Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

3. „Ha a tökéletesedés célja felé törni van benne vágy és akarat...” - III.2 Az iskolaügy és az egyetemalapítás kérdésköre - III.2. a Az egyházkerületi közoktatásügy helyzete és reformja

korrekciók érdekében közbenjárt a minisztériumban. Püspöki jelentéseiben rendszeresen beszámolt ezekről a lépésekről.200

Az egyházi elemi iskolák helyzetének stabilizációját szolgálta a püspök részéről számos belső egyházi reform támogatása is. Ennek fő elemei a református tanítók érdekképviseletének megerősítésére, a tanító és a tanítónő képzés fejlesztésére irányuló lépések, és az egyházkerületi „Népiskolai Szervezet és Szolgálati Pragmatika” bevezetése voltak. Püspökké választása után is éveken keresztül ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is ő töltse be a népiskolai tanügyi bizottság elnöki tisztét. Ez lehetővé tette számára, hogy egészen apró, gyakorlatias kérdésekben is előmozdíthassa e terület renovációját. így az iskolák helyzetének javításával kapcsolatban, a bizottsági tagokkal együtt lépéseket tettek a tantermek túlzsúfoltságának megszüntetésére, új állások szervezésére, egységes tanterv kialakítására, felkarolták a népiskolai ifjúsági és tanítói könyvtárak szervezését és fejlesztését, s az iskolás gyerekeket eltiltották a temetésre járástól. Amíg más egyházkerületek a tanítóképzést leépítették, addig a Tiszántúlon a képzés színvonalában és a képesítéshez jutott tanítók, tanítónők számában is jelentős előrelépések történtek.201 A tanítók szociális viszonyainak javítását szolgálta, hogy a törvényileg előírt egyéves önkéntes katonai szolgálat alatt elérték, hogy távollétük idejére helyettest fizessenek, megvalósították a tanítók törzskönyvezését, támogatták a Tanítók Lapjának kiadását, szabályozták a tanítói napidíjakat, az államnál közbenjártak a családi pótlék folyósítása érdekében stb.202 A református tanítói kar személyre lebontva is érezhette a püspök előzékeny támogatását. Elnöki levelezésének jelentős részét teszik ki az egyes tanítók és tanítónők ügyes-bajos dolgaival kapcsolatos iratok. Ezek között legnagyobb számban olyanokkal találkozunk, melyek áthelyezések vagy állami állások elnyerésének támogatása kapcsán születtek. Mindezek együtt adnak magyarázatot arra, hogy a kerületben az államnak átadott iskolák száma ezekben az években elenyésző volt.

A középfokú oktatás helyzete jelentősen jobb volt az egyházi elemi oktatásénál. 1911-ben a békési, debreceni, hajdúböszörményi, hajdúnánási, hódmezővásárhelyi, karcagi, kisújszállási, máramarosszigeti, mezőtúri, és szatmárnémeti gimnáziumban, a debreceni és szatmárnémeti felső-le200 Pl. ld. TtREKjkv 1913. 465. sz.

201 A debreceni tanítóképzőben ekkor végrehajtott fejlesztésekhez ld. Csohány János, 1988. 266-267.

202 Erdős Károly, 1946. 156.; Ormos Lajos: Baltazár Dezső és a tanítók. 10. = TtREL I. 6. 3. d.

88