Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-11-15 / 7. szám
1906. november 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 5 Ezen beosztás alkalmával a községnél vagy fele- kezeinél töltött szolgálati idő az államosítottaknál figyelembe vétessék. 6. Ugyancsak 1400 korona kezdőfizetésben állapíttassák meg a bármely jellegű iskolánál működő többi tanítók kezdőfizetése is. 7. A „Délmagyarországi Tanító-egylet“ sérelmesnek tartja az 1904. évi jellegű I. t.-cz. azon intézkedéseit, melyek szerint az állami tanítók fizetése és személyi pótléka együttesen 1000 koronát, illetőleg 1400 koronát meg nem haladhat. Miért is a Xl-ik fizetési osztályba való beosztás után ezen törvénynek hatályon kívül való helyezését kéri. 8. Az igazgatói tisztelettdijak a Széli-féle javaslat értelmében évi 400, illetőleg 600 koronában állapíttassanak meg és ezen összeg a nyugdíjba beszámíttassák. 9. Az érdemes állami tanítók 5°/0-a mint czímzetes igazgató előlépjen és a nyugdíjba beszámítható 400 K fizetési többletben részesüljön. 10. Az állami óvónők kezdőfizetése minősítésükhöz és szakképzettségükhöz képest állapíttassák meg és emelkedjék arányosan az áll. tanítókéval. 11. Hasonló kezdőfizetés állapíttassák meg a községi és felekezeti óvónők részére is. 12. A korpótlék intézménye a községi és felekezeti óvónőkre is kiterjesztessék. 13. Ezen határozat az összes hazai tanítóegyesületekkel és tanítótestületekkel hasonló eljárás czéljából sajtó utján közöltetik. 14. A „Delmagyarországi Tanító-egylet“ a területén lévő országgyűlési képviselőket és a kir. tanfelügyelőket a tanítók ügyének hathatós támogatására felkéri. 15. A „Délmagyarországi Tanító-egylet“ a tanítók igazságos ügyének támogatása czéljából kérvényt intéz Temes- és Torontálvármegyék Temesvár, Pancsova és Versecz városok törvényhatósági bizottságaihoz. 16. A tanítók orsz. szövetsége szerveztessék. Az egyetemes gyűlés tartására az orsz. bizottság elnöksége sürgősen felkéretik. 17. Az állandó helyettes tanítói, tanítónői kinevezések szüntessenek be. Dr. Várady Imre, orszgy. képviselő meleg szavakban köszönte meg a szíves fogadtatást. ígéri képviselő társa nevében is, hogy ezentúl még erősebben fogják a tanítók ügyét szolgálni. (No, no, nagyságos urak! Hát talán eddig „erősen“ szolgálták a „honatyák“ a tanítók érdekeit?! Ugyan ne vicczeljünk! Szerk.), mert nem pártügy, hanem országos ügy (Lám, lám, ezek a képviselők! Szerk.) Gróf Apponyi Albert miniszterhez sürgönyt küldött a gyűlés, melyben kéri ügyének, sérelmeinek orvoslását, támogatását. A tudósító. tanítók alapfizetése 2000 korona lesz. A levegőben egy kolosszális hír kering. Arról van ugyanis szó, hogy Apponyi miniszter a minisztertanács elé oly tervezetet terjesztett, mely szerint minden tanító fizetése kettőezer (2000) koronával fog kezdődni. Wekerle ezért csaknem hajbakapott Apponyival, aki (t. i. Apponyi) állítólag tárczáját kötötte a 2000 kor. alapfizetéshez. Természetesen a hírből egy szó sem igaz. Annyi azonban valószínű, hogy ezt a hírt csak azért eresztették világgá, hogy a megmozdult tanítóságot — bolonddá téve — leszerelésre bírhassák. Épp ezért jó lesz, ha nagyon is ébren leszünk, mert ez a kacsahír is a legbiztosabb jele annak, hogyha a tanítóság követelésének jogossága tudatában továbbra is erélyesen oda áll a hatalom elé: a győzelmet okvetlen ki fogja vívni. Mert jegyezzük meg, hogy a hatalom a jogos követelésünkkel szemben erőtlen arra, hogy minket leverhessen, de a mi győzelmünk biztos, ha kitartunk! Tehát csak bátran előre! A jogos igazság és az igazságos jog velünk van s e fegyverekkel győzni fogunk! HÍREK. Tisztelettel kérjük olvasóinkat, kegyeskedjenek lapunkat tanítótestvéreink körében megismertetni, kézről-kézre adni s őket az előfizetésre büzdítani. ______ — Van-e köze ehhez a miniszternek? A Balaton- sarok Írja: „Daczára annak, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. világosan kimondja: hogy csakis okleveles egyének alkalmazhatók véglegesen tanítóknak, — mégis most már hat éve annak, hogy a szöcsénypusztai magániskolát egy oklevél nélküli „tanító“ vezeti. Van az illető „tanító“ úrnak évenkint 400, azaz négyszáz korona fizetése, a melyért ő tanít mindennap körülbelül nyolczvan gyermeket. Mindez azonban nem egy szegény hitközségi iskolánál van igy, hanem V. S. földbirtokos úrnál, aki jól ismeri a törvényt, tudja, hogy az ily dolgok szigorúan tiltva vannak. Hogy miért van ez most már hat éve mégis így? Az én szerény véleményem az: mert az ilyen tanítónak 800 korona helyett csak 400 koronát kell fizetni. Sokan talán csudálkoznak rajta, hogy lehet 400 koronával megelégedni egy tanítónak ? Hisz az első béresnek is több fizetése van ! Lássuk csak. D. J. a nemes takács mesterséget tanulta fiatalabb korában, ezt megunta később s lett belőle levélhordó. Ez volt neki a gimnázium és a képezde is. Sok nevet kellett t. i. elolvasnia, mint levélhordónak s így sikerült jól kiképezni magát az olvasásban. Akadály most már nem volt s a Nagyságos ur kinevezte őt a 80 gyermek mellé „tanítónak.“ Most ebben az állásban jobb módja van, mint az előbbiekben; nem dolgozik reggeltől estig s mégis könnyen kap 400 koronát. Ezenkívül úr is a maga hivatalában.“ — Keresztény szocziálista tanítók. A pápacsáti tanítói kör kath. tanítói okt. 22-én tartott gyűlésükön Kriszt Jenő esperes indítványára (Már megint pap vezeti a tanítókat pórázon ! Szerk.) kimondották, hogy megalakítják az első keresztény szocziális tanítói szakszervezetet s csatlakozásra hívják fel az összes tanítókat. Mi azonban Kriszt Jenő úrnak azt ajánljuk, hogy menjen a maga ajtaja elé seperni s ne kontárkodjon bele a tanítók dolgaiba! Semmi szükségünk sincs sem papi uralomra, sem papi gyámságra! — Kozma L. Apponyinál. A tanítók ügyeinek egyik hátramozdító apostola: Kozma László úr, kihallgatáson volt a miniszternél, akit arra kért, hogy bölcs és igazságos intézkedése által szüntesse meg a tanítók közt uralkodó izgatottságot. Bizony Isten, ezt kérte ! Persze, édes olvasóm, te azt gondolod, hogy talán — ' fizetést kért. Eszeágában sem volt! A miniszter pedig megígérte, hogy . . . Hiszen tudjátok. „Legmesszebb menő jóindulat“, „át vagyok hatva“, „szivemen viselem.„meglehetnekgyöződve ...“, stb. . . .“ Szóval Apponyi nemcsak nagy szónok, hanem nagy „igérnök“ is.
