, a mit pályázatok alkalmával kérvényéhez csatolhatna és nem kellene: paphoz, jegyzőhöz, igazgatóhoz Canosszába járni szives támogatás iránt. Az osztályzásokat a tanfelügyelő minden évben a minisztériumba terjesztené be, ahol ezek a törzslapra volnának Írandók. A tanító társadalmi, irodalmi működését a tanfelügyelő szintén éber szemmel figyélné s minden évben arról is jelentést tenne a minisztériumba, hol ez is a törzslapra jönne. Ezek s egyébb idevágó dolgok képeznék a törzskönyv „Követel“ oldalát; mig a „Tartozásba“ a kihágások, fegyelmek és büntetések részére volna hely. A minisztériumból pedig az év végével minden tanító s tanítónőnek megküldenék törzskönyv lapjának kivonatát, hogy igy egyrészről az illető meggyőződjék a reá vonatkozó adatok pontos bejegyzéséről, más részről pedig a saját tükre mindig előtte álljon. Azt hiszem, hogy az fokozná az ambíciót és serkentené
