Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-08-15 / 15. szám
10 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907. augusztus 15. ben a törvényesen született gyermekek sorrendjébe be nem vezethetők s az anyakönyvek alakján kiállítandó egyéb jegyzékekben, tanúsítványokban és értesitvényekben csak az anya nevén nevezhetők. A református tanítói választás. A következő sorok közlésére kérettünk fel: Brenner Tivadar piliscsabai kartársamat üdvözlöm »Az iskolaszékekről« ez. czikkéért. Valóban itt volna az ideje, hogy az iskolaszékeket töröljék el. A szülő és az iskola iránti kapcsolatot nem azzal a néhány tudálékos iskolaszéki taggal kell fenntartani. Van annak más módja is. Ha a tanító szülői konferenciákat tart s meglátogatja a szülőket hajlékukban, több foganatja lesz annak, mintha a bocskoros iskolaszék nagy képpel, analfabélasággal ekzanimálja, szekálja a tanítót s olyan dolgokhoz szól, amihez annyit ért, mint hajdú a harangöntéshez. Ezúttal — ezzel kapcsolatosan — szóvá teszem a református tanítói választást, amely sok helyen most is ázsiai módon megy végbe, szégyenére más, ideá- lisabb presbyteriumnak, mely a kor színvonalán áll. Sok helyen a presbytérium kurátora leitatja a híveket és olyan tanítót választanak, mint a milyet a kurátor akar, daczára annak, hogy az uj zsinati törvény tiltja az etetést-itatást, a csúf megvesztegető korteskedést. Ez állításomnak meg- világositására, illetve igazolására sok példát tudnék felhozni. Egy esetet felhozok most is: 1906. év aug. havában történt X. községben (szerettük volna, ha nevén nevezte volna a községet. A szerk.) ref. tanítói választás. A presbyterium egy tagja feláll legelsőnek s elmondja »szerény véleményét.« Megjegyzendő, hogy a volt tanító »éltes« ember volt s föltétien mennie kellett. A szerény véleménye a t. presbyter urnák olyan formán hangzott, hogy a leg- fiatalabbat kell megválasztani, csak a legfiatalabbat, mert az öreg így-úgy nem tudta tanítani a gyermekeket s igy most »csak a legfiatalabbat válasszuk meg.« A presbyterium többi tagjai helyben is hagyták az érvelést s a választás eredménye az lett, hogy az elnök felolvassa, miszerint az X-i ref. egyház presbyteriuma N. N. oki. tanítót, mint a folyamodók között a »legfiatalabbat« választotta meg iskolájához r. tanítóul. Helyénvalónak találom megemlíteni, hogy a »legfiatalabb« tanítónak még az oklevelét sem látták, mivel még csak ideiglenes bizonyit- ványnyal folyamodott. Igaza van Brenner Tivadar kartársamnak, hogy az iskolaszék ellen a tanítóknak tovább kell folytatni a küzdelmet, mindaddig, mig a az iskolaszéktől a tanító fölött éreztető basáskodást a kezükből ki nem veszik. A szülő és az iskola iránti kapcsolat megszerzése révén nem szabad olyan hatalmat adni az iskolaszék kezébe, hogy a tanitó fölött uralkodjék. Vincze György, h.-kaki ref. tanító. * Eddig van Vincze kollégánk czikke. Az iskolaszék ellen akar Írni s a presbytérium visszaélését publikálja. Mi akkor, amikor az italos választás leírásának helyet adtunk, jelezni akartuk, hogy az ilyen hasonló esetek feltárását máskor is közöljük, hogy itt is tisztogassunk s a tanítói diploma tekintélyét megóvjuk a bütyköstől s az alávaló korteskedéstől. A szerkesztő. Kassa város tanítóiért. Kassa sz. kir. város eddig is elsők között volt, aki a tanítókat nem jelzőkkel fizette, hanem mindég több fizetést adott, mint akár a t. állam, vagy az ország gazdagabb városa., A városi képviselőtestület egyik, minapi közgyűlésén Ékes Lajos városi tanácsos indítványa folytán kimondták, hogy a kassai férfitanítók kezdő fizetése 1Ő00, a nőtanitóké 1000 korona. Az első ötödéves pótlék 400, a második 200 korona, úgy, hogy ha valaki kitöltötte tanítói szolgálatát, a férfitanító 3000 koronánál, a nó'tanító 2800 koronával mehet