Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)

1906-09-30 / 4. szám

1906. szeptember 30. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 9 ápoló intézetek, segélyegyletek, tébolydák, lelenczházak, vakok- és siketnémák intézetei, kisdedóvodák) tőkéinek kamatjövedelme, úgy az ezek által nyert segélypénzek (1875: XXII. t.-cz. 2. §.) * 55. Misealapítványok osztatlan kamatjövedelme képezi-e adó tárgyát ? Misealapítványok tőkéinek kamatjövedelme osztat­lanul tőkekamat adó tárgyát képezi s az adó maga a misealapítvány, mint erkölcsi személy, illetve annak kép­viselője terhére vetendő ki (L. az egyenes adótörv. és szab. hiv. ö. á. 17. §.) * 56. Árváknak a kir. adóhivataloknál elhelyezett tőkepénzeiből eredő kamatjövedelem tőkekamat adó alá tartozik-e ? Igen. — Kivéve, ha az 1875: XXII. t.-cz. 2. §-a ér­telmében adómentes. * 57. Lelkészek, tanítók, ezek özvegyei és árvái gyámolítására rendelt, egyházi hatóságok felügyelete alatt levő nyugdíjalapok oly jótékonysági intézetek­nek tekintetnek-e, amelyek tőkéinek kamatjövedelmei az 1875: XXII. t.-cz. 2. §. 7. pontjában foglalt ren­delkezések szerint tőkekamat adó alá nem tartoznak ? Igen (48 1889. sorsz. p. ü. bir. döntvény.) * 58. Kiskornak neveltetésére rendelt és tényleg arra is fordított kamatjövedelem tőkekamat adó tár­gyát képezi-e ? Nem (1395/1889. sorsz. p. ü. bir. elv. jel. hat.) Siralmas számtani feladat. Mottó: Tanítsuk a gyermekeket számolni, ne­hogy — törvényhozókká válva — or­szágos intézmények alapításánál lássék meg, hogy nem tudják az — egyszer­egyet. A tréfásakat ismerjük Orbók és mások gyűjtemé­nyeiből. A szomorúakat a nyugdíjkönyvecskéből. Az előb­bieken mosolyogva töri fejét az iskolás gyermek, az utób­bin sötét arczczal az erejefogytát érző tanító, sírva a sze­gény özvegy, árván maradt fiaink pedig . . . nem, azok nem törik a fejüket rajta: koplalnak. Nem ígérünk díszkötésü könyvet a helyesen megfej­tőknek, mert magunknak sincs, de őszinte bámulatunkkal fogunk adózni azoknak, akik az alábbi kérdésekre oly megfejtést tudnak adni, amely nem állítja tótágast az igazságot. A tétel a következő: Adva van egy tanító, akinek felesége, 5 kiskorú gyermeke, 14 — nyugdíjba számító — szolgálati éve és 1500 K — nyugdíjba számító - fizetése van. 1. Hány korona segélypénzt, illetőleg gyámpénzt kap ennek a tanítónak az özvegye és 5 gyermeke összesen (1891. évi 43. t.-cz. 5. és 8. §§.) ? 2. Mennyi nyudíjat kap az özvegy és mennyi gyám­pénzt az 5 gyermek, ha ez a tanító nyugdíjas korában halt meg ? GflZDflSRG. Gondoskodjunk méhlegeló'ró'l. A közgazdászat valamennyi ágában csak az a gazda számíthat kedvező eredményre, aki gazdálkodásában a megfelelő befektetésről gondoskodik. Ezen befektetés: a) mindenekelőtt a gazdálkodáshoz szükséges alap, vagyis tőke beszerzésében, — b) a gazdálkodás megindításához szükségeltető be­ruházásban s végül c) az illető gazdálkodási ág folytatásához nélkülöz­hetetlen munka teljesítésében áll. Ez a három feltétel biztosítja a várható jó eredményt: a gazdálkodásból remélhető hasznot, jövedelmet. A mezei gazdálkodás, a szőlő- és gyümölcs-termelés, a konyha- és virág-kertészet nem képzelhető a termelésre alkalmas talaj nélkül; ezen gazdasági ágaknál az alkalmas talaj képviseli a befektetett tőkét. Ezt a talajt azonban kellőleg meg kell munkálnunk, vagyis az illető termény minőségének, természetének meg­felelő módon elő kell készítenünk, amihez igavonó jószágra és különféle gazdászati eszközökre, gépekre, szerszámokra s vetőmagra van szükségünk, hogy a munkálatot teljesít­hessük vagy megkönnyíthessük és a termésnek alapját megvethessük. Ezek a szükségletek képezik a beruházást, az instructiót, mely ezen gazdászati ágakban szintén nél­külözhetetlen szükséglet. Az állattenyésztésnél, mint a közgazdászat egyik igen fontos ágánál, a tőkét maga a tenyészjószág-állomány képviseli, a beruházás pedig azon szükségletek beszerzé­sében áll, melyek — mint: az állattenyésztésre alkalmas legelő, megfelelő jó takarmány, alom és szemes-élet - a tenyésztés feltételeinek „sine qua non“-ját képezik s melyekről még a kevésbbé szorgalmas gazdának is szük­séges gondoskodnia, hacsak annak a veszélynek nem akarja kitenni magát, hogy jószágának a bőre a padlásra kerüljön. S valóban a jó gazda lelkiismeretesen gondoskodik lovai, szarvasmarhái, juhai és sertései részére alkalmas nyári legelőről, télrevaló takarmányról, szénáról, szalmáról, takarmány-répáról, zabról, tengeriről s más szemes-életről; a jó gazdasszony bőven ellátja baromfi-állományát télen- nyáron eleséggel s még galambjainak is szívesen elnézi, hogy a baromfiaknak elszórt eleségből csipegessenek; a selyemhernyó-tenyésztőnek nem csekély gondot okoz, hogy — hacsak előre nem gondoskodott eperfaiiltetvény- rók — beszerezze a mindennapi friss levélkészletet és ha i szükséges, még távolabbra sem restel érte elmenni. Egyszóval: amily nélkülözhetetlen kellék a gazdálko­dásban a tőke, époly lényeges követelmény a megfelelő beruházás is; de nem kevésbbé szükséges a munkatel­jesítés, a szakértő gondozás és a kellő felügyelet gyakor- I lása; e három követelmény egymást egészíti ki, egyik a másiknak feltételét képezi s egyik sem képzelhető a másik nélkül s együttvéve a három nélkül nem képzelhető gaz­dálkodás. A közgazdászat állattenyésztési ágának egyik — fáj­dalom! — még mindig nem elég szorgalmasan művelt s még mindig mostoha számba menő, pedig fontosság tekintetében bizonynyal egyik legelőkelőbb helyet elfoglaló — mellék­ága a méhészet. Az előbb felsorolt három főkellék, u. m. a tőkebe­fektetés, a beruházás és a munka a méhészet sikeres űzésének Is alapföltétele. Sajnos azonban, hogy ezen fontos közgazdászati ágnál a most felsorolt három íőkellék egyike sem érvé­nyesül kellő mértékben.

Next

/
Thumbnails
Contents