Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-09-15 / 3. szám
1906. szeptember 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 5 a fizetésbe beszámított kántori jövedelmek után nyugdíjat nem adnak. Vegyünk egy konkrét példát. N. N. gör. k. kántor-tanítónak a díjlevele szerint van: készpénzben 180 kor., földjövedelméből 190 kor., párbérből és stóláris jövedelemből 230 kor., összesen 600 kor. Mondjuk, hogy 18 évi szolgálat után mint munkaképtelen, nyugdíjba megy. Mennyi nyugdíjat fog kapni. Semmi esetre sem számíthat 600 koronára, hanem ennek csak fele után; a 300 kor. után kijár 56°/0, tehát 170 korona. Ez nagy sérelem a kántor-tanítókra nézve, mert a kántori javadalom után fizeti a járulékokat, mint jelen esetben is, de nyugdíjaztatása alkalmával ez tekintetbe nem jön. A kántor-tanítók csak abban az esetben számíthatnak a 600 korona nyugdíj teljes élvezetére, ha a teljes 40 évi szolgálatot betöltötték. Mindezekből világos, hogy ezeknek az embereknek két mértékkel mérnek, a kántori jövedelmet beszámítják a 600 kor. minimumba a fizetésnél, de a nyugdíjnál kikapcsolják és ezen jövedelem után befizetett °/0-ot sem térítik vissza abban az esetben, ha a 40 évi szolgálatot be nem töltötték. A kántor-tanítóknak legnagyobb része ezt nem is, tudja, csak nyugdíjaztatása alkalmával tapasztalja. Orvoslást hiába keres, mert már ennek a bajnak ilyenkor nincs orvossága. A közmondás azt tartja: „Néma gyermeknek anyja sem érti szavát.“ Elérkezettnek tartom az időt arra, hogy valamennyi kántor-tanító felekezet különbség nélkül ez ellen emelje lel a szavát. Kérjük meg a törvényhozást, hogy a fent említett törvényt változtassa meg úgy, hogy vagy számíttassák be a nyugdíjba a kántori jövedelem is vagy kapcsolják ki a kántori jövedelmet és a hiányt államsegély által egészítsék ki legalább 800 koronára, mint j tisztán tanítói fizetést; a tisztán kántori jövedelem pedig figyelmen kívül maradjon, mint mellékes jövedelem. L. Tanítók 65 tanítójelöltek katonai ügye. (Folytatás.) Miután a fiatal kartársainknak elég sokszor kellemetlenséget okoznak a katonai ügyek, szíves útmutatásul az alábbiakban adjuk a fontosabb tudnivalókat. Kivonat az 1889. évi VI. t.-cz. végrehajtására kiadott Utasításból: 51. §• 1. A tanítók és tanítójelöltek kedvezményét elnyert egyének tartoznak ezen viszonyuk további fennállását, összes szolgálati kötelezettségük tartama alatt, a kedvezmény megadására következő minden évben, junius havában, az igényjogosultság bizonyítására megszabott módon, az illetékes járási tisztviselőnél igazolni. 2. A kedvezmény megszűnik: a) ha a tanítójelölt vagy tanító szolgálati kötelezettségének tartama alatt a tanítói pályáról lelép, vagy, ha a tanítójelölt tanulmányai befejezése után két év alatt nem képes igazolni, hogy valamely rendszeresített tanítói állásban alkalmazva van; b) ha a fél a jogczím további fennállásának igazolását a járási tisztviselőtől kapót felszólítás daczára, ennek kézbesítése napjától számítandó négy hét alatt, — a kézbesítés napját bele nem értve — kellő mentség nélkül elmulasztja. 52. §. 1. Azon állományba nem vett ujonczok és póttartalékosok, a kik azon évi márczius hava 1-én, melyre nézve felavattattak, valamely elemi tanítóképezde utolsó évfolyamát hallgatják, vagy tanulmányaikat a polgári iskolai tanítóképezdében folytatják, tanulmányaik befejezhetése czéljából, de mozgósítás alkalmával lehető behivatásuk fentartása mellett, szabadságra bocsátandók. 2. A folyamodvány, az iskolai igazgatónak az intézet látogatását igazoló bizonyítványával felszerelve, az illetékes járási tisztviselőnél nyújtandó be. . . . A védkötelesek saját érdekében áll, hogy ezen folyamodványukat legkésőbb a felavatási év julius hava 31-ig nyújtsák be. 4. Az elemi tanítóképezdének az 1. pont értelmében szabadságolt növendékei a sorozási év deczember hava végéig — azok pedig, kik tanulmányaikat valamely polgári iskolai tanítóképezdében folytatják, ezen tanulmányok szabályszerű bevégzése után — a tanítójelöltekre és tanítókra nézve az 50. §-ban elősorolt bizonyítványokat tartoznak bemutatni, melyek alapján azután ugyancsak az 50. §. rendelkezései értelmében a kedvezményben része- sítendők. 5. Azok, a kik tanítóképezdei tanulmányaikat abban hagyják, vagy a 4. pont szerinti igazolványokat nem mutatják be a kellő időben, a törvényszabta tényleges szolgálat teljesítésére behivandók. Tarlózás. A N. L. 35-ik számából: A balogujfalusi (Gömör-m.) lelkész: Komjáthi István úr kántor-tanító után hajszolódik. Nem tudom, igaz-e, de úgy hallottam, hogy a csapdát még a falu négy sarkára is felállíttatta, valamint a saját ajtajára is kitűzette és pedig ilyen formában: / HA LT - MEGÁLLJ! 1. Egy hold rétnek évi használata I 2. Legeltetési jog 2 marhára ! 3. Disznó és lúdtartás! * Akik e kedvezményeket, melyek egyéb ked- vezménytelen kedvezményekkel vannak megkedvezményezve, kedvezményesen akarják elkedvezményezni : legalább is, de mégis okvetlenül tanítói oklevélbeli kedvezménynyel kell birniok. I TITOKTARTÁS BIZTOSÍTVA! * Meghalt a köszvényesi mester. Üres a helye. A köszvényesiek (Marostorda-m.) pedig ki nem állhatják, ha valami üres. Ezért egyrészt pályázatot hirdetnek a kántorságra s ebből kifolyólag másrészt - mert mondom, irtóznak az ürességtől — megtölteni ígérik a leendő mester koldustarisznyáját a kövekező jövedelmekkel: 115 kai. búza (papa, mi az a kai?) 115 kalongya zab (áhá! Tehát kai. == kalongya, ez pedig = koldús- tarisznya. így már rendben vagyunk!), 29 véka szemes tengeri, 44 kor. pénzkepe (mi az Isten csudája ez ? !), 40 szekér hasogatott bükkfa (de remélem, nem a tanító hátán hasogatják!), 11 kor. favágatási illeték, 20 "kor. 32 f. szentmise alapkamat és regalékárpótlás, szabad legeltetési jog, jegyzői honorárium és meszeltetési járandóság 17 korona.. Hát a köszvényesiek szépen kirukkoltak ! Mert, hogy az ilyen busás fizetéstől az ember csakugyan köszvényes lesz, hát az több, mint Valószínű ! És