nyugdíjba. Az igazgató mindenkor 400 koronával kap többet. Az óvónők 1000 korona kezdő fizetéssel alkalmaztatnak és 1400 korona fizetéssel mennek nyugdíjba. Kassa eszerint jobban fizeti a tanítóit, mint a főváros, nem is szólva az államról, ahol 1000 korona kezdő fizetéssel alkalmazzák a tanítót. Pályaválasztás. (Egy kis statisztika.) Volt alkalmunk áttanulmányozni az ország iskoláinak tanévvégi értesítőit, amelyekből megállapítottuk, hogy az idén 3000 diák tett érettségi vizsgát. Ezekből legtöbb a jogi pályára megy, amely pálya ma a legjobban túl van terhelve. Erről waggonszámra jelennek meg czikkek, kesereg rajta az egész ország s a Kárpátoktól Adriáig minden kezdő újságíró azt a czikkét Írja meg, hogy adjuk ipari pályára gyermekeinket, mert csak kevésnek sikerül jól jövedelmező ügyvédi irodára szert tenni. Avagy átlag kínlódik s egész életét az adósság rendezése képezi. Mindezt látjuk, érezzük, könyezzük, de azért a középiskolában még ma is latinról magyarra fordítanak és viszont. A léleknélküli tanítási rendszer mellett idő sem marad arra, hogy az ifjakat az élet nehéz küzdelmeivel megismertessék, helyes gondolkozásu ifjakat neveljenek s a gyakorlati pálya értékéről tudomást szerezzenek. Az úri proletárok számát mesterségesen növelik s innen van, hogy az »érett« ifjak- ból 26 6°/n jogászpályára lép, mig kereskedő és iparos 4 6°/0 lesz. Beszédes számok ezek nagyon, de nem a szerkesztőségeknek kellene foglalkoznak velük. A Kúria a gyermekek nemi felvilágosításáról. A gyermekek nemi felvilágosításának kérdése újabb időben állandóan szőnyegen van. Az eszmének nálunk a feministák próbáltak tért hódítani, de iparkodásuk hajótörést szenvedett a padegógusok ellentállásán. Legutóbb a magyar igazságszolgáltatás legfőbb fóruma, a kir. Kúria foglalkozott ezzel a kérdéssel, egy házasságbontó kereset kapcsán. A férj ugyanis többek közt azért is kérte a házasság felbontását, mert a felesége erkölcsrontó dolgokra tanította kiskorú gyermekeit akkor, amikor e’mondta nekik, hogy a gyermekeket nem a gólya hozza, hanem azok a nő testéből erednek. A kir. Kúria, — mint az Ügyvédek Lapja Írja — a házasságot felbontotta ugyan, de az okok között mellőzte a gyermekek felvilágosítására vonatkozó körülményt. A kir. Kúria meg- okolásának ez a része igy hangzik: »Alperesnek az a ténye, hogy kiskorú gyermekeit a szülés titkairól kioktatta, nem meriti ki az 1894: XXXI. t.-cz. 80. §-ának b) pontjában irt bontó ok fogalmát, mert ebben az eljárásban az erkölcstelen életre való reábirás vagy rábírásra való törekvés hiányzik, de a dolog természeténél fogva is, nem képezi ez az erkölcstelen élet megátalkodott folytatását.« A magyar nyelv apostolai. A F. M. K. E. szepesi választmánya mint minden esztendőben, ezidén is azon tanítókat, kik a magyar nyelv sikeres tanítása és terjesztése körül maguknak érdemeket szereztek, jutalomban részesítette. Ezidén Groszman Vendel szepessümegi, Sztankó József lőcsemajori tanítók, Kovácsy Jozefin késmárki óvónőnek 100 — 100 és Szilágyi Malvin dercsényi tanítónőnek 50 korona jutalmat adtak át. Bizony mi szégyeljük magunkat, mikor ezt is jutalomnak merjük mondani. A vigasztaló csak az, hogy érdemes kartársaink ennek az összegnek is örültek. Apponyi a magyar iparért. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet intézett a tanfelügyelőségekhez, amelyben felhívja őket, értesítsék a felügyeletük alá tartozó állami és községi iskolák igazgatóit, hogy a vezetésükre bízott iskola szükségletét ezentúl kizárólag hazai készítményekből fedezzék. Külföldi forrásokból csakis oly taneszközök szerezhetők be, amelyeket Magyarországon ez idő szerint megfelelő módon még nem tudnak előállítani, de állami intézeteknél az ilyen beszerzésekre is minden egyes esetben ki kell kérni a minisztérium engedélyét.
