Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-09-16 / 17. szám
1907. szeptember 16. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 3. között. Így ki-ki tapasztalni fogja, hogy ez utóbbi azért leggazdagabb, mert legszorgalmasabb, legtakarékosabb. Gondoskodnék azután népiesen, szórakoztatóan megirt hasznos füzetekről is, amalyeket a földművelésügyi kormány, a Magyar Gazdaszövetség, az 0. M. G. E. s más kulturegye- siilet segítségével sok ezer példányban, minden személyes érintkezés után ingyen kiosztana. Ami végül a tanítók, papok szociális működésének vezetését, irányítását, esetleg kioktatását illeti, ez egyike a legfontosabb feladatoknak. Száz meg száz tanító, pap panaszolta, hogy szívesen tenne a lapért, ennek gazdasági, szociális előmenetele érdekében, de tájékozatlan, azt se tudja, hogy hogyan és hol kezdje az akciót. Nem csoda, erről eddig hivatalosan senki sem gondoskodott. Erről s általában gazdasági, szociológiai dolgokról a pap- és tanítóképző intézetekben mit sem tanult. Ezért kell most pótolni e hiányt, másrészről pedig az újabb népnevelő generációt ez irányban is kiképezni. A papok, tanítók irányítása, szociális irányú érzékének kifejlesztése, tájékoztató könyvekkel való ellátása szintén a szociális ügyosztály tiszte. Igaz részben ezt a Magyar Gazdaszövetség, az országos és vidéki gazdaegyesületetek is elvégeznék; de tudnunk kell, hogy a papra, tanítóra igy sokkal jobban lehet hatni s az irányítást is szívesebben veszi a maga legfelsőbb hatóságától : a kultuszminisztertől. A pap és tanító természetesen, mint a szociális ügyosztályok. legbuzgóbb külső munkatársa, mindazon akcióban segítségére lenne a központnak, amiről eddig szó volt: a nép boldogitásának százféle dolgában. Ő volna a jegyzővel együtt a község lelke. Ő váltaná valóra a kormány, a nagyok eszméit. Ő volna a nemzetiségeket megnyerő, kibékítő, boldogulásukat előmozdító faktor s az okos magyarosítás élő apostola. A papok, tanítók, jegyzők volnának a nemzetest végső idegszálai, emezek az egész nemzetet a központtal összekötnék, hogy egészséges irányban fejlődjék az egész szervezet. Egyébiránt a kultuszminiszteri szociális ügyosztálynak is az a végső célja, ami általában minden népiskolának: Neveljünk a magyar hazának értelmes, gyakorlati, vallásos és becsületes polgárokat. Ne legyen a honban senki, aki legalább írni, olvasni ne tudjon, aki a magyar nyelvet szóban, írásban ne értse, aki a nagy állameszménck rendületlen hive ne volna. Neyelve oktatásunkat, kössük össze gyakorlati ismeretek nyújtásával, végül mindezt terjesszük ki a felnőttekre is, hogy munkásságunk igazi népoktatássá nemesedjék. Plántáljunk mindkét nembeli ifjúságunkba erős közgazdasági érzéket, hogy a gazdasági és szociális eszközök sokféleségével fölvértezhessük a küzdelmes életre, hogy a gyakorlati pályákat megszeresse. Véssük szivébe hazánk nehéz helyzetét, a változott idők követeléseit s mutassunk rá Széchenyi szellemében, hazánknak Keleten való jövőjére. Ha a népoktató intézetek (beleértve a polgári iskolát is) és a létesítendő szociális ügyosztályok megteszik kötelességüket, akkor a Mailáth József gróf megrajzolta „Falusi jólét fája“ mielőbb élő fává fog lombosodni hazánk dicsőségére. (Folytatjuk.) A testvériség az, mikor mást nem önző céljaink vak eszközének tekintünk, hanem úgy, mint önmagunkat, sőt saját főcélunknak^ ebből fejlődik ki az én és a te, a társadalom. Én és te alkotjuk a társadalmat, hogy saját akaratunk szerint, hogy te is azt akarod a mit én, azaz egyik azt a mit a másik, emelkedünk egymás érdekében a tökéletesbülés felé, az eszme