Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-09-16 / 17. szám
4. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 1907. szeptember 16. Vasvillát kell csinálni az ambernek a tollából s azzal szúrkálni, mint a kényelmes bivalyt, a hatóságokat és a közvéleményt. Most, az iskolai év kezdetén, ismét följajdulnak a szülők s, engem is szúrkálnak, hogy ne hagyjam elaludni a dolgot. Én csak tovább adom a szúrást. Ha mindenki igy tovább adja, talán egyszer csak fölébredünk s kimászunk a pocsolyából. „Szakadatlanul folytatni kell a harcot, — írja ma hozzám egy író-ember, — a mostan divó buta és embertelen rendszer ellen, mely arra kényszeríti a szülőket, hogy 5—8 éves gyenge gyermekeiket reggel fél 7 órakor fölkeltsék, fél 8-kor kitegyék az utcára és elhajtsák őket az iskolába. Mert bizony sokszor hajtani kell a szegény kicsikéket. Korán kelő ember vagyok. Reggel fél 8 órakor már baktatok a hivatalom felé. Téli hideg, nedves napokon, ha egy iskolaépület felé közeledem, szívét facsaró látvány tárul elém. Halavány, vézna 6—9 éves emberkék karavánja húzódik az iskola felé. A ködtől alig látnak, a hideg össze-vissza-mardossa az orrocskájukat; nehányja összefogódzik, hogy igy talán kevésbbé érzik a hideget. Soknak nincsen télikaoátja, ezeket majd megveszi a hideg. Kis arcocskájukon az elhagyatottság érzésétől és a hidegtől könnyek csöpögnek végig. De az emberek rájuk se hederitenek, lökdösik a szegény kis mártírokat jobbra balra és a nagyságos hivatalnok pap ép ez időben fordul át a meleg ágyban a másik oldalára. Láttam szegény anyákat, akik elkísérték kis szülötteiket az iskolába és látva, hogy a hidegtől könnyek csöpögnek a kicsi szemeiből, sírva fakadtak. Hogy mit látunk a külvárosban egy januáriusi, ködös reggelen, vagy egy fagyasztó hideg hófúvásos napon, az könnyen elképzelhető ..." . . . Gróf Apponyi Albertet és Bárczy István polgármestert meg kellene kérni, hogy egyszer keljenek föl hat óra után s álljanak ki fél nyolc órakor az utcára egy iskola elé ! . . . Meg vagyok róla győződve, hogy ha ez a két ember ezt a kis áldozatot meghozná a gyermekeknek, hát huszonnégy óra alatt elrendelnék a reformot! Azok számára, a kik nem igazi művészek és azok számára a kik csak a külső tényleges életet élik, a tökéletesedésnek egy útja van: a szenvedés. Nem államosítunk. Az Alkotmány szeptember 1 -én megjelent számában ezen a címen Gedeon tollából cikket közöl melyben a többek között a következőket írja: „A mi álláspontunk határozott. Soha és semmi szili alatt a katholikus egyház nem mehet abba az eszmébe, hogy tanítóképző intézeteit elállamositsa. Sem a római, sem a görög- katholikus egyház nem moudhat le arról, hogy tanítóit legnagyobb részben maga nevelje fel és képezze ki. Mihelyest egyházunk püspökei ebbe bele mennek, fel van adva a katolikus nevelés az egész vonalon.“ Gedeon aztán ezzel az obskúrus gondolkozással okolja meg nézeteit.: „Az egyháznak megvannak a maga keresztény elvei, melyeket az állam a maga intézeteiben nem respektál. Más dolog egy embert abban a meggyőződésben nevelni, hogy Jézus tanítása pozitív igazság és más dolog abban a hitben -nevelni valakit, hogy minden vallás egyenértékű.