Nemzeti Népművelés, 1906 (1-10. szám)
1906-08-15 / 1. szám
zf&C ■ 2:1576 sö-.-í'. .-' u _//, AüVf- í-Vi, NAGYBÁNYA, iqoó. AUGUSZTUS 15. 1. SZÁM. NÉPMŰVELÉS TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP.JJÍ Mef/jétcnik minden hó 15-én én HO-éin. \ -----------------EL ŐFIZETÉSI DÍJAK, melyek a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA, könyvkeres- kedő czímére, Nagybányára küldendők: Egy évre................................................6 kor. Fel évre................................................3 kor. FE LELŐS SZERKESZTŐ PÁLINKÁS BÉLA. Kiadó tulajdonos: Kovács Gyula. Minden, a lap szellemi készét illetíyíözle^Séwek a felelős szerkesztő ne'vérgi Fiumsijielv’är^i áll isk. (Via deli’ OspealNá|^*Rülde Kéziratokat nem adunk vissza. — Lapunk programmja. — El nem tagadható tény az, hogy Magyarország tanítói s ezen a réven hazánk nemzeti népnevelése, népművelése nagyon szomorú állapotban vannak. Hazánk közoktatásügye az államnak legmosto- | hább gyermeke. Nem volt soha senki, aki komolyan törődött volna a népoktatással, nem volt soha senki, j aki súlyt helyezett volna a nemzeti népművelésre ■?.em volt soha senki, aki a nem éti népművelés ^számosaival, a tanítókkal is törődött, volna. Meg is feneklett ez a szekér alaposan s hiába is verjük mellünket, hogy haladunk: csak a lidérczfeny csalta világa jött közelebb. Elvitázhatatlan és örök igazság marad mindig, hogy a mely nép nem igyekszik államát egységes j nemzeti állammá tenni, soha sem fogja elérni sem- ! miféle tekintetben sem a nemzeti önállóságát. Pedig nekünk magyaroknak, hej! de nagy gondunk lehetne erre! Politizálunk, háborúskodunk a kutyafülü osztrákkal, tanácskozunk nagyhatalmi kérdésekről, nagy gondokba verjük magunkat minden felé, de a mi a legelső volna: megteremteni az egységes nemzeti államot, erről mindig úgy megfeledkezünk, hogy ha egy pillanatra rá is gondolunk, úgy érezzük magunkat, mint egy bódult álomból ébredező, aki ökleivel törölgeti homályos szemeit. Igen urak, ne a nagyhatalmi pozicziót, hanem előbb az egységes magyar nemzetet, az egységes magyar, nemzeti államot teremtsük meg, majd lesz azután nagyhatalmi poziczió, olyan, hogy magatok is meghökkentek rajta! Csakhogy ide elsősorban tanítóra van szükség. Mert hiába van ám az a nagy lenézés, az a sok semmibe vevés és lesajnálás, melyek még ma is záporként zúdulnak a mi fejünkre: megdönthetetlen marad az az igazság, hogy a tulajdonképpeni népnevelés és népművelés és ezen a réven az egységes nemzeti allam megteremtése egyedül a tanítói karon fordul meg. Hogy eddig nem járt a munka nyomán oly eredmény, milyent az idők után meg lehetne kívánni, erről legkevesebbet tehet a tanítói kar. Emeljük ki ezt a tiszteletre és becsülésre nagyon méltó tábort a nyomorúság posványából, adjuk meg neki a tisztességes és nagyon megérdemelt anyagi elismerést, adjuk meg peki a becsületes módon való megélhetés lehetőségét s adjunk neki elégséges alkalmat arra, hogy önképzését semmi meg ne akaszthassa: akkor lesz jogunk vádolni a tanítóságot mindazokkal, melyekkel ma mintegy kizárni igyekezünk őket az „urak“ társaságából, de csaknem a társadalomból is. Lapunk programmjának legsarkalatosabb tételét bár az képezi, amit lapunk czímében kifejezésre juttatunk, mégis első sorban munkánk minden törekvése - mindaddig, mig ezclunkat cl nem érjuK — oda fői, irányulni, hogy a tanítóság anyagi helyzetének a javításáért — e kérdést mindig napirenden tartva — a leg erélyesebben kűzdjünk. Mert amely nép és ország tanítói kara oly szomorú állapotok között tengődik, mint hazánké, ott nem lehet szó egységes nemzetről, egységes államról soha, de soha! Nemzeti népművelésünk soha, de soha sem fog felvirágozni és ebből kifolyólag soha, de soha sem leszünk egységes nemzet, egységes állam, mig a tanítót ki nem rántjuk szégyenletes anyagi nyomorúságából! Ezek oly szent és meg nem dönthető igazságok, miket elvitázni, elcsürni-csavarni nem lehet! De nemcsak az anyagi függetlenséget követeljük a tanítók részére, hanem követeljük a szellemi javakat is. Adassék meg a legutolsó falusi tanítónak is a lehetőség arra, hogy magát minél inkább képezhesse, a tudományok terén minél magasabb színvonalra emelkedhessen, mert a nemzeti népoktatás és népművelés egyik legfontosabb tényezőjét, legnélkülözhetlen munkását a kiválóan képzett néptanító teszi. Ebből kifolyólag kívánjuk az összes elemi népiskolák részére a tanítói könyvtárt. Ez azonban ne csupán szakkönyvtár legyen, hanem a szakirodalom mellett ölelje fel a tudományos irodalom minden egyéb ágait. Amint szervezték a népiskolai ifjúsági könyvtárakat, hasonlóan — de ne I5.6rju.li. lapunkat ismerősei Is-örétoen torjosztoni! NEMZETI BEKÖSZÖNTŐ.
