Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)

1906-12-30 / 10. szám

2

NEMZETI NÉPMŰVELÉS

1906. deczember 30.

széliem, hogy a népiskola legégetőbb szükségleteinek kielégítésére 4000 tanítóval többre volna szükség. így áll a dolog. Kezemben volt egy emlékirat, amelyet Wlassics Gyula akkori miniszterhez az illető osztály vezetője adott be néhány év előtt és hasonló kalkulus alapján kimutatta, hogy 5000 tanítóra volna szükség az akkor kiszámított szükséglet kielégítésére. Néhány év alatt tehát mégis annyira, bár két esztendő az alkotmányos konfliktus folytán a fejlődés lehetőségéből kiesett, annyira javultak a dolgok, hogy az a szükséglet, amely kevéssel ezelőtt 5000 tanító volt, ma már csak négyezer. Azt hiszem, ha mi csak abban a tempóban tudunk is haladni, amelyet az általam bemutatott költségvetések felmutatnak, amelyek úgy 1906-ban, mint 1907-ben, tehát egy évről a másikra 500 tanítóval többet vettem fel, akkor 8 év alatt el fogunk érni ennek az égető sebnek az orvoslásához. (Élénk helyeslés.) Ha a közgazdasági politika ségélyével az állami pénzügyek megerősödésével rendes kiadásaink szaporítása lehetővé válik, akkor természetesen ebből a nagyobb pénzügyi tehetségből a nemzeti kultúra is ki fogja venni a maga részét, erőteljesen fogom képviselni e részben való igényeit és eddigi tapasztalataim szerint tudom, hogy a t. pénzügyminiszter urnái e tekintetben a legelőzékenyebb (Élénk éljenzés) mint az ő mély állam- férfiúi belátásáról másképp fel sem tételezhetem a legrokonszenvesebb támogatásra találok (Élénk éljenzés.)

Említettem előbb, hogy milyen a szükséglet ezen a téren. Ennek a szükségletnek a kielégítésére felhívom és buzdítom, amennyire tőlem telik, mindazokat a tényezőket, amelyek, mint iskolafenntartók, ami törvényeinkben szerepelnek és ezt a jogukat hazafias, nemzeti irányban gyakorolják, ezt a hivatásukat hazafias és nemzeti irányban teljesítik.

Egyáltalán t. képviselőház, a feladatok azon belát- hatlan sokaságával szemben, amely kulturális téren reánk vár, én nem ismerek helytelenebb politikát, mint azt, amely visszautasítaná vagy megbénítaná bármely oly tényezőnek közreműködését, amely tényező hajlandó — bebizonyította, hogy tud is — a nemzeti, az állami czé- lokkal konformis irányban haladni. (Helyeslés.) Ha azoktól a nagy áldozatoktól eltekintenénk, ha azokat a nagy áldozatokat nélkülöznünk kellene, amelyet a népnevelés térén önkent hoznak a községek és hitközségek, akkor olyan rettenetes összegek nehezednének az állam költségve ésére, amelyeknek pótlására, előállítására nemcsak most, hanem belátható időkben gondolni sem lehet. Az én programmom tehát e tekintetben az: elfogadni nemcsak, hanem támogatni is mindazon tényezőket, melyek a kultúrának térén és különösen a népnevelés terén a nemzeti és állami czélokkal összhangzó irányban munkát akarnak végezni, (Helyeslés.) támogatni, amint azt később ki is fogom fejteni, ezen a téren mindazokat az egyházakat, hitfelekezeti hatóságokat és hitközségeket, amelyek teljes garancziát nyújtanak arra nézve, hogy az ő nevelésük, az ő oktatásuk a nemzeti czélokkal, az állami szempontokkal párhuzamos irányban halad, azt megerősíti. (Élénk éljenzés és taps.) De öntudatosan törekszem arra, hogy olyan iskola ebben az országban ne létezhessen, amely a nemzeti vagy haza fiúi felfogással szemben még csak a semlegesség álláspontjára is helyezkedik. (Éljenzés és taps.)