“ Halljátok ezt protestáns és elfogulatlan katholikus tanítók. Az egyháznak megvannak a maga külön speciális elvei. Tudjuk mik azok. Vakon hinni mindent, a humbugot, a sötétséget is. Minden józan ember egyenlőnek minősiti a vallást, Gedeon és a katholikus egyház nem. „Az állam mondja Gedeon a maga külön szabadalmazott nézetével, az állam a különböző vallásu polgárok részéről türelmet követel, a katholikus egyház az egyén iránti felebaráti szeretetet parancsolja, a tévedést azonban nem tisztelheti.“ Már pedig tévedni emberi dolog. Mintha csak azt mondaná Gedeon, üsd a fejét, mert nem katholikus. „A katholikus intézetek növendékeitől az egyház a szentségekhez gyakori járulást a naponkénti szent mise hallgatást várja el, meri a katholikus hit folytonos gyakorlás nélkül elfonnyad.“ Nem a hit fonnyad el jó uram, hanem a pap zsebe szükül. Mentői többen hisznek a gyónásban, annál többen vannak, a kik a papnak hordják a garast s úgy látszik ezzel a hit is megmarad a pap is meghízik. „Az állam a vallási gyakorlatok számára nem ad sok időt.“ , És ez jobb is igy. Mert a tanító sokkal jobban használ az iskoláinak ha tanítani tud, mintha egész nap olvasót morzsol. „A katholikus tanítók örök minta képe Jézus“. Az állami tanítóké egészen mások. Vájjon mik? Franke, Basedov, Pestalozzi? Nem jó uram, Jézus mindnyájunk mintaképe. Ne monopolizálják el tőlünk Jézust. Ne csináljanak belőle katholikus Jézust, ő az egész világ emberiségéért tanított és halt meg. „A tanítóképzők államosítását nem engedhetjük ma, mikor mind jobban közeledik az a veszedelem, hogy a parlament oly elemek kezébe kerül, a kik Istennek fogalmaival mit se akarnak törődni.“ Dehogynem! A szociálizmus senki vallását nem bántja Csak a papokat üti, kik vallást hirdetnek és istentelenül élnek. Szipolyoznak, terrorizálnak és itt-ott a családi szentélybe is betolakodnak. „Az egyház nem gyarapíthatja a túltengő állami hatalmat már csak azért sem, mert azt a tételt, hogy az állam minden emberi jog kizárólagos forrása, sohasem ismerte el és nem fogja elismerni. A római császárok háromszáz év alatt több mint tiz millió keresztényt öltek meg és mind annak voltak vértanúi, hogy az állam nem kizárólagos joga az emberi jogoknak.“ Ha, ha, ha! Mit szóltok ehhez kollégák. A római császárok szerepelnek az alkotmány hasábjain s nem a spanyol inkvizíció! „Mivé lenne továbbá minálunk a tanítók nevelése, ha a hazafias felekezeti tanárok helyét, állami darabont tanárok foglalhatnák el. Essetek hasra a nevetésben. Hazafias-kormány alatt nincsen darabont tanár, mert ha van, az állam tesz róla, csak arról nem tesz, hogy a t. egyház nem restel paktálni a nemzetiségi oláhval, a legdiihösebb pánszlávval sem, ha kiszoríthat belőle egy néppárti voksot. így fejtegeti Gedeon ur agyalágyult nézeteit, nagy kacagására a tanitói karnak. Holló Gábor. A tanító a hadseregben. Sokat láttam milyen keservesen sir az anya, ha megtudja, hogy a fia bevált katonának. Hogy zokog, midőn október elsején a fiúnak búcsúzni kell a szülői háztól. A szülő tudja a fiú érzi, hogy nehéz napokra kell 2 vagy 3 évig virradnia, sok gyötrődést, sok kíméletlenséget kell átszenvednie. Nehezen de 2, 3' év alatt valahogy megszokja a szenvedést, de a tanító 8 hét, vagy 13 nap alatt még hozzá szokni sem tud. Ha a paraszt fiúnak az illemhelyet kell pucolni, megteszi fütyülve, a tanító kínos undorral. (Ha megfeszítenének se tenném meg! A szerk.) Mostani gyakorlatom alatt is megtörtént, hogy a tanítók kezébe adták a súroló kefét és a rongyot, hogy súrolják fehérre a szoba padlóját, s meszeljék be
