Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

2. Baltazár Dezső pályafutása és püspökké választása - II.2 Egyházi pályafutásának állomásai, politikai nezetei és szerepvállalása

győződésem is nem az volna - ha csak egy pillanatra is odaállanék azok közé, akik nyíltan vagy burkoltan a küriarchia ellen (csak így röviden nevezem, érted Te, miről van szó) emelnek szót s azt az egyházból ki akarják tessékelni. Itt Erdélyben még most is a vármegyei egyházak legnagyobb részét patrónusok tartják fenn. Itt bűn a világi elem ellen esetleges harcba szállni. És semmiféle rokonszenvet nem érzek az iránt a radikalizmus iránt, amit az ORLE tagjai zászlójukra írtak.”92 Ennek megfelelően számottevő ellenállásba ütköztek az egyházi vezetőség és az állami szervek részéről is. Baltazár Dezső politikai érzéke következtében - melyben a radikális, szinte forradalmi retorika, közéleti aktivitással és a kitűzött célok érdekében való alkalmazkodó-készséggel párosult -, a szervezet létét évek alatt mégis sikerült elfogadtatni.

Az ORLE évente más-más egyházkerületben tartotta közgyűlését, amelyek mindig nagy feltűnést keltő események voltak. Bizottságokat hoztak létre és a törvényhozás figyelemmel kísérésén és a lelkészek erkölcsi és anyagi érdekeinek védelmén túl a szövetkezeti kérdésig számos területet öleltek fel. 1908. december 25-én Baltazár Dezső saját költségén jelent meg az ORLE hetilapja, a „Lelkészegyesület” első száma. Baltazár ezzel felelős szerkesztőként széles területre kiterjedő publicisztikai munkába kezdett.93 Az ORLE által biztosított fórumok kezdettől fogva a református egyházi közélet meghatározó közegévé váltak, ahol az egyházi életet érintő kényes kérdések is meglepő nyíltsággal kerültek elő, az egyház és a politika kapcsolatától kezdve az istentiszteleti reformon keresztül a teológiai oktatásig. Az eddig sokszor szűkebb környezetükben működő tehetséges lelkészek, akiknek energiái szélmalomharcokban őrlődtek fel, az ORLE által széles nyilvánosságot kaptak. A taglétszám folyamatosan nőtt, míg az alakulás évében 527, 1912-ben már 1800 lelkész volt az egyesület tagja. Kiváló vezetőség alakult ki, akik közül kiemelkedő személyiségek voltak Ferenczy Gyula, Haypál Benő, Kiss Ferenc, Kovács J. István, Tüdős István.

A lelkészek és a tanítók között Baltazár személyével kapcsolatban kialakult kitüntető bizalmat mutatja, hogy 36 éves kora ellenére már Kiss

92 Kenessey Béla levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 13. d. 1371/1911.

93 A lapot 1910-ig közvetlenül ő szerkesztette, ezután egészen haláláig a lap főszerkesztője maradt. Rendszeresen publikálta benne írásait, és - mint levelezéséből kitűnik - a szerkesztőn keresztül irányította a református körökben népszerűvé lett országos terjesztésű periodika szellemiségét.

46