emberéhez a tökéletes emberhez. A gyermekek kínzása. Évről-évre fölhangzik a panasz szülők és tanítók részéről, hogy főleg telente vétek a kis iskolás gyermekeket az ágyból fölzaklatni és már 8 óra előtt az iskolába küldeni. A tanítók sok helyen eredményesen szálltak síkra e fontos közegészségügyi dologban, de több községben hajótörést szenvedett a humánus indítvány, mert nálunk a maradiság vaskalapot nyom sokszor a legegészségesebb reformok fejére. Most Porzsolt Kálmán az Esti levelek illusztris írója, költői lélekkel és színes tollal száll síkra a kérdésben. Úgy véljük, olvasó közönségünk azon tagjainak, kik a Pesti Hírlapot nem olvassák, örömet szerzünk, ha a kitűnő cikket ide iktatjuk. íme a cikk: Az állatkínzás ellen van védelem. De az emberkinzás számos faja szabadon dühöng. Most csak egyre hívom föl a közfigyelmet, mert ez időszerű: a gyermekek kínzására. Az iskoláztatás a tanórák szerencsétlen beosztása mellett valóságos gyermekkinzás. Ezen segíteni kell. És most van itt az ideje, mikor szeptember elején az uj tanév kezdődik. Az embervédő humanus intézkedéseket divat manapság sztrájkokkal kierőszakolni. Tán diák-sztrájkot csináljunk, hogy belássák végre az iskolaföntartók a jelenlegi órabeosztás lehetetlenségét ? Lehetetlen emberkinzás a kis gyermekek tanóráit reggel 8 órakor kezdeni a téli hónapokban. A kicsinyeket kora reggel, hat és fél hét órakor már ki kell ráncigálni a meleg ágyból, hogy a ködös, nyirkos, hideg utcán dideregjenek végig az iskoláig. Az erősítő álmuktól fosztják meg őket s aztán még csodálkoznak, hogy már a gyermekek idegei is tönkre mennek. A kora kelés arany leleteiről lehet mesélni a felnőtt embereknek, akiknél az egészséges életnek, a sikeres munkának s az üzleti haszonnak egyik föltétele a korai kelés. De a kisgyermekeknek a fejlődés legkritikusabb éveiben meg kell adni a kellő alvást. És ettől fosztja meg őket a hivatalos paedagogia, mikor a legkisebb diákokra is meghagyja a 8 órai iskola-kezdést. Nem a tanárokat és tanítókat terheli a felelősség ezért a gyermekkinzásért, mert hiszen a tanügyek rendezése nem a tanügyi szakemberektől függ ebben az országban. Jogászok csinálják nálunk azt is. Azért hal éhen az ország a „jus“ mellett. (Milyen gyönyörű igazság! A szerk.) Az iskolafentartó hatóságoknak a dolga, hogy új rendet hozzanak be a tanításba. A tanároknak és tanítóknak csak haszna lesz ebből, mert az ö egészségükre is kell vigyázni. (Köszönjük. Még ezt nem mondta Magyarországon senki. A Szerk.) A tanférfiunak a szellemi munkája örli a lelket és sorvasztja a testet. Az ő egészségük kímélése is megérdemelné, hogy kilenc órakor kezdődjék télen a tanítás. De a gyermekek érdeke egyenesen megköveteli ezt a reformot. Vagy azt várják a hatóságok, hogy a szülők sztrájkoljanak? Még mt érhetik azt is, hogy az összes apák összegyűlnek a „Trieszti nő“-nél s kimondják, hogy mindaddig nem küldik egyáltalán gyermekeiket az iskolába, amig a kilenc órai kezdést be nem hozzák. Aztán amelyik szülő a megállapodás ellen is elviszi gyermekét korábban az iskolába, azt a többi apa el fogja verni, mint ahogy a szocialisták ki szokták vívni az érdekeik respektálását. Ha az idén be nem hozzák a humanus reformot az iskola-Jentartók, akkor ezennel bejelentem, hogy megcsináljuk a szülök sztrájkját. Akkor majd egy világra szóló botrány után belátják az „illetékes körök“, hogy nem lehet hatósági gyermek-kinzást büntetlenül cselekedni. Ha Magyarországon a legjelentéktelenebb kis változta- tatást is akarja az ember, ami mindenkinek használna és senkinek sem ártana, akkor se mozdul senki, hogy megcsinálja azt.
