Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-05-30 / 10. szám
2. ÉV. NAGYBÁNYA, 1907. MÁJUS 30. 10. SZÁM. NEMZETI NÉPMŰVELÉS TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, .melyek a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA, könyv- és pa- pirkereskedő czímére, Nagybányára küldendők: Egy évre . . . 6 K. Fél évre . . . 3 K. FELELŐS SZERKESZTŐ PÁLINKÁS BÉLA. FŐMUNKATÁRS: VERNER JENŐ. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére Fiume, belvárosi áll. isk. (Via deli’ Ospedale) küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Beszéljünk őszintén. Reviczky Gyula, az oly korán elhunyt jeles lyrikusunk egyik költeményében azt mondja: »A világ csak hangulat.« Ezen igazság szépsége s tárgyilagos logikája fölött elmélkedni esztétikusaink hivatásának tekintem; azért én jelen esetben csupán arra szorítkozom, hogy a kartársi szeretetre vonatkozó észrevételeim megokolásában a fölhozott idézetet alapigazságnak kidomborítsam. Igazságról lévén pedig szó, a tényeknek megfelelő állításaimat a mai ideges kor túlhajtott érzékenysége legkevésbbé se vegye ingerkedésnek; mert hiszen hogy ennek még csak gondolatárnyéka is távol áll tőlem, nemcsak fejtegetésem alábbi fonala, de részben maga czikkemnek választott címe is bizonyítja. Az őszinteség kötötte koszorúba, én csak egy leve- lecskét akarok belefonni, egy levelecskét, amely — sajnosán — arról beszél nekünk, hogy a kartársi szeretet biz’ oly nagy mértékben hiányzik közöttünk s hogy folytonosan egymás ellen kajánkodva erkölcsi súlyunkat az archimedesi törvény fajsulyával kissebbitjük. Húsz század óta áll Kárpátok bércein pajzsot tartva a magyar géniusz, fennen hirdetve a világnak: »Áll Buda, él magyar még« — nemzeti erény nyel diadalt aratva világdúló förgetegeken s efialtesi szégyenfoltokon. És mig — idegenül állván itten Európának ebbeli véleményét a korszerű tudományok fegyvereivel megdöntöttük, itt, a kelet s nyugat határmesgyéjén im a haladás szuverénéi lettünk. És lám ! Mégis elérve minden nemesebb célt és lét- fentartó jogalapot, húsz század év után a nemzeti műveltséget s ezzel kapcsolatos boldogulást ápoló és tovafejlesztő művezetők: a tanítók, kartársi szeretet híján robotolnak. A csodákkal határos minden más alap megváltoztatására volt erőnk, megfelelő eszközünk s ezen változtatni nem tudtunk. De mindaddig változtatni nem is lehet, amig hazánk összes tanítói áthatva a nagy nemzeti és népnevelési ügy fontossága által nem egy czél eléréséért fognak törekedni és mig hazánk összes tanítóinak kebelét nem egy eszme közössége: a magyar állam kiépítése és hazánk nemzeti kultúrájának megizmosodása, szóban, tettben, de főleg érzelemben fogja képezni. Ez utóbbi kelléknek ápolása mindenek fölött szem előtt tartandó és sokkal jobban mint bármely más pályánál. Mert a példákból az igazság ez: vegyük akármelyik közágazatát a társadalmi életnek s azt fogjuk tapasztalni, hogy annak minden tagozata a maga hivatásában egy körben mozog. Itt van pl. az orvosi pálya. Legyen az illető körorvos, városi orvos, avagy társulati bányaorvos, mindegyiknek hivatása teljesítésében csak egy közös czél lebeg szemei előtt s egy érzés hatja át lelkiismeretét: a szenvedő emberiség megmentése és fájdalmának enyhítése. Ott van az ügyvédi kar. Még akkor is, midőn két fiskális egymással szemben áll, csak szellemi tornát vívnak egymással, de közös czéljuk csak egy: az igazság kiderítése, melyhez pedig azon alapon, hogy minden emberi tett egy külső ok hatásának következménye, mindkét delikvensnek jussa van. De igy van ez a többi pályákon is, melyeknek ösz- szehasonlilását csak a t. olvasó becses türelmének túlmér- tékben való igénybe vétele szempontjából nem eszközlöm csúpán. És csak annyit jegyzek még meg, hogy a fungáló pályák egyesei úgy mint összessége nem ágaznak alfajokra, sem nemzetiségi csoportokra. Mennyivel másként áll azonban a dolog a mi pályánkon, ahol annyiféle megkülömböztetés és szétválasztás van az : állami, kincstári, községi, volt batárőrvidéki, uradalmi, társulati, magán s többféle felekezeti elnevezés alatt. És ezek, ne fojtsuk el kérem az igazságot, bizony nem mondhatom, hogy valamennyien egy őzéiért küzdenek. Ámbár bele esvén én is a fraziologia modern betegségébe, tanításunknak közös czélja »világot gyújtani a rakoskodó elmék sötét éjjelébe,« de a nevelést illetőleg, nem habozom kimondani, hogy nagyon is eltérnek utaink, Hogy mennyire ostromolják hazaellenes tanításokkal nemzetiségeink ifjúságát, mutatja az a negyed féloldalt elfoglaló jegyzék, melyet a hivatalos lap nem rég megjelent számában adott ki a V. K. Minisztérium, a hazai iskolákból 1868-tól 1905-ig kitiltott könyvekről és térképekről. A felsorolt és kitiltott el'éle nyom látványok száma 190. De hol vannak még azok, melyeket büntetlenül terjesztenek még a családban és az iskolában ? Hogy nem merően hiú gyanúsítás ez, mutatja a kezeim közt lévő »Istoria Patriei« czimü könyv, melynek szerzője V... G... s a román felekezeti iskolákban tanítják. Ebből a következőket jegyzem ki: »Kr. u. mintegy 900 évvel jöttek a mi országunkba a magyarok«... »Abban az időben a mi országunkban többféle népek laktak; a Duna- Tisza közt a bulgárok, az ők fejedelmük vala Zalán; a
