Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-12-15 / 23. szám
4. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 1907. december 15. a tanítót arra, hogy törzskönyvi lapja mentői fényesebb és kielégítőbb legyen. Mivel pedig tényleges szolgálatban levő igazgatóvá nem lehet minden tanító, de előléptetését szolgálati évei után mindenki várhatja, azért az állami tanitó s tanítónő 20 éves szolgálata betöltésével automatice jusson a „címzetes igazgatóéi rangfokozatba, törzsfizetésén kívül eső évi 200 kor. fizetésemelkedéssel. Ezek volnának azok miket egyelőre e tárgyban mondani kívántam, mert érezzük mindnyájan hogy a mai rendsor igy meg nem álhat. Tehát: Lépjünk a tett mezejére ez irányban is s ha kitartunk igazságos ügyünk mellett a siker nem fog elmaradni/ (Székelykeve.) Czáró János. Csipketanfolyam Nagybecskereken. Vagy 30 éve tanulmányozza hazánknak déli, különösen bánsági részén a háziipart Streitman Antal főgimnáziumi rajztanár. Minden 2-3 évben valamilyen kiállítást rendezett, hol az ipar hol pedig a művészet köréből. Egy-egy új intézményt létesített. Megindult a tulipán mozgalom. Az önálló vámterületet állítsunk fel mi, polgárok házunk küszöbén. E buváikodó, a köznép ízlését, életét kutató tanulmányozó ember szomorodott szívvel tapasztalta, hogy az a meglehetősen fejlett háziipar a közvetítők lelketlen kapzsisága folytán szünőfélben van, erősen hanyatlik. Hozzájárult az az indokolatlan hiúság is, hogy csak azt tartották és tartják még ma is szépnek jónak és Ízlésesnek — a mi külföldi. Kutatásaiban rájött már rég arra is, hogy Ausztriában óriási módon fejlett háziipar van társadalmi — a művelt úri nők szabad óráikban szívesen dolgoznak és naponta 1—3 koronát keresve, járulnak a család anyagi helyzete jobbá tételéhez — de leginkább állami támogatás mellett. Az a sok csipke, a miért évente milliókat fizetünk a szomszédnak, itt is megkészülhetne! A mit jót tapasztalt a külföldön, hozzátéve saját eszméit emlékiratban a kormánynak adta át, kérve a magyar háziipar megmentésére és fejlesztésére támogatását, intézkedéseit. Addig is, mig a hivatalos egyének döntenek és ezt végrehajtani kezdik, ne teljék el az idő hiába. Kezdje meg a társadalom. A magyar hölgyek aránylag kevés csipkét készítenek. A selejtes külföldi, gyári munka helyett készítsünk mi finomabb, ízléses csipkéket. Tanítsuk meg rá a társadalmat. Dr. Mihálovics Ödönné a tulipánkert, magyar igazvédő egyesület helyi női csoportjának elnöke is ez eszme szolgálatába szegődött. Streitman Antalnak újabb intézményt sikerült ezelőt 7 héttel létesítenie. Megnyílott Nagybecskereken vagy félszák tanulóval a csipketanfolyam. A tanulók úri nők és leányok. Ilyen tanfolyammal sokfelé kísérleteznek, de oly tökélyre sehol sem juthatott, mint Nagybecskereken. A tanfolyam három ágazatot ölel fel működési körébe. És pedig a varrottcsipkekészitést, ennek vezetője Kuss Berta állami tanitó nő; a horgolt (ér) csipkekészitést, vezetője Partilla Qézáné úrnő, és a vertcsipkekészitést, vezetője Engel Ilonka úrhölgy. Később az elemi ismeretek elsajátítása után egy negyedik ágban is nyernek kiképzést a tanítványok. Ez a- rajz és a mintatervezés, melynek előadója Streitman Antal tanár lesz. Motívumokéi a magyar népdalokban előforduló összes virágokat veszik majd és ezeknek lerajzolására és helyes színezésére is kioktatják a tanítványokat. A tanfolyam egész esztendőre terjed szombat és vasárnap kivételével minden este 5-től 7-óráig. Kuss Berta áll. tanítónő mint okleveles ipartanitónő kiváló szaktudással, nagy ambícióval és odaadással vezeti a kezdet nehéz utain. A célirányos, szakszerű beosztás Budapesten is feltűnt, a honnan Pálfy József a Tulipánszővetség titkára meglátogatta és a szervezete meg az elért eredmény felett teljes megelégedését fejezte ki. A tanfolyam célja, hogy a hölgyek úgy a saját szükségleteiket fedezzék művészi kivitelű készítményekkel, valamint, hogy azokat a nagy közönségnél értékesítsék. Az értékesítést, mint halljuk a Tulipánszövetség fogja közvetíteni. A cél még az is, hogy a tanfolyam tanulói tudása, kik már bizonyos alapkészültséggel lépnek a tanfolyamba egykét év alatt a művészi fokra emelkedhessél úgy a tervezésben, mint a technikában. Az a törekvés, hogy a tanfolyamot jeles készültséggel végzett nők a magyarországi érchegységekben és egyebütt nyitandó tanfolyamokhoz tanítókul megbiz- zassanak. Adja az Isten, hogy ez eszme mielőbb valóra váljon! Ne jöjjön a külföldről egy arasznyi csipke se! Szegfű Sándor. EGYESÜLETI ÉLET. A hontmegyei tanítók gyűlése. „Hontmegye Általános Tanító egyesülete“ f. évi november hó 21-én, Ipolyságon, a városháza dísztermében tartotta VIII. rendes közgyűlését Jávor B. Lajos elnök ete mellett. A jegyzőkönyvet Ettenbreger Sándor és Bankó János vezették. Jávor, egyesületi elnök gazdag tartalmú megnyitóbeszédében meleg szeretettel üdvözöli a megjelent kartársakat, majd el- parentálja az egyesületnek négy halottját és bejelenti, hogy a hontmegyei tanítóság igaz barátját: Makoviczky Cirjék kir. tanf. tolnokot segédtanfegyelővé léptette elő a miniszter. A közgyűlés lelkes örömét fejeze ki efelett és Makoviczkyt jegyzőkönyvileg üdvözli. Végül előadja az elnök, hogy a közgyűlés tárgyát a számadások felülvizsgálása és a tisztujitás képezik. Következett ezután a tisztujitás. A risztujitáson elnökké Tóth Aladár ipolyszakállasi tanitó, lapunk munkatársa választatott meg egyhangúlag. Alelnök: Nedeczky Ferenc szántói tanitó jegyzők: Bankó János maróthi Ettenberger Sádor pereszlényi tanitó, pénztáros Kis Lajos ipolysági tanitó lett. Választatott ezenkívül egy 12 tagból álló választmány. — A megválasztatott tisztikar nevében, Tóth Aladár, elnök köszönte meg a bizalmat és kijelentette, hogy teljes erejével arrafog törekedni, hogy az egyesület fölvirágozzék. „Az én programom — úgy mond — a munka és az ügyszeretet. Ennél csak a mai státuszunk iránt táplált mélységes szeretetem nagyobb. Ez a szeretet lesz vezérlő fáklyafényem, mely — hi-
