Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-09-30 / 4. szám
10 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1906. szeptember 30. Mit tapasztalunk ugyanis a méhészek eléggé kicsiny gárdájában? - méltó tisztelet a kevés kivételnek! - Azt, hogy a méhészkedők aránytalanul nagyobb többsége — nem is fejőstehénnek, hanem: a szó szoros értelmében sült galambnak tekinti a méhészetet s szent meggyőződéssel hirdeti urbi et orbi, hogy a méhészetnek más jövedelmező gazdasági ág fölött az az óriási előnye van, hogy alig kerül költségbe s különösen, hogy a méhek maguk képesek megkeresni élelmöket, hogy nem kell őket élelmezni, mint minden más haszonhajtó állatot s hogy végtére a rajzási időszakot leszámítva, alig kell rájok gondot fordítani. Pedig ahány állítás, annyi óriási tévedés! Merő önhitetésből eredő téves hit ugyanis, hogy a méhészet alig kerül költségbe. Ebben a téves felfogásban rejlik alap-oka annak, hogy minálunk a méhészet annyira szűk körben nyert eddigelé polgárjogot, hogy még akik foglalkoznak is a méhészettel, sajnálják a tehetségűknek, vagyoni körülményeiknek megfelelő tőke-befektetést és a méhészetet csak luxus articulus gyanánt mellékfoglalkozásképen s akkor is csak nagyon kis terjedelemben űzik s ezek azzal mentegetik szűkmarkúságukat, hogy a méhészettől várható csekély anyagi haszon mellett nem érdemes nagyobb tőkét kocz- káztatni s elégnek tartják, ha csak annyi méhtörzset tartanak, amennyiből a háztartásukhoz szükséges mézet kinyerhetik. Ennek a téves hitnek tulajdonítható, hogy igen sokan, ha ráadják is fejőket a méhészkedésre, egy-két törzsből álló méhállományuk a méhek életében gyakorta előforduló megbetegedés vagy valamely egyéb, szintén könnyen bekövetkezhető veszedelem folytán elpusztulván, kedvűket elveszítik a méhészkedéstől s ahelyett, hogy kellő kitartással újabb tőkebefektetésre szánnák magukat, végkép fönhagynak a további méhészkedéssel; holott meggondolhatnák, hogy minden más gazdálkodási ágnál mennyivel tetemesebb tőkebefektetésre van szükség s mégis menynyivel kevesebb tiszta haszonra lehet számítani, mint a méhészetnél. Még nagyobb tévedésben leledzenek azok, akik azt állítják, hogy a méhészet úgyszólván semmi fáradságot, semmi munkát nem igényel, — akik elegendőnek tartják, hogy a legföl&bb 6 — 8 hétre terjedhető rajzási időszak alatt naponkint egy-két óráig ügyeljenek vagy ügyeltes- senek a kiszálló rajra s azt befogják és a méhesben elhelyezzék s azontúl a jó isten kegyelmére bízzák méhei- ket, őszszel pedig a kénhalálra ítélt mézdús családokat lefojtva azok mézét elrabolják s a magtörzseket a téli hideg ellen megótalmazzák. Ez is szerfölött nagy tévedés és ez az oka annak, hogy a méhészetnek oly kis-számu valódi lelkes barátja van; mert minél kevesebbet foglalkozik valaki a méhekkel, annál kevésbbé szeretheti meg őket, s minél kevesebb gondot fordít valaki a méhészetre, annál kevesebb hasznot lát belőle; míg ellenkezőleg minél gyakrabban fordul meg valaki méhesében s minél több gondot fordít méheire, J kellő szakértelem mellett, annál többet fognak azok neki jövedelmezni s annál jobban fogja őket szeretni. De mindenekíölött legveszedelmesebb s gyakran még az okszerű méhészet követői körében is uralkodó kárho- zatos felfogás azonban az, hogy a méhészet alig igényel beruházást, hogy a méheknek alig van rá szükségük, hogy táplálékuk beszerzésénél segítségökre legyünk, mert a méhek maguk keresik meg élelmöket, hogy tehát — a szükségből és a számításból való, u. n. speculativ etetés esetén kívül — egyátalában nem kell a méhek táplálásáról gondoskodnunk. E tekintetben egész