Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-06-30 / 12. szám
1907. junius 30. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 3 Először is nem tudjuk, hogy mire legyen jó az a 40 korona. Mert ezért megírni egy — kéziratban — 16 oldalas eredeti dolgozatot, hát kérem, azt hiszszük, hogy senki sem lesz oly naiv, hogy ennek komolyan beugorjon. Aki pedig meg akarja Írni, annak legalább is egy kicsit utána kell néznie az irodalomban, tehát egy kicsit kutatnia is kell. Ez pedig akármilyen kevés is legyen, a 40 koronával sehogy sincs megfizetve. Másodszor pedig a főtisztelendő Hollady Jenő úr tudtára adatja mindenkinek, hogy azt a koldusalamizsna-pálya- dijat ő adja (értsd úgy, hogy: pap!), ergo-morgo a tétel kidolgozása csak egyoldalú lehet, mert a főtisztelendö úr különben megharagszik s máskor csak kettő koronát fog kiutalványozni a magánpénztárából hasonló czélra. Micsoda koldusbandának is tekintheti Hollady főtisztelendő úr a tanítókat, hogy hitvány 40 koronával nem rostéit előrukkolni! Szegénységi bizonyítványnak azonban (de nem anyagi szegénységről!) éppen megfelelő! Ha a főtisztelendő úrat csakugyan komoly szándék vezette s nem az, hogy e koldusdijjal a tanítókat megalázza, akkor kegyeskedett volna néhány száz koronát kitűzni s becses nevét — legalább a döntésig — agyonhallgatni. A magunk részéről nem minősitjük az egész dolgot másnak, mint a tanítók arczulcsapásának. Hát csak ennyit akartunk megmondani. Tolihegyi. Korrupt elemek. Lapunk legutóbbi számában e czim alatt megjelent közleményünkre a következő levelet kaptuk: Tek. Uram! Még a modern szerkesztőknek sem szabad személyekkel foglalkozniok, sem a tények elbírálásánál különbséget tenniők a »mieink« és az »ellenfél« között, Tekintetességed pedig b. lapja 11. számának vezető czikkében ugyancsak neki megy az ellenfél személyének és bizonyítja nagy hangon azt, amit az is elismer a korrupt elemekről. Arról tessék irni, azt a tényt elbírálni, hogy a muraközi tanítók a miniszteri rendelet ellenére nem vesznek részt tanköteleseikkel a parancsolt ünnepek istentiszteletein és a kath. egyház hivatalos körmenetein! Ha Tekintetességed kétségbe vonja a Népnevelő tudósítójának igaz mondását Fiúméból annak daczára, hogy kifogásolt czikkben ez is áll: Muraközből Írják nekünk, ne vegye kérem, rossz néven, hogy én is, közelebbről Muraközhöz, mint Fiume, kétségbe vonjam Tekintetességed vezető czikkének pártatlanságát és azt mondjam: Az ur személyeskedik, mert nincs igaza és czikke megírásában epébe mártotta tollát, hogy haragját csillapítsa ! A muraközi tanító úrakat kellett volna figyelmeztetnie Tekintetességednek, hogy tiltakozásukat a Népnevelőbe küldjék be, nem pedig vezető helyen azokat védeni, akik talán védelemre nem méltók és azt támadni, lehurrogni, aki volt elég bátor a tanító urakról, ha mindjárt muraköziek is azok, az igazságot megirni mások okulására oly lapban, melyet minden kath. tanító olvashat, ha akarja! Tisztelettel: Lőcs, Baranya m. 1907. jun. 18. Er oss Károly, a Nemzeti Népművelés előfizető j e. E fenti sorokra válaszunk a következő: Azon állításunkat, hogy a Népnevelő tudósítója igazságtalanul járt el a muraközi tanítókkal szemben, most is fentarljuk teljes egészében annál is inkább, mivel a tudósító Muraköz tanítóit egyetemlegesen támadta. És, hogy e tekintetben nem volt igaza, bizonyítja az a körülmény is, hogy nem volt bátorsága a támadást sisak nélkül intézni. Az pedig teljesen képtelenség, hogy két megye tanítói közül egyetlen egy sem akadjon olyan, aki elvezesse növendékeit az isteni tiszteletre. Amennyiben pedig ez egyeseknél előfordul, előfordul esetlegesen és nemcsak kizárólag Muraközben, de az ország bármely részében is. Ez tehát nem lehetett ok arra nézve, hogy Muraköz tanítóit valaki megtámadja, arra azonban szolgálhatott ürügyül, hogy Muraköz tanítóit megtámadhassa az illető s igy éppen a Népnevelő tudósítója személyeskedett. Egészen bizonyosak vagyunk tehát abban, hogy a dolog rugóját nem az isteni tiszteletek, sem a körmenetek képezték. Ezek csak alkalmat nyújtottak az illetőnek a támadásra. Ami pedig azt illeti, hogy Erőss Károly úr van-e közelebb Muraközhöz avagy én, készséggel elismerem, hogy Ö közelebb van hozzá. Ezzel pedig — azt hiszem — azt akarja mondani Erőss Károly úr, hogy Ö jobban ismeri a muraközi viszonyokat, mint én. Ha ebben a véleményben van, akkor nagyon csalódik. Miért? Azért, mert én — egyszerűen megmondva mindent — muraközi ember vagyok. Egy év hiányával ott születtem, ott jártam végig az összes iskoláimat, hosszabb ideig Muraközben tanítóskodtam, ismerem csaknem minden iskoláját, a legtöbb tanítóját s általában az egész iskolaügyét s végül mindig — még most is — Muraközben tarózkodom, kivéve az iskolai évet, mely állásom székhelyéhez köt. Arra pedig, hogy a muraközi tanítók nem méltók a védelemre, erre nem felelek. Nem azért, mivel nem tudnék reá felelni, hanem ily kijelentést nem tartok méltónak arra, hogy feleljek rá. Ön, Erőss Károly úr, még jobban pofon verte a muraközi kollégákat ezzel a kijelentésével, mert tudnia kellene Önnek azt, hogy még a legelvetemedettebb gonosztevőt is megilleti a védelem ! Ön is ütni akar egyet a muraközi tanítókon, bár — hitemet merném rátenni — nem tudná ennek okát adni! Pálinkás Béla. A mi parlamentünkről. Mikor az 1890-ik évben Budapesten megtartott IV. egyetemes tanítógyülés egyik igen lelkes hangú határozata értelméhen megalakult a »Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága,« általános volt a tanítóság körében az öröm, hogy ime lesz már egy törvényes szervezet, mely az egyetemes tanítógyülések s a magyarországi tanítók más alakban nyilatkozó egyetemének összes, reábizott teendőit elintézi és a tanitók közös erkölcsi, anyagi, társadalmi ügyeit fölkarolja. Még nagyobb volt az öröm, mikor az akkori kultuszminiszter 1891. julius hó 8-án 27.328. sz. rendeletével jóváhagyta az országos bizottság alapszabályait, melyeknek
