Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
2. Baltazár Dezső pályafutása és püspökké választása - II.2 Egyházi pályafutásának állomásai, politikai nezetei és szerepvállalása
ezután is! A klerikális reakció xerxesi táborával, az igazság erejében bízva szembe szállunk; a hátba kerülő Efiáltések számításait a komoly, kitartó, bátor, lelkes, hűséges elem segítségével sikerülni fog erőtleníteni. Reményünk van hozzá, hogy egyházunkon belül, egyházunkon kívül felekezeti különbség nélkül mind erősebbé válik a nagy nemzeti közérdek kultusza, mely nem fogja engedni, hogy egyéni érvényesülések chancei és politikai bukások főnixei közérdekek romjain emelkedjenek fel. Reményünk van hozzá, hogy mind erősebbé fog válni a közóhaj a szabad eszmék, liberális intézmények tiszta, napfényes levegője után, melyben magyar hazánkra s benne a felvilágosodottság és szabadság egyházára a felvilágosodás boldog korszaka vár.”90 A szervezet létrehozása és programja a katolikus egyház mellett a református egyházon belül is sokak érdekeit sértette. Az egyházon belüli ellenvélemények közül érdemes itt két megnyilatkozást idézni: „Mérlegelni kell az eshetőséget: valamelyik egyházi (egyházpolitikai stb.) kérdésben eltérő állásponton lesz az egyház és az ORLE. Mily megdöbbentő perspektíva ez! És hát feltétlen szükség van az egyetemes papság, a paritás, a fokozatos egyházi hatóságok mellett (melyek útján nem hogy lelkészek, de minden egyháztag óhajtása érvényesülhet) külön szerveződésére? Hát a lelkészek baja nem egyúttal a világiak baja is, s sorsukat a világiak nem annyira szívükön viselik mint ők maguk? És, hogy az említett perspektívát tovább vigyem: mi lesz, ha a világiak is szervezkednek? [...] Kérlek nyugtass meg, hogy az ORLE működéséből sohasem válhatik hatalmi kérdés.”91 - írta gróf Tisza Lajos Baltazárhoz. Az adott helyzetben kissé naivnak tűnő kérdések jól érzékeltetik azt az általános vélekedést, melyet az egyház világi irányítóiból a lelkészek szerveződése kiváltott. A szervezettől távolmaradó lelkészek elvi és gyakorlati megfontolásait Kenessey Béla erdélyi püspök véleményével érzékeltethetjük a legjobban: „...az ORLE tagjai közzé nem állok be, mert minden elvem ellen van már magában egy ilyen külön ‘szakszervezetnek’ (br. Bánffy jelzője) az alapítása és abszolúte nem osztozom a „Lelkészegyesület” című lapnak sem az irányával, sem a hangjával. Főleg az utóbbi az, amellyel soha nem tudnám magamat azonosítani. Nekem, éppen mint az erdélyi egyházkerület egyik vezetőjének egyenesen egyházközségeim és kerületem jól felfogott érdekei ellen elkövetett bűnül róhatnék fel - ha egyébként különben egyéni megy90 Idézi Bakóczy Endre i. m. 14-15. 91 Gr. Tisza Lajos levele Baltazár Dezsőhöz = TtREL 1.1. e) 12. d. 416/1911. 45