határozottan kimondhatjuk, hogy: „Iliacos intra muros peccatur et extra“, — Trója falán kívül is, belül is sok bűnt követünk el s ez a balfogalom magát a méhészet legközvetetlenebb czélját: a lehető legnagyobb mézhozam nyerését nehezíti meg s azt eredményezi, hogy a méhesgazda a csekély eredménytől visszariadva, elveszti kedvét a további méhészkedésre, elhanyagolja méheit és ennek folytán azok állománya megcsappan s az elkedvetlenedett gazda sem tőkegyarapításra, sem továbi beruházásra nem gondol, miáltal méhészete saját és a közgazdászat kárára pangásnak indul vagy teljesen el is pusztul. Pataki fír la. (Folyt, köv.) Panaszkönyv. Vettük a következő panaszos levelet: Tekintetes Szerkesztő Úr! Folyó évi február havában folyamodott az iskolaszék államsegélyért az én részemre. Az egész összeg 81 K 88 fillért tett ki, mivelhogy a díjlevelem szerint az összes (kán-tortanítói) fizetésem 719 K 12 f. Augusztus havában végre valahára megjött a várvavárt segítség melyben mutatkozott is a jó akarat, mégpedig szörnyen ! Segítettek rajtam — 25 koronával! Azt mondja a „jó akarat“, hogy 50 K stólám is van, mely 1893-ban lett a részemre felvéve, holott 1893-ban még képezdész sem voltam. Hisz 1900-ban kaptam oklevelet és csak 1901-ben jöttem a jelenlegi állásomra. Azonkívül a díjlevelemben sehol sincs stóla említve, még csak egy fillér sem. Tehát így a levegőből összeszedve akarják a szegény tanító fizetését kiegészíteni! Igaz ugyan, hogy megfelebbeztem ezt a nagy jó indulatot, de nem tudom lesz-e foganatja. — Ugy-e, szép kis eset ? — Azért, kedves Kartársaim, bajtársaim, rajta! Ki a síkra! Bontsuk ki az igazságos és jogos küzdelem zászlaját, tömörüljünk, egyesüljünk e lap körül és az igaz ügynek győzni kell! Kartársi üdvözlettel Dör, 1906. aug. Kiss Sándor. kántor-tanító. SZRK0KTRTR5. A Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Országos Egyesülete Szappan Vilmos indítványára elhatározta, hogy a vallás- és közoktatásügyi és a földmivelésügyi miniszterekhez sürgős felterjesztést intéz és ama rendelkezésnek a megváltoztatását fogja kérni, hogy a gazdasági akadémiákba csak jeles eredménynyel maturált felső kereskedelmi iskolai tanulókat vesznek fel. Ez nemcsak sérelmes a felső kereskedelmi iskolákat végzett if jakra, hanem társadalmi szempontból is kifogásolandó, mert fölötte kívánatos, hogy a leendő gazdák kereskedelmi szakismerettel bírjanak, ennélfogva a felső kereskedelmi iskolát végzett ifjaknak a felvételét a gazdasági akadémiákba lehetőleg meg kell könnyíteni, nem pedig megnehezíteni és megakadályozni. (Mo.) Esti szaktanfolyam. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete (Andrássy-ut 13.) által fentartott és a kereskedelemügyi, valamint a vallás- és közoktatásügyi minisztériumok felügyelete alatt álló tanfolyamokon október 1-én kezdődnek az előadások. Az elmúlt évben 140 kereskedelmi alkalmazott látogatta a kezdő és haladó tanfolyamokat, amelyeket minden alkalmazott, kinek erre eddig nem volt alkalma és módja 14 korona évi tandíjért látogathat és a szükséges elméleti és gyakorlati szakismereteket elsajátíthatja. Beiratások csakis az előadások megkezdéséig eszközöltetnek. (Mo.) Miniszter fogad: minden csütörtökön d. u. 4 órakor. Jelentkezni lehet az nap délelőtt. Minisztérium helyisége: Budapest, V., Hold-u. 16. Orsz. tanszermúzeum és Pedagógiai Könyvtár: (Ferencz József Tanítók Háza, Szentkirályi-u. 47.) nyitva van minden csütörtökön és vasárnap d. e. 9-1-ig és minden hétfőn, szerdáu és szombaton d. u. 3-5-ig. Ezen időkben a belépés díjtalan. Uránia titkári hiv. és szerk.: Budapest, VII., Izsó-u. 4. szám.