A legsürgősebb feladat, mely a nevelés terén előttem állt, a tanítói fizetések rendezése. (Halljuk) Halljuk!) Én ezt az alkalmat fel akarom használni, hogy a t. képviselőházat már e tekintetben teljesen megérlelt, teljesen kész tervezetemmel megismertessem. (Halljuk! Halljuk1)

Az kétségét nem szenved, hogy a néptanító az eddigi fizetesrendezési áramlatban, amely már több év óta foly ezen az országon végig, legkevesebb figyelemben részesültek. (Úgy van!) Az sem szenved kétséget, hogy e

tekintetben az ő panaszuk jogos. (Igaz! Úgy van!) És hogy az igényük, hogy az ő állásuknak megfelelően párhuzamosan és harmóniában hasonló állásban levő hasonló kváliíikáczióval biró egyéb tényezőivel a közéletnek figyelembe vétessenek, sorsuk javításában részesíttessenek, jogos, teljesítendő nemcsak azért, mert jogos, hanem azért is, mert a tanítóra oly feladat nehezedik, melyet nem lehet csupán mehanikus munkának sablonos ledará- lása által elvégezni, (Igaz! Úgy van') hanem melyhez a léleknek bizonyos egyensúlya, bizonyos megelégedés is kell és ezt nyújtani kötelesek vagyunk neki. (Helyeslés.) Az is kétségen kívül áll, hogy ezen ki nem elégített jogos igények kielégítésére irányuló mozgalmukba belevegyültek mesterséges, sötét czélok alatt sugalt izgatásnak elemei, (Igaz! Úgy van!) melyek eredetükben nem a tanítói fizetés rendezésére és a tanítók sorsának javítására gondolhattak, mert ha erre gondoltak volna és ha félig-meddig hozzáértő emberek lettek volna nem lovagolhatták volna be a tanítóságnak egy részét oly igények támasztásába, amelyek teljesíthetetlenek és jogos alappal sem bírnak.

Az én feladatom az volt, méltányossággal, igazságérzettel, ügyszeretettel, de nemcsak ügyszeretettel, hanem emberszeretettel és az illető nagyfontosságu hivatást teljesítő testület iránti igaz szeretettel szétválasztani ezekben az igényekben azt, ami jogos, ami alapos, ami tárgyi indokkal bir, attól, amit csak egy mesterséges és czél- jaiban legalább is kétes jellegű akczió eredménye. (Helyeslés.) Kielégítem a tárgyilag indokolt szükségletet. Ábban a biztos reményben, hogyha nem is az első pillanatban, hanem némi megfontolás után az a testület, amelyről itt szó van, át fogja érezni, hogy mostoha elbánásról nem beszélhet, hanem, hogy ez a kormány, mely a beadandó javaslatokat előterjeszti és ez a parlament, mely - amint remélem — ezeket elfogadni fogja át van hatva a nemzeti kultúra fontosságától és attól is, hogy a nemzeti kultúrának szolgáit gondmentes, hivatásukhoz méltó helyzetbe kell hozni. (Igaz! Úgy van)

Egyszerűen bátor leszek elmondani, minő tanítói fizetésrendezést tervezek. (Halljuk,! Halljuk!) Először a számokat adom elő, azután ecsetelni fogom nagyjában és egészében azokat a feltételeket, amelyekhez az a fizetésrendezés minden egyes esetben tűzendő lesz.

Mert ha az a panasz hallatszott gyakran, hogy ez a kormány is valamivel késett a tanítók fizetésének rendezésével, mint az állami alkalmazottak fizetésének rendezésével, ennek egy igen egyszerű oka van, amely nem a kormány hidegségében rejlik ezen érdek iránt, hanem abban, hogy mikor azon vagyunk, hogy a nem állami tanítók sorsát is akkép javítsuk, hogy közelebb jussanak legalább az állami tanítók helyzetéhez állami segélylyel, akkor az nem egyszerű számtani, vagy észügyi, hanem nagy politikai, nemzeti politikai probléma, (Igaz) Úgy van) mert azon az utón legalább, ameddig én ezen a helyen ülök, nem fogják az államnak ügyeit ezen a téren továbbvinni, hogy az állam a maga és a nemzet ellenségeit támogassa. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Meg kellett állapítani, tehát nemcsak a fizetésfelemelésnek mértékét, hanem meg kellett állapítani olyan politikát is, amely egyfelől nem zsibbasztja meg az öntevékenységet és szabadságot ott, ahol a szabadság és az öntevékenység a nemzetnek és az államnak javára van, másfelől legalább is egyelőre nem támogatja ottan, ahol nincs arra garanczia, hogy a nemzeti és állami czélokkal ellentétbe nem áll. (Élénk helyeslés.)

Nekem számolnom kellett, 5600 állami és körülbelül 22000 nem állami anítóval. Az állami tanítóknak a fizetésrendezése a következőkből áll:

Az alapfizetés tekintetében három kategóriát óhajtok megállapítani. (Halljuk! H illjuk) Az első és második