Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-12-31 / 24. szám
1907. december $1. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 3. izében, gondolkodásában, elveifölött nem alkuszik, lapja sikereit nem dobolja és a sablonos, fejbólintó avult tartalom helyett, mindenütt a modern tanító elevenségével igyekszik azon, hogy a tanítói jellemfejlesztések s a tanítói közélet szoros hullámverések közben tisztitódjék meg iszapos folyásától. Kartársak! Tapasztalati tény az, hogy a szenvedőket a rokonszenv a testvériség viszonya köti össze. Ez uj év kezdetén fűzzön össze bennünket is a testvériség és szeretet. Szűnjön meg végre a visz- szavonás és széthúzás átka közöttünk; s azoknak, kik erre törekednének, a Jézus szavaival rólaszoljatok: „Ne uralkodni, hanem becsültetni és tiszteltetni vágy- gyatok!“ Legyen e lap, a mi lapunk, a mi szócsövünk. Eget. földet és csillagokat nem igér ugyan, de a mi iró gárdájától telik, azt nem kevés ambícióval és tisztességgel fogja közönsége elé vinni. A tapasztalt bátorításból pedig hinni reméljük, hogy törekvéseinket megértve m^.enk fogtok álláni és közös célunk érdekében kibontott zászlónk köré csoportosultok. Az ilyen esztendő tartalmas lesz, nem olyan sablon mint a többi. Ebben a hitben kívánok a „Nemzeti Népművelés“ közönségének boldog új évet. (Székelykeve.) Czáró János. Az erkölcsök lazulása. Mostanában a szekszuális pedagógia témáján lovagolnak. A prűd elnevezés nagyontetszik a sok zagyva tudósnak, a kik azt hiszik, hogy értenek a dologhoz. Az egyik az erkölcsök javítását sürgeti, mikor a nemiélet elfajulását konstatálja. Már pedig bizonyos: hogy Bajorország, hol a nép a legvaltásosabb a legtöbb gyilkosság történik és az olasz, briganti, mielőtt gyilkolni megy, gyertyát éget, hogy a gyilkosság jól sikerüljön. A fejlett ipari államokban, a gazdag független államokban az erkölcsök is szilárdabbak. Az erkölcs lazulásának gazdasági oda van es a gazdasági élet jobbá tétele az erkölcsöket is javítja. Tessék a statisztikát olvasni! Becses tudomány. A száraz számoknak lelke van. Azt mondja a statisztika, hogy pl. Budapesten 83 ágy volt 1893 ban, a melyben 3—4 ember hált, olyanok, a kik egymással nincsenek rokonságban. Nemi külömbség nélkül 70 ezernél több személy aludt párosán. A nyomorúság, az erkölcsi élet lazulásának oka. Nyíltan beszélik, hogy ipari, hivatali munkásnők, nemcsak a lelkűket, de a testüket is oda adják ma már — a tőkének. A kenyérkérdést előbb uraim s azután rendezzék a vallási kérdést! A tehetségek elkallódása. A mikor egy-egy színész tehetség, mint valami meteor föltűnik a színészet egén, vagy a mikor valami piktor zseni, szobrász művész, vagy valami novellista fenonién bontogatni kezdi szárnyait, azt szokták mondoni, a kultúra megint erős tehetséget nyert a felfedezésben. Az ilyen izmos tehetséget becézik, segítik, útját egyengetik, bár szegényes módon, de valamiképpen mégis adnak valami arányát, hogy dicsőséges pályáját megfuthassa. Igaz, hogy külföldön hamarább céljához jut az egyén, nem kell addig iparkodni a hírnévért, a mig az idegeket megőrölte az ember. Nálunk a mig sikerül a nevet forgalomba hozni, addig a szenvedés iskolájában térdig gázol a férfi. És sokszor a tehetségesebbek a hírnév jó-kenyerén élnek, a selejtesebbeket pedig tele lármázzák díszes jelzőkkel, fölsallangozzák pajtásko- dó reklámvirágokkal. Egy-egy jó bokáju primadonna képes ezreket keresni, tud egy országon uralkodni, ha véletlenül néhány kritikus el tudja hitetni, hogy a kisasszony vénuszi testű, a formája plasztikus szépségű. Egy-egy talentum évekig elkoplal, egyszer aztán vélellenül bekerül a forgalomba s ünnepelt hős lesz. Sehol egy pályán sem kallódik el annyi tehetség, mint éppen a tanítói pályán. Pedig mindmegannyi tehetség elkallódása, valóságos csapása a kultúrának, a társadalomnak, az államnak a községnek, a fiatal generációnak. A legtöbb fiatal tanító tele lelkesedéssel, harmatos reménységgel, lelkében virággal, tiszta akaraterővel jön ki az életbe. Egy ötesztendő letördeli lombos cselekvés virágait, itt-ott felujul ambíciója de a koldus fizetés tudatának éles szele, kifújja örökre. ... Hegedűs Gyulát az élő legnagyobb színművészt, mi tette nagygyá ? Az a sarkaló és tehetségét egyre fejlesztő biztatás, mely megnyilvánult minden új szerepében, ha szerető közönsége elé lépett. A tanító tehetsége? Fejlődhet-e ez abban az államban, a hol analfabéta gatyás iskolaszéki tagok bírálják s a hol legjobb munkájáért is éppen úgy fizetik, mint azt a ki a dolgát csapni való rosszúl csinálja. Fejlődhet-e ott a tehettség, a hol fiatal korban a tanító kap 10 frt. heti fizetést s ugyanekkor a felszabadúlt gyerkőc mesterlegény kap 15—20 irtot? Fejlődhet-e ott az ideálizmus, a mikor a tanító fiatal korában kénytelen adósságot csinálni, ha ugyan azt akarja, hogy kabátos emberek körébe juthasson ? A fiatalkori adósságot egész életén keresztül nyögi a tanító, ha ugyan fiatal korban azt határozza el, hogy megmarad müveit embernek. Hány kisebb, hány selejtesebb embert látok, a ki mellettem sokkal kisebb szellemi befektetéssel mily fényes jövedelmet tudnak maguknak biztosítani. Én délelőttönkint oda adom a szivemet az iskolának, oda adom a tüdőmet, a türelmemet, délután mint a gőzerőre fogott gép szántom a papirost az idegemet roncsoló hirlapirás műhelyében, mindég a legjavát adva annak, a mit tudok, az éjjeleimet a tanulásra kell adnom, hogy az, a ki okosabb, a ki többet tanul, ki ne vegye számból a falatot, mert akkor az én édes családom éhezni fog. így se vájkál a tejfölben, csak éppen annyi van, hogy kelünk, fekszünk, búban-örömben, egyik nap szegényes ebédre, majd szűk polgári kosztra telik. Ha én a kereskedelem terén annyit adok meglevő szerény szellemi erőmből, mint a mennyit az iskolának adok, ma milliomos volnék. Látom. Sokszor elnézem a házban lakó
