Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-01 30 / 2. szám
2. ÉV. NAGYBÁNYA, 1907. JANUÁR 30. 2. SZÁM. NEMZETI NÉPMUVELÉ TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, melyek a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA, könyv- és papirkereskedő czímére, Nagybányára küldendők: Egy évre......................................................................6 K. Fél évre......................................................................3 K. FELELŐS SZERKESZTŐ PÁLINKÁS BÉLA. KIADÓ TULAJDONOS: KOVÁCS GYULA. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére, Fiume, belvárosi áll isk. (Via deli’ Ospedale) küldendők. Kéziratokat nem ártunk vissza. R fizetésrendezés kérdéséhez. Most már tehát teljesen tisztában vagyunk azzal a tervezettel, melyet Apponyi miniszter a tanítók fizetésrendezése tárgyában alkotott. Természetesen még csak általánosan ismerjük a tervezetet, a részleteket majd csak akkor mutatják meg az ország tanítóságának, amikor már késő lesz ! Igen, csak általánosan ismerjük a tervezetet, de ez is elégséges annak a konstatálására, hogy Magyarország tanítóságát a mostani kormány épp úgy becsapta, mint akármelyik elődje. Apponyi Albert gróf miniszter a képviselőház közokt.-ügyi bizottságának ülésén (melyről lapunk múlt évi 8-ik számában emlékeztünk meg) kijelentette, hogy ,,meg fogunk tenni annyit, hogy egyrészt tanítói nyomorról többé beszélni ne lehessen és hogy tanítóink helyzete az előrehaladottabb európai államok tanítóival összhangba hozassák.“ Mivel pedig a kormány immár rendezte a tanítók fizetését, ergo morgó : nincs többé tanítói nyomor s nincs többé a tanítók fizetése tekintetében sem Magyarországon ázsiai színvonal! A rendezés pedig úgy történt, hogy tényleg be lettünk osztva valami osztályfélékbe, de ezek az osztályok nagyon is messze esnek azoktól az osztályoktól, amelyekről a tanítók álmodoztak ! Szóval a tanítók fizetésrendezését egy kormány sem ütötte és üthette volna agyon úgy, mint ezt a mostani nemzeti kormányunk tette. Azonban szó sincs róla, nem mondjuk, hogy a kormány nem tett semmit, de nem tett úgy és annyit, ahogy és amennyit a tanítók jogosan elvártak tőle. Mert az a rendszer, melyet Apponyi miniszter beszédéből megismertünk, korántsem fogja a tanítóságot kielégíteni. Legnagyobb hibája a rendszernek éppen az, hogy osztályokba sorozta a tanítókat. De a tulajdonképeni fizetésrendezés is — ha ugyan beszélhetünk rendezésről - kiknek szól első sorban? Az állami tanítóknak. És a többi 25 ezer tanító? Hja, kérem, azok még nem érdemelték meg ! Azok csak úgy juthatnak hozzá, ha szót fogadnak, ha megfelelnek a feltételeknek ! De azért az állami tanítókkal is szépen elbánik a fizetésrendezés, mert teljesen elfedkezett arról, hogy ezeknek legnagyobb része, a zöme, oly helyeken működik, melynél fogva csak az ezer koronás osztályra számíthat. Tehát a kezdő fizetés, mely minden tekintetben európai szint vall, 1000 K. Hol maradt hát az 1400 K? S hol maradt a fizetési rangosztályokba való beosztásunk, melyet az ország tanítósága egyértelmüleg hangoztatva követelt ? Hol van a miniszterhez intézett memorándum eredménye s hol van a sikere annak a kiáltó szónak, melyet a nemzethez intéztünk ? 1 De hol van az egész ország tanítósága mozgalmának gyümölcse ? ? ! Mi a magunk részéről elégszer megjövendöltük, hogy a memorándumozásokkal soha czélt nem ér a tanítóság. Megjövendöltük azt is, hogy a kiáltó szónak sem lesz eredménye. De nekünk mindig az volt a bajunk, hogy sorsunk intézését mindig oly emberekre bíztuk, akik először nem is tanító-emberek, másodszor pedig akiknek a zsebük is, meg gyomruk is elég nagyszerűen és praktikusan van úgy berendezve, hogy távolról sem lehet fogalmuk arról, hogy mi is az a tanítói nyomorúság ! Az ilyen vezetőknek köszönhetjük, hogy a kormány ilyen szépen kifizetett minket. Mert bizony szent igazság, hogy a több ezer koronás, busás javadalmazásu vezetők —- akik hogy, hogy nem kerültek illetéktelenül a tanítók élére — bizony kétségbe nem fognak esni soha, ha ezerszer is elutasítanak bennünket jogos követeléseinkkel ! Mert ezek az urak teljesen megelé- gesznek a memorándumok gyártásaival, a többit? ! azt üsse a kő, gondolják magukban! Az ország tanítósága tehát nem" lehet megT elégedve a mostani fizetésrendezéssel ! Vádoljanak bennünket akár tulköveteléssel, akár rosszindulattal vagy bármi akármivel, de mi a magunk ré-r széről nem ismerjük el azt, hogy a tanítók fizetésrendezéséről készülő törvény teljes kielégítést nyújtana a tanítóságnak! Mi nem elégszünk meg semmi szin alatt sem az ilyen rendezéssel s kö
