Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.2 Az iskolaügy és az egyetemalapítás kérdésköre - III.2. a Az egyházkerületi közoktatásügy helyzete és reformja
Ezt az intézményhálózatot a Baltazár Dezső püspökké választása utáni években is tervszerűen továbbfejlesztették, modernizálták. A kormány a püspököket tekintette egyházi főhatóságnak. Püspöki feladatkörének tehát szerves része volt a középiskolai munkával részletekbe menően foglalkozni, azt irányítani. Ez például az érettségi vizsgák kapcsán az elnöklésen túl azt is jelentette, hogy egy javaslatsor alapján ő választotta ki az írásbeli érettségi tételeket.204 Ebben a munkában olyan kiváló szakemberek voltak a segítői, mint az egyházkerületi középiskolai felügyelő, a debreceni „tanár pápa” Dóczy Imre és a főgimnáziumi igazgató Karai Sándor. A századelő fontos oktatáspolitikai feladata volt a leányok magasabb iskolai végzettséghez, akár egyetemi diplomához jutásának lehetővé tétele. Ennek az újító törekvésnek az élén is ott találjuk a tiszántúli püspököt. Az országos hatáskörrel működő Református Nőnevelési Egyesület alakuló ülését 1912. október 2-án Baltazár Dezső elnökletével tartotta. Személye által tehát a református nőnevelés kérdése is az egyházkerület reformtörekvéseinek a homlokterébe került. Az ezen a területen meglévő társadalmi igény bizonyítéka, hogy a következő években, a bővülő lehetőségek hatására, jelentősen megnőtt Debrecenben a továbbtanuló leányok száma. A meglévő intézmények képzését a háború végéig átalakították, egyben újakat is létrehoztak, ami egyben azt is jelentette, hogy a református iskolarendszerben addig hiányzó iskolatípusok jelentek meg. Miután az egyházkerület, a debreceni egyházközség és Debrecen város egyenként két-két tanszék létesítésének és fenntartásának a költségeit magára vállalta, a vallás- és közoktatásügyi miniszter 12824/1913. számú rendeletében engedélyezte Debrecenben a református felsőbb leányiskolával kapcsolatos leánygimnázium megindítását. Ez felmenőrendszerben, egy osztállyal már az adott évben megkezdte működését. Ennek az iskolatípusnak az a jelentősége, hogy az érettségivel elérhető hivatások mellett a nők egyetemi továbbtanulásának és diplomához jutásának az előfeltételét is megteremtette. így az 1913/14-es tanévet a „Dóczy” már a következő iskolatípusokkal kezdte meg az oktatást: felsőbb leányiskola, leánygimnázium, elemi és gyakorló elemi. Az újabb évfolyamok megjelenése a szaktanárok beállítását követelte meg. 1915- ben magyar-német, 1916-ban latin-görög szakos gimnáziumi tanár kezdte meg oktatómunkáját. Ez azért is figyelemre méltó, és az egyházkerület 204 Ld. TtREL 1.1. e) 14. d. 925/1914. Ebben az évben matematikából, idegen nyelvből. 90
